Hungarian(i)
7 Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idõ, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken.
8 Most rövid idõn kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek útaid szerint, és rád vetem minden útálatosságodat.
9 És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ver.
10 Ímé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vesszõ, kivirult a kevélység.