Psalms 31:9 Cross References - Hungarian

⁹ És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.

⁷ Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

¹⁹ Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. ²⁰ Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl. ²¹ Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek. ²² És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

¹ Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. ² Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

⁷ Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

¹⁴ Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. ¹⁵ Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.

¹ Dávid zsoltára emlékeztetõül. ² Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem! ³ Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült. ⁴ Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt. ⁵ Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett. ⁶ Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt. ⁷ Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok. ⁸ Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen. ⁹ Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok. ¹⁰ Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!

²⁵ Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

¹⁴ A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

¹⁴ Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

²⁶ Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

³ Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! ⁴ Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. ⁵ Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

⁹ Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

³ Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! ⁴ Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök. ⁵ Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.

¹⁰ A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

¹⁷ Még mikor meg voltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, a mely nem szabadított meg.

¹⁷ Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;