Hungarian(i)
1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.
5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]
6 A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
8 Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
9 Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.
11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.
12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.
14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.
16 Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
17 Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]
19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.
20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
22 A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.
23 A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
25 A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.
26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]
27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.
29 Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.
30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!
22 1 Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.
2 A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.
3 Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.
4 Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.
5 Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.
6 Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.
7 A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.
8 A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.
9 Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.
10 Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.
11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.
12 Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.
13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.
14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.
15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.
16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]
17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.
18 Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!
19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.
20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?
21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.
22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;
23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.
24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;
25 Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.
26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.
27 Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?
28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.
29 Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.
23 1 Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.
2 És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.
3 Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.
4 Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg.
5 Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!
6 Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit;
7 Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.
8 A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.
9 A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.
10 Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;
11 Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!
12 Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.
13 Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.
14 Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.
15 Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
16 És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.
17 Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon;
18 Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.
19 Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.
20 Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.
21 Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.
22 Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.
23 Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.
24 Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz.
25 Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd.
26 Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.
27 Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.
28 És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.
29 Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?
30 A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.
31 Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik,
32 Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.
33 A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.
34 És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.
35 Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.
24 1 Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.
2 Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.
3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.
4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.
5 A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.
6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.
8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.
9 A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.
10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.
11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!
16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.
17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]
19 Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.
22 Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23 Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
25 A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.
28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?
29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.
30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.
31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.
32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:
33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34 És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
25 1 Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.
2 Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.
3 Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.
4 Távolítsd el az ezüstbõl a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:
5 Távolítsd el a bûnöst a király elõl, és megerõsíttetik igazsággal az õ széke.
6 Ne dicsekedjél a király elõtt, és a nagyok helyére ne állj;
7 Mert jobb, ha [azt] mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes elõtt, a kit láttak a te szemeid.
8 Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy [azt] ne [kelljen kérdened,] mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.
9 A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;
10 Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.
11 [Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige!
12 [Mint az] arany függõ és színarany ékesség: [olyan] a []bölcs intõ a szófogadó fülnél.
13 Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik õt elbocsátják; mert az õ urainak lelkét megvidámítja.
14 [Mint a] felhõ és szél, melyekben nincs esõ: [olyan] a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.
15 Tûrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.
16 Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.
17 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyûlöljön téged.
18 Põröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.
19 [Mint a] romlott fog és kimarjult láb: [olyan a] hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.
20 [Mint a] ki leveti ruháját a hidegnek idején, [mint] az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívû ember elõtt.
21 Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;
22 Mert elevenszenet gyûjtesz az õ fejére, és az Úr megfizeti néked.
23 Az északi szél esõt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.
24 Jobb lakni a tetõnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.
25 [Mint] [a] hideg víz a megfáradt embernek, [olyan ]a messze földrõl való jó hírhallás.
26 [Mint a] megháborított forrás és megromlott kútfõ, [olyan ]az igaz, a ki a gonosz elõtt ingadozik.
27 Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsõségét keresni dicsõség?
28 [Mint] a megromlott és kerítés nélkül való város, [olyan ]a férfi, a kinek nincsen birodalma az õ lelkén!
26 1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.
4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;
5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.
9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.
10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!
13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!
14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.
15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.
23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.
27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.