Mark 9 Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

Hungarian⁽ⁱ⁾ ¹ Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. ² És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé õket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék elõttük; ³ És a ruhája fényes lõn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestõ e földön nem fehéríthet. ⁴ És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. ⁵ Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. ⁶ De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. ⁷ És felhõ támada, mely õket befogá, és a felhõbõl szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; õt hallgassátok. ⁸ És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust. ⁹ Mikor pedig a hegyrõl leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad. ¹⁰ És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni? ¹¹ És megkérdezék õt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie? ¹² Õ pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan elõbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? ¹³ De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva õ felõle. ¹⁴ És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala. ¹⁵ És az egész sokaság meglátván õt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté õt. ¹⁶ Õ pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel? ¹⁷ És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van. ¹⁸ És a hol csak elõfogja, szaggatja õt; õ pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták. ¹⁹ Õ pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok õt hozzám. ²⁰ És hozzá vivék azt; és mihelyt õ meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala. ²¹ És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. ²² És gyakorta veté õt tûzbe is, vízbe is, hogy elveszítse õt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. ²³ Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek. ²⁴ A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. ²⁵ Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belõle, és többé belé ne menj! ²⁶ És kiáltás és erõs szaggatás között kiméne; az pedig olyan lõn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. ²⁷ Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele. ²⁸ Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék õt külön: Mi miért nem ûzhettük ki azt? ²⁹ Õ pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem ûzhetõ ki, csupán könyörgéssel és bõjtöléssel. ³⁰ És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja. ³¹ Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik õt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. ³² De õk nem értik vala e mondást, és féltek õt megkérdezni. ³³ És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé õket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton? ³⁴ De õk hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb? ³⁵ És leülvén, odaszólítá a tizenkettõt, és monda nékik: Ha valaki elsõ akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. ³⁶ És elõfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: ³⁷ A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott. ³⁸ János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket ûz, a ki nem követ minket; és eltiltók õt, mivelhogy nem követ minket. ³⁹ Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el õt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felõlem. ⁴⁰ Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van. ⁴¹ Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az õ jutalmát. ⁴² A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. ⁴³ És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre. ⁴⁴ A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. ⁴⁵ És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre. ⁴⁶ A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. ⁴⁷ És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. ⁴⁸ A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. ⁴⁹ Mert mindenki tûzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. ⁵⁰ Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.