Psalms 84 Cross References - Hungarian

¹ Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. ² Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! ³ Kivánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé. ⁴ A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! ⁵ Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela. ⁶ Boldog ember az, a kinek te vagy erõssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében. ⁷ Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai esõ. ⁸ Erõrõl erõre jutnak, [míg] megjelennek Isten elõtt a Sionon. ⁹ Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela. ¹⁰ Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját! ¹¹ Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában! ¹² Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. [ (Psalms 84:13) Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. ]

¹⁹ És monda [Mikeás:] Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az Urat az õ székiben ülni, és az egész mennyei sereget az õ jobb- és balkeze felõl mellette állani.

⁶ Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege elõtted borul le.

¹ Az éneklõmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.

⁴ Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában.

⁸ Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

³ Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

¹ A Kóráh fiainak zsoltáréneke. ² Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén.

¹ Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé.

² Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát. ³ Dicsõséges dolgokat beszélnek felõled, te Istennek városa! Szela.

²⁰ Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára. ²¹ Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi!

¹ Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

⁵ Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

² Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettõvel orczáját fedé be, kettõvel lábait fedé be, és kettõvel lebegett; ³ És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a [széles] föld az õ dicsõségével!

²³ Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal. ²⁴ Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe elõtt megjelenjék érettünk.

² És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. ³ És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égbõl: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az õ népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az õ Istenök.

²² És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. ²³ És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsõsége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.

³ Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.

¹ Az éneklõmesternek; Kóráh fiainak tanítása. ² Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

¹ Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. ² Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

²⁶ Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

²⁰ Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

⁸¹ Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.

⁶ Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.

⁴ Bevisz engem a borozó házba, ⁵ Erõsítsetek engem szõlõvel,

⁸ Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

⁹ Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensõmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid [megjelennek] a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.

¹ Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, elõtted a hegyek elolvadnának; mint a tûz meggyújtja a rõzsét, a vizet a tûz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy elõtted reszkessenek a népek;

² Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!

⁴ Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

¹ Mózesnek, az Isten emberének imádsága.

¹ Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

⁷ Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

²⁰ És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.

³⁷ Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyûjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.

⁶ Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

⁵ Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.

¹¹ Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? [ (Psalms 42:12) Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. ]

⁴ Bûneim erõt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

⁸ Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.

¹⁵ Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

¹ Grádicsok éneke. ² Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat! ³ Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet!

¹ Dávid dicsérõ éneke. ² Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!

²¹ Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az õ szent nevét áldja minden test örökkön örökké!

⁴ És így szólotok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Õ nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Õ neve. ⁵ Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek!

¹⁵ Ezért vannak az Isten királyiszéke elõtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az õ templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök.

⁷ Az Úr az én erõm és paizsom, õ benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem õt. ⁸ Az Úr az õ népének ereje, és az õ fölkentjének megtartó erõssége.

⁸ Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felõlem,

⁴ Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"

¹⁴ Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,

²⁴ Csak az Úrban van, így szólnak felõlem, minden igazság és erõ, Õ hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak.

⁶ Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.

³³ Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az õ belsejökbe helyezem, és az õ szívökbe írom be, és Istenökké leszek, õk pedig népemmé lesznek.

⁴ Azokban a napokban, és abban az idõben, azt mondja az Úr, eljõnek az Izráel fiai, õk és a Júda fiai együtt, sírva jönnek és mennek és keresik az Urat, az õ Istenöket. ⁵ A Sion felõl kérdezõsködnek, arrafelé fordítják orczájokat. Eljõnek és oda adják magokat az Úrnak örök szövetségre, a mely feledhetetlen.

² Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az õ útaira, és járjunk az õ ösvényein! Mert Sionból jõ ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálembõl.

¹² És megerõsítem õket az Úrban, és az õ nevében járnak, így szól az Úr.

⁹ És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erõm erõtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erõtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

¹³ Mindenre van erõm a Krisztusban, a ki engem megerõsít.

²² Azután ismét feljövének a Filiszteusok, és elszéledének a Réfaim völgyében. ²³ Megkérdé azért Dávid az Urat, ki ezt felelé: Ne menj [most] reájok; [hanem] kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg õket. ²⁴ És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te elõtted az Úr, hogy megverje a Filiszteusok táborát.

⁹ És elméne az Izráel királya és Júda királya és az Edom királya; és mikor hét napig bolyongtak az úton, nem volt vize sem a tábornak, sem a velök volt barmoknak. ¹⁰ Akkor monda az Izráel királya: Jaj, jaj; az Úr [azért] hívta egybe e három királyt, hogy a Moáb kezébe adja õket! ¹¹ És monda Josafát: Nincs itt az Úr prófétái közül egy sem, hogy általa tanácsot kérhetnénk az Úrtól? És felele egy az Izráel királyának szolgái közül, és monda: Itt van Elizeus, a Sáfát fia, a ki Illésnek kezeire vizet tölt vala. ¹² És monda Josafát: Nála van az Úrnak beszéde. És alámenének hozzá az Izráel királya és Josafát és az Edom királya. ¹³ És monda Elizeus az Izráel királyának: Mi közöm van hozzád? Menj a te atyádnak és anyádnak prófétáihoz! És monda néki az Izráel királya: Ne [utasíts el;] mert az Úr gyûjtötte össze ezt a három királyt, hogy a Moáb kezébe adja õket. ¹⁴ És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki elõtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, [bizony] téged nem néznélek, és rád sem tekintenék; ¹⁵ Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt elõtte az éneklõ, az Úrnak keze lõn õ rajta. ¹⁶ És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat; ¹⁷ Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esõt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok. ¹⁸ Kevés pedig [még] ez az Úr szemei elõtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja. ¹⁹ És megvesztek minden kulcsos várost és minden szép várost, és minden jótermõ fát kivagdaltok, és minden kútfõt betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok kövekkel. ²⁰ És lõn reggel, a mikor áldozatot szoktak tenni, ímé vizek jõnek vala Edom útjáról, és megtelék a föld vízzel.

¹⁰ Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt. ¹¹ Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. ¹² Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.

⁹ A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.

²³ Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esõt igazság szerint, és korai és kései esõt hullat néktek az elsõ [hónapban.]

³³ Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyõztem a világot.

²² Erõsítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.

³ Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tûrést nemz, ⁴ A békességes tûrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, ⁵ A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.

³⁷ De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,

¹⁷ Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk;

¹⁴ És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az õ ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.

¹⁶ Minden esztendõben háromszor jelenjen meg közüled minden férfiú az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt azon a helyen, a melyet kiválaszt; a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, és a sátorok ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr elõtt!

⁹ Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

² Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

¹⁸ Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely [minél tovább] halad, [annál] világosabb lesz, a teljes délig.

³¹ De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

¹³ Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsõségem.

¹⁶ És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jõnek: esztendõrõl esztendõre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét.

²⁴ És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.

¹⁶ És az õ teljességébõl vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.

³⁹ Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.

³ És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.

² Minden szõlõvesszõt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.

¹⁸ Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétõl.

¹⁷ Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhõkön az Úr elébe a levegõbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.

¹⁸ Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki [legyen] dicsõség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.

⁵ Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!]

¹ E dolgok után lõn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bõséges.

²⁹ @Boldog vagy Izráel!] @Kicsoda olyan mint] @te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsõségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.

¹⁰ Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja,

⁶ Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr elõtt van az õ felkentje!

¹ Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, [annak] a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvencze.

⁴² Oh Úr Isten, ne utáld meg a te felkenetett [király]od orczáját; emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való [nagy] irgalmasságaidról!

² A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:

⁶ Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

³ Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.

¹¹ Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]

¹¹ Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!

²⁰ Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;

¹ Zsoltár. megsegítette õt az õ jobbkeze és az õ szentséges karja.

¹⁷ Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

²⁷ Mert bizony egybegyûltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,

¹⁴ Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. ¹⁵ Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.

⁸ Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsõséged hajlékának helyét. ⁹ Ne sorozd a bûnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé, ¹⁰ A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

³ Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. ⁴ Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

² Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

¹ Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. ² Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!

⁴ Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl! ⁵ Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

⁴⁶ És lõn, hogy harmadnapra megtalálták õt a templomban, a doktorok között ülve, a mint õket hallgatta, és kérdezgette õket.

⁵ Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. ⁶ Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.

²⁰ Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;

³ És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé:

² A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az õ szívében.

¹ Dávidé.

⁹ Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik. ¹⁰ Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.

⁹ Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az õ szentségének trónján. [ (Psalms 47:10) Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos õ igen! ]

⁹ Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.

¹² Hûség sarjad a földbõl, és igazság tekint alá az égbõl.

⁹ Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ. ¹⁰ Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ. ¹¹ A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ.

¹¹⁴ Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

⁷ Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

⁹ A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik.

⁶ Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.

¹⁸ A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.

¹⁹ Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, ²⁰ Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.

⁷ Oh te, ki Jákób házának mondatol! hát türelmetlen-é az Úrnak lelke, avagy ezek-é az õ cselekedetei? Nem javára válnak-é az én cselekedeteim annak, a ki igazán jár?

² És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az õ szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.

³³ Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

⁹ Az igazi világosság eljött volt [már] a világba, a mely megvilágosít minden embert.

¹² Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

¹⁶ Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. ¹⁷ Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsõüljünk meg. ¹⁸ Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsõséghez, mely nékünk megjelentetik.

¹⁴ De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangyéliom igazságához képest, mondék Péternek mindnyájok elõtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?

⁶ Meg lévén gyõzõdve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:

¹⁹ Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Õ gazdagsága szerint dicsõségesen a Krisztus Jézusban.

²³ És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsõsége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.

¹² Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!

⁸ Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.

⁸ Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.

⁵ Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében; ⁶ A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;

¹⁸ S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges õ, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Õt szolgálják.

¹⁰ Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az õ szolgája szavára? õ, a ki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!

⁷ Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr; ⁸ Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hõség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendõben nem retteg, sem a gyümölcsözéstõl meg nem szûnik.