Psalms 87 Cross References - Hungarian

¹ Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. ² Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát. ³ Dicsõséges dolgokat beszélnek felõled, te Istennek városa! Szela. ⁴ Elõszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerõimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született. ⁵ És ezt mondják a Sion felõl: Mind ez, mind amaz ott született, és õ, a Felséges, erõsíti azt. ⁶ Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela. ⁷ És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.

¹ Elkezdé építtetni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben a Mórija hegyén, mely Dávidnak, az õ atyjának megmutattatott, azon a helyen, melyet készített vala Dávid a Jebuzeus Ornán szérûjén.

¹ A Kóráh fiainak zsoltáréneke. ² Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén.

¹⁶ Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;

¹ Grádicsok éneke.

² Lészen az utolsó idõkben, hogy erõsen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; ³ És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Õ útaira, és mi járjunk az Õ ösvényein, mert tanítás Sionból jõ, és Jeruzsálembõl az Úrnak beszéde;

¹⁶ Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erõs alappal, a ki [benne] hisz, az nem fut!

⁷ Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom õket imádságom házában; egészen égõ és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!

³ Ezt mondja az Úr: Megtértem a Sionhoz, és Jeruzsálem közepette lakozom, és Jeruzsálem igazság városának neveztetik, a Seregek Urának hegye pedig szent hegynek.

¹⁸ De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kõsziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

¹⁰ Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építõmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. ¹¹ Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.

²⁰ Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkõ maga Jézus Krisztus, ²¹ A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; ²² A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.

⁴ A kihez járulván, mint élõ, az emberektõl ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kõhöz, ⁵ Ti magatok is mint élõ kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. ⁶ Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül. ⁷ Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kõ, a melyet az építõk megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; ⁸ A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.

¹⁸ Ezt az égbõl jövõ szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.

⁵ Hanem azt a helyet, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden ti törzsetek közül, hogy az õ nevét oda helyezze [és] ott lakozzék, [azt] gyakoroljátok és oda menjetek.

⁶ Hanem Jeruzsálemet választottam, hogy az én nevem abban lenne, és választám Dávidot, hogy [vezére] lenne az én népemnek, Izráelnek.

⁶⁷ Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; ⁶⁸ Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret. ⁶⁹ És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.

¹³ Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: ¹⁴ Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

³² És mit felelnek a népek követei? [Azt,] hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.

³² De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!

⁴ Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.

² Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén. ³ Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsõ észak felé, a nagy királynak városa.

¹¹ A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod. ¹² Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért. ¹³ Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.

¹ Grádicsok éneke. ² Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az õ népét mostantól fogva mindörökké.

⁶ Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!

¹⁴ És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! ¹⁵ Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérõl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. ¹⁶ Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kõfalaid elõttem vannak szüntelen. ¹⁷ Elõsietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belõled. ¹⁸ Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyûlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony. ¹⁹ Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szûk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid. ²⁰ Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam! ²¹ És te így szólsz szívedben: Ki szûlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak? ²² Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és elõttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak. ²³ És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak elõtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek. ²⁴ Elvétethetik-é a préda az erõstõl, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai? ²⁵ Igen, így szól az Úr, az erõstõl elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat. ²⁶ És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktõl megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erõs [Istene!]

² Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erõsítsd meg szegeidet. ³ Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek. ⁴ Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenérõl elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel. ⁵ Mert férjed a te Teremtõd, seregeknek Ura az Õ neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik. ⁶ Mert mint elhagyott és fájó lelkû asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened: ⁷ Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyûjtlek; ⁸ Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig elõled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad. ⁹ Mert [úgy lesz] ez nékem, [mint] a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek. ¹⁰ Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tõled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülõ Urad.

²⁰ És eljõ Sionnak a megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr. ²¹ És én õ velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, a mely rajtad nyugoszik, és beszédeim, a melyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!

²⁰ Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. ²¹ És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszõszála õk, kezeim munkája dicsõségemre. ²² A legkisebb ezerre nõ, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.

³ Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsõségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Õ dicsõségére! ⁴ És megépítik a régi romokat, az õsi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait. ⁵ És ott állnak az idegenek, és legeltetik juhaitokat, és a jövevények szántóitok és vinczelléreitek lesznek. ⁶ Ti pedig az Úr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát eszitek, és azok dicsõségével dicsekedtek. ⁷ Gyalázatotokért kettõs [jutalmat vesztek], és a szidalom helyett örvendenek örökségükben; ekként két részt öröklenek földükben, örökös örömük lesz. ⁸ Mert én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyûlölöm a gazsággal szerzett ragadományt; és megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velök. ⁹ És ismeretes lesz magvok a népek közt, és ivadékaik a népségek között, valakik látják õket, megismerik õket, hogy õk az Úrtól megáldott magok. ¹⁰ Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint võlegény, a ki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit. ¹¹ Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsõséget minden nép elõtt.

³ És leszel dicsõség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében. ⁴ Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörûségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik. ⁵ Mert mint elveszi a legény a szûzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a võlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni. ⁶ Kõfalaidra, Jeruzsálem, õrizõket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! ⁷ És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsõségessé teszi Jeruzsálemet e földön. ⁸ Megesküdt az Úr jobbjára s erõssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál, ⁹ Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszûrõk igyák meg azt szentségem pitvaraiban. ¹⁰ Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé. ¹¹ Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése õ elõtte! ¹² És hívják õket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.

¹⁴ Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem néktek, és magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettõt egy nemzetségbõl, és beviszlek titeket Sionba. ¹⁵ És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománynyal és értelemmel. ¹⁶ És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra. ¹⁷ Abban az idõben Jeruzsálemet hívják majd az Úr királyiszékének, és minden nemzet oda gyülekezik az Úr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívöknek makacsságát.

¹² És eljõnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az õ lelkök olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé. ¹³ Akkor vígadoz a szûz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az õ siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom õket az õ bánatukból.

² Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: Haha! és: Az õsi magasságok a mi örökségünk lõnek.

¹¹ És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom [õket] rajtatok, mint régi idõtökben, és több jóval lészek [hozzátok,] mint elsõ napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. ¹² És járatok rajtatok embereket, az én népemet, Izráelt, és bírjanak téged, s te légy nékik örökségül, s többé nem teszed õket gyermektelenné. ¹³ Így szól az Úr Isten: Mivelhogy mondják néktek: emberevõ vagy és gyermektelenné teszed népedet: ¹⁴ Ennekokáért embert nem eszel többé, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, ezt mondja az Úr Isten. ¹⁵ És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az Úr Isten. ¹⁶ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván: ¹⁷ Embernek fia! mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete elõttem. ¹⁸ És kiöntém haragomat reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt. ¹⁹ És eloszlatám õket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg õket. ²⁰ És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az õ földérõl jöttek ki! ²¹ Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének. ²² Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek. ²³ És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az õ szemök láttára. ²⁴ És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyûjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. ²⁵ És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. ²⁶ És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kõszívet testetekbõl, és adok néktek hússzívet. ²⁷ És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megõrizzétek és betöltsétek. ²⁸ És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek. ²⁹ És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és elõhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget. ³⁰ És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mezõ termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját a pogányok között. ³¹ És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról és cselekedeteitekrõl, melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és útálatosságaitok miatt. ³² Nem ti érettetek cselekszem, ezt mondja az Úr Isten, tudtotokra legyen! Piruljatok és szégyenüljetek meg útaitok miatt, Izráel háza! ³³ Ezt mondja az Úr Isten: Azon a napon, melyen megtisztítlak titeket minden vétketektõl, azt cselekszem, hogy lakják a városokat, és a romok megépíttetnek. ³⁴ És az elpusztult földet mívelik, a helyett, hogy pusztán hevert minden átmenõ szeme láttára; ³⁵ És [ezek] mondják: Ez a föld, ez az elpusztult, olyanná lett, mint az Éden kertje, és a rommá lett s elpusztult s lerontott városokat megerõsítve lakják. ³⁶ És megtudják a pogányok, a kik körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr építettem meg a lerontottakat s plántáltam be a pusztaságot. Én, az Úr mondtam és megcselekedtem. ³⁷ Így szól az Úr Isten: Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izráel házának, hogy cselekedjem õ velök: Megsokasítom õket, mint a nyájat, emberekkel. ³⁸ Mint az áldozatra szentelt juhok, mint a Jeruzsálem juhai az õ ünnepein, így lesznek a rommá lett városok teljesek emberek nyájával; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

²⁷ És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és õk nékem népem. ²⁸ És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.

¹ Huszonötödik esztendejében fogságunknak, az esztendõnek kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendõben az után, hogy a város megveretett, épen ezen a napon lõn az Úr keze én rajtam, és elvitt engemet oda. ² Isteni látásokban vitt engem Izráel földjére, és letõn engem egy igen magas hegyre, s azon vala mint egy város épülete dél felõl. ³ És oda vitt engem, és ímé egy férfiú vala ott, tekintete mint az ércznek tekintete, és len-zsinór vala kezében és mérõpálcza; és a kapuban áll vala. ⁴ És szóla nékem az a férfiú: Embernek fia! láss szemeiddel és füleiddel hallj, és figyelmetes légy mindarra, a mit mutatok néked; mert hogy ezeket megmutassam néked, azért hozattál ide: hirdesd mindazokat, a miket látsz, Izráel házának. ⁵ És ímé, kõfal vala a házon kivül köröskörül; és a férfiú kezében a mérõpálcza vala hat singnyi (a [köz]singben s egy tenyérben); és méré az épület szélességét egy pálczányira s magasságát egy pálczányira. ⁶ És méne egy kapuhoz, mely napkeletre néz vala, és felméne grádicsain, és méré a kapu küszöbét egy pálczányi szélességre, a másik küszöböt is egy pálczányi szélességre; ⁷ És az õrkamarát egy pálczányi hosszúságra és egy pálczányi szélességre, és az õrkamarák közét öt singnyire, és a kapu küszöbét, a kapu tornácza mellett belõl, egy pálczányira. ⁸ És méré a kapu tornáczát belõl egy pálczányira. ⁹ És méré a kapu tornáczát nyolcz singnyire, és gyámoszlopait két singnyire; vala pedig a kapu tornácza belõl. ¹⁰ És a napkeleti kapunak mind egyfelõl, mind másfelõl három-három õrkamarája vala, egy mértéke mind a háromnak, és egy mértékök a gyámoszlopoknak is mind egyfelõl, mind másfelõl. ¹¹ És méré a kapu nyílásának szélességét tíz singre, és a kapu hosszúságát tizenhárom singre; ¹² És az õrkamarák elõtt való korlátot egy singnyire, és egy singnyire vala e korlát másfelõl is; mindenik õrkamara pedig hat singnyi vala egyfelõl és hat singnyi másfelõl. ¹³ És méré a kaput az egyik õrkamara tetejétõl a másik tetejéig; huszonöt singnyi szélességre [ott, hol] ajtó ajtóval vala szemben. ¹⁴ És tevé a gyámoszlopokat hatvan singre, és a gyámoszlopokhoz [nyúlik] vala a pitvar a kapunál körös-körül. ¹⁵ És a bejárat kapujának elejétõl a belsõ kapu tornáczának elejéig vala ötven sing. ¹⁶ És az õrkamarákon szoros ablakok valának, és gyámoszlopaikon is belül a kapuban köröskörül, hasonlóképen a tornáczokon; és valának ablakok köröskörül belõl, és a gyámoszlopokon pálmafaragások. ¹⁷ És vitt engem a külsõ pitvarba, és ímé, ott kamarák és kõbõl rakott pádimentom vala készítve a pitvaron köröskörül; harmincz kamara vala a kõbõl rakott pádimentomon. ¹⁸ És a kõbõl rakott pádimentom a kapuk mellett vala a kapuk hosszúsága szerint: az alsó kõbõl rakott pádimentom vala ez. ¹⁹ És méré a szélességet az alsó kapu elejétõl fogva a belsõ pitvar külsõ elejéig száz singnyire, a keleti és északi oldalon. ²⁰ És a kapunak is, mely néz vala északra, a külsõ pitvaron, megméré hosszúságát és szélességét; ²¹ És õrkamarái valának: három egyfelõl és három másfelõl, és gyámoszlopai és tornácza egy mértékben valának az elsõ kapuval: ötven sing a hosszúsága, és szélessége huszonöt sing. ²² És ablakai és tornácza és pálmafaragásai annak a kapunak mértéke szerint valának, mely néz napkeletre, és hét grádicson mennek vala fel hozzá; és tornáczai, e [grádicsok] elõtt valának. ²³ És a belsõ pitvarnak kapuja vala az északi és napkeleti kapu ellenében, és mére kaputól kapuig száz singet. ²⁴ És vitt engem a déli útra, és ímé, egy kapu vala [ott] dél felé, és megméré gyámoszlopait és tornáczát ugyanama mérték szerint. ²⁵ És ablakai valának és tornáczának is köröskörül, olyanok mint amaz ablakok; hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing. ²⁶ És hét grádicsa vala feljáratának, és tornácza azok elõtt vala; és pálmafaragásai valának egyik egyfelõl, a másik másfelõl gyámoszlopain. ²⁷ És kapuja vala a belsõ pitvarnak dél felé, és mére kaputól kapuig dél felé száz singet. ²⁸ És bevitt engemet a déli kapun át a belsõ pitvarba, és megméré a déli kaput ugyanama mértékek szerint; ²⁹ És õrkamaráit és gyámoszlopait és tornáczát ugyanama mértékek szerint, és ablakai valának és tornáczának is köröskörül, hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing. ³⁰ És tornáczok valának köröskörül, hosszúságuk huszonöt sing, és szélességök öt sing. ³¹ És tornácza a külsõ pitvar felé vala, és pálmafaragások valának gyámoszlopain, és nyolcz grádicsa vala feljáratának. ³² Vitt továbbá engem a belsõ pitvarba kelet felé, és megméré a kaput ugyanama mértékek szerint; ³³ És õrkamaráit és gyámoszlopait és tornáczát ugyanama mértékek szerint, és ablakai valának és tornáczának is köröskörül, hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing. ³⁴ És tornácza vala a külsõ pitvar felé, és gyámoszlopain pálmafaragások valának mind egy-, mind másfelõl, és nyolcz grádicsa vala feljáratának. ³⁵ És vitt engem az északi kapuhoz, és megméré ugyanama mértékek szerint; ³⁶ Õrkamaráit, gyámoszlopait és tornáczát, és ablakai valának köröskörül, hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing. ³⁷ És tornácza a külsõ pitvar felé vala, és pálmafaragások valának gyámoszlopain mind egyfelõl, mind másfelõl, és nyolcz grádicsa vala feljáratának. ³⁸ És egy kamara vala, és annak ajtaja a kapuk gyámoszlopainál; ott mossák vala meg az egészen égõáldozatot. ³⁹ És a kapu tornáczában két asztal vala egyfelõl, és másfelõl is két asztal vala, hogy azokon öljék meg az egészen égõáldozatot és a bûnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot. ⁴⁰ És oldalt kivül, északra onnét, hol felmennek a kapu ajtajához, két asztal vala, és a kapu tornáczának másik oldalán is két asztal. ⁴¹ Négy asztal egyfelõl, és másfelõl is négy asztal a kapu oldalán; nyolcz asztal, ezeken ölik vala [az áldozatot. ⁴² És négy asztal vala az égõáldozatra faragott kõbõl, másfél sing hosszú és másfél sing széles és egy sing magas; ezekre teszik a szerszámokat, melyekkel az égõáldozatot és egyéb áldozatot ölnek. ⁴³ És a szegek valának egy tenyérnyiek, oda erõsítve belõl köröskörül, s az asztalokra [jöve] az áldozat húsa. ⁴⁴ A belsõ kapun kivül pedig vala két kamara az énekesek számára a belsõ pitvarban, egyik oldalt az északi kaputól, melynek eleje dél felé vala, s a másik oldalt a déli kaputól, melynek eleje észak felé vala. ⁴⁵ És szóla nékem: Ez a kamara, mely délre néz, a papoké, kik a házhoz való szolgálatban foglalatosak: ⁴⁶ Az a kamara pedig, mely északra néz, azoké a papoké, kik az oltárhoz való szolgálatban foglalatosak, ezek a Sádók fiai, kik az Úrhoz járulnak a Lévi fiai közül, hogy szolgáljanak néki. ⁴⁷ És megméré a pitvart; hosszúsága száz sing és szélessége is száz sing, négyszögre; és az oltár vala a ház elõtt. ⁴⁸ És vitt engem a ház tornáczába, és a tornácz gyámoszlopát megméré egyfelõl is öt singre, másfelõl is öt singre; a kapu szélességét pedig három singre egyfelõl s másfelõl is három singre. ⁴⁹ A tornácz hosszúsága húsz sing vala és a szélessége tizenegy sing, és tíz grádicson mennek vala föl hozzá; és oszlopok valának a gyámoszlopoknál, egyik egyfelõl, másik másfelõl.

¹ Ezek a nemzetségek nevei: az északi határon a Hetlóntól Hamáthig vezetõ út mentén Haczar-Énonig Damaskus határán, észak felé, Hamát mentén, és pedig legyen az övé a keleti [és] nyugoti oldal: Dán, egy [rész;] ² És Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Áser, egy [rész;] ³ És Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Nafthali, egy [rész;] ⁴ És Nafthali határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Manasse, egy [rész;] ⁵ És Manasse határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Efraim, egy [rész;] ⁶ És Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Rúben, egy [rész;] ⁷ És Rúben határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Júda, egy [rész;] ⁸ És Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig legyen a szent áldozat, melyet [az Úrnak] szenteltek: huszonötezer [sing] széles és olyan hosszú, mint egy-egy rész a keleti oldaltól a nyugoti oldalig; és a szenthely annak közepette legyen; ⁹ A szent áldozat, melyet az Úrnak szenteltek, huszonötezer [sing] hosszú és tízezer [sing] széles legyen; ¹⁰ És ezeké legyen ez a szent áldozat: a papoké északra huszonötezer [sing] és nyugotra tízezer [sing] szélesség és keletre tízezer [sing] szélesség és délre huszonötezer [sing] hosszúság, és az Úr szenthelye annak közepette legyen: ¹¹ A papoké, a kik megszenteltettek a Sádók fiai közül, a kik szolgálatomban foglalatosak voltak, a kik nem tévelyedtek el, mikor Izráel fiai eltévelyedtek, mint a hogy eltévelyedtek volt a Léviták. ¹² Övék legyen ez, mint egy áldozati rész a föld áldozatából, mint igen szentséges, a Léviták határán. ¹³ A Lévitáké pedig legyen a papok határa mentén huszonötezer [sing] hosszúság és tízezer szélesség; az egész hosszúság legyen huszonötezer és a szélesség tízezer. ¹⁴ És semmit abból el ne adjanak, se el ne cseréljék, se [másra] át ne szálljon a földnek e zsengéje, mert az Úrnak szenteltetett. ¹⁵ És az ötezer [sing,] mely a szélességben megmaradt a huszonötezernek mentén, közhely a város számára, mint lakóhely és tágasság, és legyen a város annak a közepében. ¹⁶ És ezek legyenek annak méretei: az északi oldalon négyezerötszáz [sing] és a déli oldalon négyezerötszáz és a keleti oldalon négyezerötszáz és a nyugoti oldalon négyezerötszáz. ¹⁷ És a város alatt legyen tágasság észak felé kétszázötven [sing] és dél felé kétszázötven és keletre kétszázötven és nyugotra kétszázötven. ¹⁸ A mi pedig megmaradt a hosszaságban a szent áldozat mentén, tízezer keletre és tízezer nyugotra, az ott maradjon a szent áldozat mentén, és legyen annak termése a város szántóvetõinek eledele. ¹⁹ És a ki szántóvetõ a városban, mívelje azt Izráelnek minden nemzetségébõl. ²⁰ Az egész huszonötezer [sing] szent áldozatot huszonötezer [sing] négyszögben adjátok szent ajándékul a város tulajdonával együtt. ²¹ A mi pedig megmaradt, a fejedelemé lészen; a szent áldozatnak és a város tulajdonának mind a két oldalán, szemben a huszonötezer [sing] szent áldozattal a keleti határig és nyugot felé szemben a huszonötezer [sing]gel [egészen] a nyugoti határig lészen, a [kiosztott] részek mentén, a fejedelemé; és legyen a szent áldozat és a ház szenthelye annak közepette. ²² És a Léviták tulajdonától és a város tulajdonától fogva, mely közepében van annak, a mi a fejedelemé, a Júda határa és Benjámin határa között a fejedelemé legyen. ²³ És a többi nemzetségek: a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Benjámin, egy [rész]. ²⁴ És Benjámin határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Simeon, egy [rész]. ²⁵ És Simeon határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Issakhár, egy [rész]. ²⁶ És Issakhár határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Zebulon, egy [rész]. ²⁷ És Zebulon határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Gád, egy [rész]. ²⁸ És Gád határán a déli oldalon dél felé, legyen a határ Támártól a versengések vizéig Kádesben, a patak felé a nagy-tengerig. ²⁹ Ez a föld, melyet sorsvetéssel örökségül eloszszatok Izráel nemzetségei közt, és ezek azoknak részei, ezt mondja az Úr Isten. ³⁰ És ezek a város külsõ részei: Az északi oldalon négyezerötszáz [sing] mérték. ³¹ És a város kapui, Izráel nemzetségeinek nevei szerint, három kapu északra: Rúben kapuja egy, Júda kapuja egy, Lévi kapuja egy. ³² És a keleti oldalon négyezerötszáz [sing] és három kapu: József kapuja egy, Benjámin kapuja egy, Dán kapuja egy. ³³ És a déli oldalon is négyezerötszáz [sing] mérték és három kapu: Simeon kapuja egy, Issakhár kapuja egy, Zebulon kapuja egy. ³⁴ A nyugoti oldalon négyezerötszáz [sing] három kapuval: Gád kapuja egy, Áser kapuja egy, Nafthali kapuja egy: ³⁵ Köröskörül tizennyolcezer [sing;] és a város neve ama naptól fogva: Ott [lakik] az Úr!

²² Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élõ Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, ²³ Az elsõszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,

¹ És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és õ vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az õ Atyjának neve.

¹⁰ És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentõl szállott alá a mennybõl. ¹¹ Benne vala az Isten dicsõsége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kõhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kõhöz; ¹² És nagy és magas kõfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének [nevei:] ¹³ Napkeletrõl három kapu; északról három kapu; délrõl három kapu: napnyugotról három kapu. ¹⁴ És a város kõfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei. ¹⁵ A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vesszõ, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kõfalát. ¹⁶ És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszõvel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlõ. ¹⁷ És megméré annak kõfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. ¹⁸ És kõfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. ¹⁹ És a város kõfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az elsõ alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd; ²⁰ Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist. ²¹ A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngybõl vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg. ²² És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. ²³ És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsõsége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. ²⁴ És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az õ dicsõségöket és tisztességöket abba viszik. ²⁵ És annak kapui be nem záratnak nappal ( éjszaka ugyanis ott nem lesz); ²⁶ És a pogányok dicsõségét és tisztességét abba viszik. ²⁷ És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.

⁸ És megállván, kiálta Izráel csatarendjeinek, és monda nékik: Miért jöttetek ki, hogy harczra készüljetek? Avagy nem Filiszteus vagyok-é én és ti Saul szolgái? Válaszszatok azért magatok közül egy embert, és jõjjön le hozzám.

¹⁶ Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot; ¹⁷ De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: [Soha] többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad. ¹⁸ Lõn azután is harczuk a Filiszteusokkal Gób [városánál,] és Sibbékai, Husát [város]ból való, akkor megölé Sáfot, ki az óriások maradékai közül való vala. ¹⁹ Azután újra lõn háború a Filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Bethlehembõl való Jaharé Oregimnek fia megölé a Gitteus Góliátot, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövõknek zugolyfája. ²⁰ Gáthban is volt háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, [azaz] mindenestõl huszonnégy, és ez is óriástól származott vala. ²¹ És szidalmazá Izráelt, de megölé Jonathán, Dávid bátyjának, Simeának fia. ²² Ezek négyen származtak Gáthban az óriástól, kik mind Dávid keze által és az õ szolgáinak kezeik által estek el.

¹ A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamonnak hírét és az Úr nevét, eljöve, hogy megkisértgesse õt nehéz kérdésekkel. ² És bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, a melyek hoznak vala fûszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket, és Salamonhoz méne, és szóla vele mindenekrõl, a melyek szívén voltak. ³ És Salamon megfelelt néki mindenre, semmi sem volt a király elõtt elrejtve, a mire ne tudott volna néki felelni. ⁴ És a mikor látta Séba királynéasszonya Salamonnak minden bölcseségét, és a házat, a melyet épített vala; ⁵ És az õ asztalának étkeit, és szolgáinak lakásait, és szolgái udvarlásának módját, és azok öltözeteit, és pohárszékeit, és az õ áldozatját, a melylyel az Úrnak házában áldozott: a lélekzete is elállott; ⁶ És monda a királynak: Mind igaz, a mit az én földemben hallottam volt a te dolgaid felõl és a te bölcseségedrõl, ⁷ De én hinni sem akartam azokat a beszédeket, míg én magam el nem jöttem, és szemeimmel nem láttam. És ímé nékem a felét sem beszélték el: te meghaladtad bölcseséggel és jósággal a hírt, a melyet hallottam felõled. ⁸ Boldogok a te embereid, boldogok ezek a te szolgáid, a kik udvarlanak néked mindenkor, és hallhatják a te bölcseségedet: ⁹ Legyen az Úr, a te Istened áldott, a ki kedvelt téged, hogy az Izráel királyi székibe ültetett, mert szerette az Úr az Izráelt mindörökké, és királylyá tett téged, hogy ítéletet és igazságot szolgáltass. ¹⁰ És ada a királynak száz és húsz tálentom aranyat, és igen sok fûszerszámot és drágakövet. Nem hoztak azután ilyen és ennyi sokaságú fûszerszámot, a mennyit Séba királynéasszonya ada Salamon királynak. ¹¹ És a Hírám hajója is, mely aranyat hozott Ofirból, ébenfát is hozott Ofirból nagy bõséggel és drágaköveket. ¹² És csinála a király az ébenfából oszlopokat az Úr házába és a király házába, és az éneklõknek hegedûket és lantokat; nem hoztak soha többé olyan ébenfákat, és nem is láttak olyanokat mind e mai napig. ¹³ És Salamon király ada a Séba királynéasszonyának mindent, a mit csak kívánt és kért tõle, azokon kivül, a melyeket gazdagságához képest ada Salamon király néki. Annakutána megtére, és méne az õ földébe szolgáival egyetemben. ¹⁴ Vala pedig mértéke az aranynak, a mely kezéhez jõ vala Salamonnak minden esztendõben, hatszáz és hatvanhat tálentom arany. ¹⁵ Azonkivül, [a mi jõ vala] az árus emberektõl és a fûszerszámokkal kereskedõ kalmároktól, és mind az Arábiabeli királyoktól, és annak a földnek tiszttartóitól. ¹⁶ És csináltata Salamon király kétszáz paizst tiszta vert aranyból; mindenik paizsra hatszáz aranyat adott. ¹⁷ És háromszáz kerek paizst vert aranyból, három font aranyat ada mindenik paizsra: és azokat a király helyhezteté a Libánon erdõ házába. ¹⁸ És készíte a király elefántcsontból egy nagy királyi széket és beborítá azt finom aranynyal. ¹⁹ Hat grádicsa volt e királyi széknek és e szék teteje kerekded vala hátul, és karjai valának mindkétfelõl az ülés mellett, és két oroszlán álla ott a karoknál. ²⁰ És tizenkét oroszlán álla ott kétfelõl a grádics hat lépésén. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem. ²¹ És Salamon királynak összes ivóedényei is aranyból voltak, és a Libánon erdõ házának összes edényei tiszta aranyból; nem volt azok között semmi ezüst, mert [annak] semmi becse nem vala Salamon idejében. ²² Mert a király Társis hajója, a mely a tengeren Hírám hajójával járt, minden három esztendõben egyszer fordult meg, s hozott a Társis hajó aranyat, ezüstöt, elefántcsontokat, majmokat és pávákat. ²³ És feljebb magasztaltaték Salamon király gazdagsággal és bölcseséggel a földön való minden királyoknál. ²⁴ És mind az egész föld kivánja vala látni Salamont, hogy hallhatnák az õ bölcseségét, melyet Isten az õ szívébe adott volt. ²⁵ És azok néki ajándékot hoznak vala, ezüst és arany edényeket, öltözeteket, hadi szerszámokat, fûszerszámokat, lovakat, öszvéreket, esztendõnként. ²⁶ És gyûjte Salamon szekereket és lovagokat, úgy hogy ezer és négyszáz szekere, és tizenkétezer lovagja volt néki, a kiket helyheztete a szekerek városaiba, és a király mellé Jeruzsálemben. ²⁷ És felhalmozá a király Jeruzsálemben az ezüstöt mint a követ, és a czédrust, mint a vad fügefákat, a melyek nagy tömegben vannak a mezõn. ²⁸ És Salamonnak Égyiptomból hozának lovakat, és a király kereskedõi sereggel vették volt a [lovakat] megszabott áron. ²⁹ És egy-egy szekér hatszáz ezüst siklusért és egy-egy ló százötven siklusért ment fel és jött ki Égyiptomból, és ugyancsak õk szállították [ezeket] a Hitteusok királyainak és Siria királyainak.

¹⁷ Ímé eljõ az idõ, a mikor mindaz, a mi a te házadban van, és a mit eltettek a te atyáid e mai napig, elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr. ¹⁸ És a te fiaid közül is, a kik tõled származnak és születnek, elhurczoltatnak és udvariszolgák lesznek a babilóniai király udvarában.

¹³ Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

¹² Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki!

³¹ Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.

¹⁰ Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.

¹ Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

⁸ Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk! ⁹ Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!

¹ Jövendölés Babilonia ellen, a melyet látott Ésaiás, Ámós fia. ² Emeljetek zászlót kopasz hegyen, kiáltsatok nékik, kézzel intsetek, hogy bevonuljanak a fejedelmek kapuin! ³ Én parancsoltam felszentelt [vitéz]eimnek, és elhívtam erõsimet haragomnak [véghezvitelére,] a kik én bennem büszkén örvendenek. ⁴ Hah! zsibongás a hegyeken, mint nagy néptömegé; hah! összegyûlt népek országainak zúgása; a seregek Ura harczi sereget számlál. ⁵ Jõnek messze földrõl, az égnek végérõl, az Úr, és haragjának eszközei, elpusztítani mind az egész földet. ⁶ Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jõ a Mindenhatótól. ⁷ Ezért megerõtlenülnek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve; ⁸ És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el õket, és szenvednek, mint a szülõasszony; egyik a másikon csodálkozik, és arczuk lángba borul. ⁹ Ímé az Úrnak napja jõ kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bûnöseit elveszesse arról. ¹⁰ Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. ¹¹ És meglátogatom a földön a bûnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erõszakoskodóknak gõgjét megalázom. ¹² Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál. ¹³ Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyérõl a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján, ¹⁴ És mint az ûzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, kiki népéhez tér meg, és kiki az õ földére fut; ¹⁵ Valaki [ott] találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el, ¹⁶ Kisdedeiket szemök elõtt zúzzák szét, házaikat elzsákmányolják, és feleségeiket megszeplõsítik. ¹⁷ Ímé, én feltámasztom ellenök a Médiabelieket, a kik ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem gyönyörködnek; ¹⁸ Kézíveik szétzúznak ifjakat, és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, a fiaknak nem irgalmaz szemök: ¹⁹ És [olyan] lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint a hogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát; ²⁰ Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségrõl nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott; ²¹ Hanem vadak tanyáznak ott, és baglyok töltik be házaikat, és struczok laknak ott, és bakok szökdelnek ott; ²² És vad ebek üvöltenek palotáikban, és mulató házaikban sakálok; és ideje nem sokára eljõ, és napjai nem késnek.

⁴ E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lõn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lõn! ⁵ Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét. ⁶ A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.

¹¹ Bizony bolondok Zoán fejedelmei, a Faraó bölcs tanácsosai egy eszét veszített tanács; mimódon mondjátok a Faraónak: bölcsek fia vagyok, régi királyoknak fia?

²³ Ama napon út lesz Égyiptomból Assiriába, és Assiria megy Égyiptomba, Égyiptom meg Assiriába, és Égyiptom Assiriával [az Urat] tiszteli. ²⁴ Ama napon Izráel harmadik lesz Égyiptom és Assiria mellett; áldás a földnek közepette; ²⁵ Melyet megáld a seregeknek Ura, mondván: Áldott népem, Égyiptom! és kezem munkája, Assiria! és örökségem Izráel!

¹ Jövendölés Tírus ellen. ² Némuljatok meg lakosi e partvidéknek, a melyet Sidon kalmárai, a kik tengeren járnak, töltöttek be [egykor.] ³ Melynek sok vizeken át a Sihór veteménye és a Nilus aratása vala jövedelme, úgy hogy népek vására volt! ⁴ Pirulj Sidon, mert szól a tenger [és] a tenger erõssége, mondván: Nem vajudtam, nem is szültem, és nem tápláltam ifjakat, [és ]nem neveltem szûzeket. ⁵ Mihelyt e hír Égyiptomba [eljut,] Tírus e híre miatt szenvednek [ott is]. ⁶ Menjetek át Tarsisba, és jajgassatok ti partvidék lakói! ⁷ Ez-é a ti örvendezõ [város]tok? melynek eredete õsidõkbõl való; és most lábai viszik õt, bujdosni messzire! ⁸ Ki végezé ezt a koronás Tírus felõl? melynek kereskedõi fejedelmek, és kalmárai a földnek tiszteletesei. ⁹ A seregeknek Ura végezé ezt, hogy meggyalázza minden dicsõségnek kevélységét, és hogy megalázza a föld minden tiszteleteseit. ¹⁰ Terülj el földeden, mint a folyóvíz, Tarsis leánya, nincs többé megszorító öv! ¹¹ Kezét kinyujtá a tenger fölé, országokat rettentett meg, az Úr parancsolt Kanaán felõl, hogy elpusztítsák erõsségeit; ¹² És szólt: Nem fogsz többé örvendezni, te megszeplõsített szûz, Sidon leánya; kelj és menj át Kittimbe, de ott sem lészen nyugodalmad! ¹³ Ímé, a Káldeusok földe; a nép, mely eddig nem vala; Assiria adá azt a puszta lakosainak; felállítá õrtornyait, lerombolá [Tírus] palotáit, rommá tevé azt. ¹⁴ Jajgassatok Tarsis hajói, mert erõsségtek elpusztíttatott! ¹⁵ És lesz ama napon, hogy Tírus elfelejtetik hetven esztendeig egy király napjai szerint; hetven esztendõ multán Tírus [sorsa] a parázna nõ éneke szerint lészen: ¹⁶ Végy cziterát, járd be a várost, elfeledett parázna nõ; pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezetbe jõjj! ¹⁷ És lesz hetven esztendõ multán, meglátogatja az Úr Tírust, és az ismét megkapja a maga keresetét, és paráználkodik a föld minden országaival a földnek színén! ¹⁸ S lészen az õ nyeresége és keresete szent az Úrnak, mely nem halmoztatik fel, sem el nem rejtetik, mert az Úr elõtt lakozóké lészen az õ nyeresége, hogy egyenek eleget, és szép ruházatuk legyen.

⁹ Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erõt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi idõben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?

⁹ Ímé, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom õket e földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre, és elveszem õket és csudává és szörnyûséggé teszem õket és örökkévaló pusztasággá.

¹ Az a szó, a melyet szóla az Úr Babilon felõl és a Káldeusok földje felõl, Jeremiás próféta által. ² Hirdessétek a nemzetek között és hallassátok, emeljétek fel a zászlót: hallassátok és el ne titkoljátok; ezt mondjátok: Bevétetett Babilon, megszégyenült Bél, letöretett Merodák, megszégyenültek az õ faragott képei, letörettek az õ bálványai. ³ Mert északról nép jön fel ellene, pusztává teszi ez az õ földét, és nem lesz, a ki lakozzék benne; embertõl fogva a baromig elfutnak, elmennek. ⁴ Azokban a napokban, és abban az idõben, azt mondja az Úr, eljõnek az Izráel fiai, õk és a Júda fiai együtt, sírva jönnek és mennek és keresik az Urat, az õ Istenöket. ⁵ A Sion felõl kérdezõsködnek, arrafelé fordítják orczájokat. Eljõnek és oda adják magokat az Úrnak örök szövetségre, a mely feledhetetlen. ⁶ Elveszett juhnyáj volt az én népem, pásztorai félrevezették õket, a hegyekben bujdostatták õket, hegyrõl halomra jártak, elfelejtkeztek az õ tanyájukról. ⁷ A ki csak reájok talált, emésztette õket, és az õ elnyomóik ezt mondták: Nem vétkeztünk, mert vétettek az Úr ellen, pedig igazság otthona, atyáiknak reménysége volt az Úr. ⁸ Fussatok ki Babilonból és jõjjetek ki Káldea földébõl, és olyanok legyetek, mint a kecskebakok a nyáj elõtt; ⁹ Mert ímé, én nagy nemzetek gyülekezetét támasztom és hozom fel Babilonra északnak földérõl, és sorakoznak ellene, legott bevétetik. Nyilai olyanok, mint a legyõzhetetlen vitézé, a ki nem tér vissza sikertelenül. ¹⁰ És Káldea prédává lesz, a kik prédára vetik õt, mind betelnek vele, azt mondja az Úr. ¹¹ Csak örüljetek, csak tomboljatok örökségem elpusztítói: csak ugrándozzatok, mint a nyomtató tinó, és nyerítsetek, mint a ménlovak. ¹² Megszégyenül a ti anyátok, a ti szûlõtök igen csúffá lesz: Ímé, a nemzetek seprejévé, pusztává, szárazfölddé, sivataggá lesz. ¹³ Az Úr haragja miatt nem lakoznak rajta, hanem egészen pusztasággá lesz, a ki csak átmegy Babilonon, álmélkodik és sziszeget egész veresége felett. ¹⁴ Sorakozzatok köröskörül Babilon ellen, mind ti ijjászok, lõjjetek reá, ne kiméljétek a nyilat; mert az Úr ellen vétkezett! ¹⁵ Kiáltsatok reá köröskörül, kezét adta, lehullottak az õ szegletkövei, leromlottak az õ kõfalai: bizony az Úr büntetése ez; büntessétek meg õt, és a mint cselekedett, úgy cselekedjetek vele. ¹⁶ Vágjátok ki Babilonból a magvetõt és a ki sarlót fog aratás idején; a gyilkos fegyver elõl kiki az õ népéhez szalad, kiki az õ földe felé fut. ¹⁷ Elszéledt juhnyáj az Izráel, oroszlánok kergették szét; elõször benyelte õt Assiria királya, végre pedig ez a Nabukodonozor, a babiloni király megtörte az õ csontjait. ¹⁸ Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ímé, én megfenyítem a babiloni királyt és az õ földét, miként megfenyítém az assiriai királyt. ¹⁹ És visszaviszem az Izráelt az õ lakhelyére, és Básánban legel és a Kármelen, és az Efraim hegyén és Gileádban megelégszik az õ lelke. ²⁰ Azokban a napokban és abban az idõben, azt mondja az Úr, kerestetik az Izráel bûne, de nem lesz; a Júda vétkei, de nem találtatnak: mert kegyelmes leszek azokhoz, a kiket meghagyok. ²¹ A kétszer pártütõk földére menj fel, és a meglátogattatás lakóit [irtsd ki,] öljed és irtsad õket, azt mondja az Úr, és mind a szerint cselekedjél, a mint parancsoltam néked. ²² Harczi zaj a földön és nagy romlás. ²³ Hogy elmúlott és összetört az egész föld põrölye! milyen útálatossá lett Babilon a nemzetek között. ²⁴ Tõrbe ejtettelek téged, és meg is fogattál Babilon, de nem tudtad, utól érettél és megragadtattál, mert pörlekedtél az Úrral. ²⁵ Felnyitotta az Úr az õ tárházát, és elõhozta az õ haragjának szereit: mert e cselekedet az Úré, a Seregek Uráé Káldea földén. ²⁶ Törjetek reá a szélekrõl, nyissátok fel az õ magtárait, tapodjátok õt, mint a kévét, és irtsátok ki, hogy ne legyen maradéka. ²⁷ Döfjétek le minden tulkát, le velök a vágóhídra! Oh jaj nékik; mert eljött az õ napjok, az õ megfenyíttetésök ideje! ²⁸ A futók és a Babilon földébõl menekülõk zaja megjelentik majd a Sionon az Úrnak a mi Istenünknek bosszúállását, az õ templomáért való bosszúállását. ²⁹ Gyûjtsetek össze Babilon ellen igen sokat, mindenkit a ki kézívet feszít, köröskörül járjatok ellene tábort, hogy senki el ne szaladhasson: fizessetek meg néki az õ cselekedete szerint, a mint õ cselekedett, úgy cselekedjetek vele; mert az Úr ellen kevélykedett, az Izráelnek Szentje ellen! ³⁰ Azért elhullanak az õ ifjai az õ utczáiban, és minden vitéze elvész azon a napon, azt mondja az Úr. ³¹ Ímé, én ellened vagyok, te kevély, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, mert eljött a te napod, a te megfenyítésed napja. ³² És megbotlik a kevély és elesik, és senki nem lesz, a ki felköltse õt, és tüzet gyújtok az õ városaiban, hogy megemészsze azokat, a kik körülte vannak. ³³ Ezt mondja a Seregek Ura: Megnyomoríttattak az Izráel fiai és Júda fiai együtt és mindnyájan, a kik fogságra vitték õket, beléjök ragadnak, nem akarják õket elbocsátani. ³⁴ [De] az õ megváltójok erõs, Seregek Ura az õ neve, bizonynyal felveszi az õ peröket, hogy megnyugtassa e földet, és Babilon lakóit megrettentse. ³⁵ Fegyver [lesz] a Káldeusokon, azt mondja az Úr, és Babilon lakóin és az õ fejedelmein és az õ bölcsein. ³⁶ Fegyver [lesz] az õ varázslóin, és megbolondulnak; fegyver [lesz] az õ vitézein, és elijednek. ³⁷ Fegyver [lesz] az õ lovain és szekerein és az egész egyveleg népen, a mely õ benne van, és hasonlók lesznek az asszonyokhoz. Fegyver [lesz] az õ kincsein, és elprédáltatnak. ³⁸ Szárazság [lesz] az õ vizein, és kiszáradnak, mert bálványok földe az, és faragott képekkel dicsekednek. ³⁹ Azért sakálok lakoznak ott baglyokkal, és struczmadárnak fiai lakoznak benne, és soha többé nem lakják azt, és nem lesznek lakosai nemzedékrõl nemzedékre. ⁴⁰ A mint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát és az õ szomszéd városait, azt mondja az Úr, ép úgy nem lakik ott egy ember sem, és embernek fia sem lakja azt. ⁴¹ Ímé, nép jött északról, és nagy nemzet és sok király támad fel a föld határaiból. ⁴² Ívet és paizst ragadnak, kegyetlenek azok, és semmi irgalmasság nem lesz bennök, szavok mint a tenger zúgása, és lovakon jõnek, mind viadalra készek te ellened, te Babilon leánya! ⁴³ Hallja a babiloni király az õ híröket, és kezei elesnek, szorongás fogja el õt, fájdalom, mint a gyermekszûlõt. ⁴⁴ Ímé, mint a Jordán erdõségébõl való oroszlán, úgy jön fel az örök[zöld] ligetre, de hamar kiûzöm õt arról, és a ki arra választatott, azt teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hasonlatos hozzám? és ki szab nékem törvényt, és ki az a pásztor, a ki ellenem álljon? ⁴⁵ Azért halljátok meg az Úr tervét, a melyet Babilon ellen tervezett, és az õ gondolatait, a melyeket Káldea ellen gondolt. Bizony elhajtják õket, a nyáj kicsinyeit, és álmélkodik felettök a legelõ. ⁴⁶ Babilon bevételének zajától megindul a föld, és kiáltása hallatszik a nemzetek között!

¹ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván: ² Te pedig, embernek fia, kezdj gyászéneket Tírusról. ³ És mondjad Tírusnak: Ki lakol a tenger révhelyein, ki a népek között kereskedik sok sziget felé, így szól az Úr Isten: Oh Tírus, te ezt mondtad: Én tökéletes szépségben vagyok. ⁴ A tengerek szívében vannak határaid, építõid tökéletessé tették szépségedet. ⁵ Senir cziprusaiból építették mindkét oldaladat, czédrust hoztak a Libánonról, hogy árbóczfát csináljanak néked. ⁶ Básán cserfáiból csinálták evezõidet; evezõpadjaidat a cziprusiak szigeteirõl való sudar czédrusba foglalt elefántcsontból csinálták. ⁷ Égyiptomi hímes fehér gyolcs vala vitorlád, hogy legyen zászlód; Elisának szigeteirõl való kék és piros bíbor volt [sátrad] borítékja. ⁸ Sidon és Arvad lakói voltak evezõid; a te bölcseid, oh Tírus, kik benned valának, azok voltak kormányosaid. ⁹ Gebal vénei és bölcsei voltak benned, kik hasadékaidat javítgaták; a tenger minden hajója és hajósa volt benned, hogy kicseréljék árúidat. ¹⁰ Perzsák és lidiaiak és libiaiak voltak seregedben hadakozó férfiaid, paizst és sisakot függesztettek fel benned, a mik ékessé tevének. ¹¹ Arvad fiai és sereged voltak kõfalaidon köröskörül, és kemény vitézek voltak tornyaidban; paizsaikat felfüggesztették kõfalaidon köröskörül, mik tökéletessé tették szépségedet. ¹² Tarsis volt a te kereskedõtársad, sok különféle gazdagsága miatt: ezüstöt, vasat, ónt és ólmot adtak õk árúidért. ¹³ Jáván, Tubál és Mések, ezek a te kalmáraid; rabszolgákat és rézedényeket adtak cserébe árúidért. ¹⁴ Tógarma házából lovakat és lovagokat és öszvéreket adtak néked árúkul. ¹⁵ Dedán fiai a te kalmáraid, sok sziget kereskedése van hatalmad alatt, elefántcsont-szarukat és ébenfát hoztak néked adóba. ¹⁶ Arám a te kereskedõtársad mestermûveid sokasága miatt; gránátot, bíbort, hímes ruhákat, fehér gyolcsot, korálokat és rubint adtak õk árúidért. ¹⁷ Júda és Izráel földe, ezek a te kalmáraid; búzát Minnithbõl és édes süteményt és mézet és olajat és balzsamot adtak csereárúidért. ¹⁸ Damaskus a te kereskedõtársad mestermûveid sokaságában, sok különféle gazdagságod miatt, - Helbon borával és hófehér gyapjúval. ¹⁹ Vedán és Jáván Uzálból adtak árúidért: kovácsolt vasat, kásiát és jó illatú nádat, ezeket csereárúidért. ²⁰ Dedán a te kalmárod, lovagláshoz való nyeregtakarókkal. ²¹ Arábia és Kédár fejedelmei, õk mindnyájan hatalmad alatt kereskedének; bárányokkal, kosokkal és bakokkal kereskedének veled. ²² Séba és Raema kalmárai a te kalmáraid; mindenféle drága fûszerszámokat és mindenféle drágaköveket és aranyat adtak õk árúidért. ²³ Hárán és Kanne és Eden, Seba kalmárai, Assiria [és] Kilmad [mind] a te kereskedõtársad. ²⁴ Ezek a te kalmáraid tökéletes árúkkal, bíbor és hímes köntösökkel és drága ruháknak kötelekkel egybekötött és czédrusfából csinált szekrényeivel, a te sokadalmadban. ²⁵ Tarsis hajói hordozták árúidat, és megtelél, és felette igen híressé levél a tengerek szívében. ²⁶ Nagy vizekre vivének téged a te evezõid, a keleti szél összetört téged a tengerek szívében. ²⁷ Gazdagságod és árúid, csereárúid, hajósaid és kormányosaid, hasadékaid javítgatói és csereárúid árúsai és minden hadakozó férfiaid, a kik benned vannak, és minden benned való sokaság, beleesnek a tengerek szívébe zuhanásod napján. ²⁸ Kormányosaid kiáltásának hangjára megrendülnek a mezõségek.

² Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olylyá tevéd szíved, minõ az Isten szíve,

⁴⁷ Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonynyal a ti Istenetek, õ az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentõje, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot! ⁴⁸ Akkor a király fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek elõljárójává tevé õt.

³⁰ Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az õ teste, mígnem szõre megnöve, mint a saskeselyû [tolla,] és körmei, mint a madarakéi.

²⁷ És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az õ egész kincstárának felügyelõje vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe;

⁵ És az õ homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.

² És kiálta [teljes] erejébõl, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyûlölséges madárnak tömlöczévé.

⁸ A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.

⁴ És nevekednek mint fû között, és mint a fûzfák vizek folyásinál. ⁵ Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi.

¹ Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsõsége rajtad feltámadt. ² Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsõsége rajtad megláttatik. ³ És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. ⁴ Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyûlnek, hozzád jönnek, fiaid messzirõl jönnek, és leányaid ölben hozatnak el. ⁵ Akkor meglátod és ragyogsz [örömtõl,] és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, [és] hozzád jõ a népeknek gazdagsága. ⁶ A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. ⁷ Kédár minden juhai hozzád gyûlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsõségem házát megdicsõítem. ⁸ Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz? ⁹ Igen, engem várnak a szigetek; és elõl [jönnek] Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messzirõl, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsõített.

³⁵ Köröskörül tizennyolcezer [sing;] és a város neve ama naptól fogva: Ott [lakik] az Úr!

¹² Valakik pedig befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az õ nevében hisznek; ¹³ A kik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek. ¹⁴ És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

³ Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. ⁴ Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az õ anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? ⁵ Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába.

³¹ Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?

²⁶ Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. ²⁷ Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. ²⁸ Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nõ; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.

³² És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az idõbõl, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftérõl, Dávidról, Sámuelrõl és a prófétákról;

²² Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élõ Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, ²³ Az elsõszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez, ²⁴ És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.

²³ Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké. ²⁴ Mert minden test olyan, mint a fû, és az embernek minden dicsõsége olyan, mint a fû virága. Megszárad a fû, és virága elhull:

³⁰ Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

²⁸ Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

³ Ha elmosta az Úr Sion leányainak undokságát, és Jeruzsálem vérét eltisztítá belõle az ítélet lelkével, a megégetés lelkével:

¹⁹ Azt mondám ugyanis magamban: Miképen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kivánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tõlem!

⁴ És monda az Úr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, a kik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, a melyeket cselekedtek annak közepében.

⁹ És lészen kezem a próféták ellen, kik hívságot látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

²⁰ De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.

²⁶ De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja, ²⁷ Mert meg van írva: Ujjongj te meddõ, ki nem szûlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon. ²⁸ Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. ²⁹ De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is. ³⁰ De mit mond az Írás? Ûzd ki a szolgálót és az õ fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nõ fiával. ³¹ Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.

³ Igen, kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint a kik az evangyéliom dolgában együtt viaskodtak velem, Kelemennel is, és ama többi munkatársaimmal, kiknek neveik [fölírvák] az életnek könyvében.

⁸ Annakokáért imádják õt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta.

¹⁵ És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tûznek tavába vetteték.

¹⁴ Dávid pedig teljes erejébõl tánczol vala az Úr elõtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid.

¹⁶ És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az õ atyjokfiai közül éneklõket, éneklõszerszámokkal, lantokkal, cziterákkal és czimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömmel. ¹⁷ Választák azért a Léviták Hémánt a Jóel fiát, és az õ atyjafiai közül Asáfot, a Berekiás fiát, és a Mérári fiai közül, a kik azoknak atyjokfiai valának, Etánt, a Kúsája fiát. ¹⁸ És õ velök együtt az õ atyjokfiait másod renden, Zakariást, Bént, Jeázielt, Semirámótot, Jéhielt, Unnit, Eliábot, Benáját, Maaséját, Mattithját, Elifélet, Miknéját, Obed-Edomot és Jehielt, a kik ajtónállók valának. ¹⁹ Éneklõk: Hémán, Asáf és Etán, réz czimbalmokkal, hogy zengedezzenek; ²⁰ Zakariás, Aziel, Semirámót, Jéhiel, Unni, Eliáb, Maaséja és Benája lantokkal a szûzek módjára; ²¹ Mattithja, Eliféle, Miknéja, Obed-Edom, Jéhiel és Azaziás, hogy énekeljenek cziterákkal a nyolczhúrú szerint. ²² És Kénániás volt a Léviták vezére az éneklésben, õ igazgatá az éneklést, mivel tudós vala. ²³ Berekiás és Elkána a láda elõtt való ajtónállók valának: ²⁴ Sébániás pedig és Jósafát, Nétanéel, Amásai, Zakariás, Benája és Eliézer papok kürtölnek vala az Isten ládája elõtt; Obed-Edom és Jéhija, a kik kapunállók valának, a láda után [mennek vala.] ²⁵ Dávid pedig s az Izráel vénei és az ezredek vezérei, a kik elmenének, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját az Obed- Edom házából, nagy örömben valának. ²⁶ Lõn pedig, mikor az Isten megsegíté a Lévitákat, akik az Úr szövetségének ládáját viszik vala, áldozának hét tulokkal és hét kossal. ²⁷ Dávid pedig bíborból csinált ruhába öltözvén, valamint a Léviták mind, a kik a ládát viszik vala, az éneklõk is és Kénániás, a ki az éneklés vezére vala, énekelének (Dávidon pedig gyolcsból csinált efód vala). ²⁸ És az egész Izráel vivé az Úr szövetségének ládáját nagy örömmel, kürtökkel, trombitákkal, czimbalmokkal, zengedezvén lantokkal és cziterákkal. ²⁹ Mikor pedig immár az Úr szövetségének ládája a Dávid városába jutott, Mikál a Saul leánya kitekinte az ablakon, s látván, hogy Dávid király tánczol és vígad, szívében megutálá õt.

⁵ Négyezeren ajtónállók; négyezeren pedig dícsérik vala az Urat [minden zengõ] szerszámokkal, melyeket [Dávid] készíttetett a dícséretre.

¹ Dávid és a sereg fõvezérei a szolgálatra kijelölék az Asáf, Hémán és Jédutun fiait, hogy prófétáljanak cziterákkal, lantokkal és czimbalmokkal. Azok száma, a kik e szolgálatra [rendeltettek,] az õ szolgálatuk szerint: ² Az Asáf fiai közül: Zakkúr, József, Nétánia és Asaréla, az Asáf fiai Asáf mellett, a ki a király mellett prófétál vala. ³ A Jédutun [fiai] közül: A Jédutun fiai Gedália, Séri, Jésája, Hasábia, Mattithia [és] [Simei,] hatan cziterával az õ atyjok Jédutun mellett, a ki az Úr tiszteletére és dícséretére prófétál vala. ⁴ A Hémán [fiai] közül: Hémán fiai: Bukkija, Mattánia, Uzziel, Sébuel, Jérimót, Hanánia, Hanáni, Eliáta, Giddálti, Romámti-Ezer, Josbekása, Mallóti, Hótir, Maháziót. ⁵ Ezek mind Hémán fiai, a ki az Isten beszédeiben a király látnoka a [hatalom] szarvának emelésére. Az Isten Hémánnak tizennégy fiút és három leányt ada. ⁶ Ezek mindnyájan az õ atyjuk mellett valának, a kik az Úr házában énekelnek vala czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal az Isten házának szolgálatában, a királynak, Asáfnak, Jédutunnak és Hémánnak parancsolata szerint.

⁹ Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.

²⁴ Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék. ²⁵ Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.

³ Dicsérjék az õ nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki.

³ S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejébõl,

¹⁶ És az õ teljességébõl vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.

¹⁰ Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és [hogy] ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna õt, és adott volna néked élõ vizet.

¹⁴ Valaki pedig abból a vízbõl iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz õ benne.

³⁷ Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jõjjön én hozzám, és igyék. ³⁸ A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élõ víznek folyamai ömlenek annak belsejébõl. ³⁹ Ezt pedig mondja vala a Lélekrõl, a melyet veendõk valának az õ benne hívõk: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsõítteték meg.

¹⁷ Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

¹ És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és õ vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az õ Atyjának neve. ² És hallék szózatot az égbõl, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az õ hárfájokkal hárfáznak vala; ³ És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék elõtt, és a négy lelkes állat elõtt és a Vének elõtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földrõl.

⁶ És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.

¹ És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékébõl jõvén ki

¹⁷ És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jõjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.