Psalms 16 Cross References - Hungarian

¹ Dávid miktámja. ² Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen. ³ A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem. ⁴ Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra. ⁵ Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. ⁶ Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. ⁷ Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. ⁸ Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök. ⁹ Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. ¹⁰ Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. ¹¹ Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

¹ Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.

¹⁰ És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.

⁵ Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

⁸ Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

⁸ A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

²⁰ Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

²³ Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

²⁸ Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

¹ Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.

¹ Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;

¹² Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. [ (Psalms 84:13) Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. ]

¹⁰ A kik szeretitek az Urat, gyûlöljétek a gonoszt! Megõrzi õ az õ kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezébõl megszabadítja õket.

⁶ Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

¹ Grádicsok éneke.

⁵ Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;

⁸ Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

³ [Kinek] szíve [reád] támaszkodik, megõrzöd [azt] teljes békében, mivel Te benned bízik; ⁴ Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van.

⁷ Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr; ⁸ Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hõség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendõben nem retteg, sem a gyümölcsözéstõl meg nem szûnik.

⁹ Sõt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:

¹² A miért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy õ az én nála letett kincsemet meg tudja õrizni ama napra.

² Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos! ³ Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

⁷ Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl? ⁸ Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.]

¹ Az éneklõmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.

⁸ Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!

¹⁴ Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

⁹ [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; ¹⁰ Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

²⁵ Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

²⁶ És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.

² Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!

¹³ Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsõítjük neved!

⁵ Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi.

⁹ És beviszem a harmadrészt a tûzbe, és megtisztítom õket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom õket, a mint próbálják az aranyat; õ segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem õ! Õ pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!

¹⁰ Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

²⁸ És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

³⁵ Avagy kicsoda adott elõbb néki, hogy annak visszafizesse azt?

⁴¹ És most kelj fel, oh Úr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szenteid örvendezzenek a jóban.

⁴ Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

⁶ Szemmel tartom a föld hûségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.

¹⁵ Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.

⁶³ Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.

³¹ Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.

²⁶ Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.

²⁰ A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.

¹ Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, ² A te fogaid hasonlók a megnyirt [juhok] nyájához, ³ Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid, ⁴ Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, ⁵ A te két emlõd [olyan,] mint két vadkecske, ⁶ Míg meghûsül a nap, és elmulnak az árnyékok, ⁷ Mindenestõl szép vagy, én mátkám,

¹⁰ Én az én szerelmesemé vagyok,

⁴ Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörûségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.

¹⁷ És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja õt.

¹³ Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertõl hallottam e férfiú felõl, mily sok bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben:

¹⁰ Annakokáért míg idõnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.

¹ Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratjából, az Efézusban lévõ és Krisztus Jézusban hívõ szenteknek.

²⁵ Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; ²⁶ Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredõjével az íge által, ²⁷ Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsõségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplõ, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.

⁸ Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erõsítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel elõljárni azok, a kik Istenben hívõkké lettek. Ezek jók és hasznosak az embereknek;

¹⁰ Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekrõl és a szeretetrõl, melyet tanúsítottatok az õ neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.

¹⁴ Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az õ atyjafiát, a halálban marad. ¹⁵ A ki gyûlöli az õ atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna õ benne. ¹⁶ Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Õ az õ életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. ¹⁷ A kinek pedig van mibõl élnie e világon, és elnézi, hogy az õ atyjafia szükségben van, és elzárja attól az õ szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete?

¹⁴ Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kõoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.

¹³ Mindazt, a mit néktek mondtam, megtartsátok, és idegen istenek nevét ne emlegessétek; ne hallassék az a te szádból.

¹³ Ahhoz pedig ételáldozatul két tized [efa] lánglisztet, olajjal elegyítve; tûzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét.

⁷ Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, a melyek fenmaradtak közöttetek; isteneiknek nevét ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, se ne szolgáljatok nékik, se elõttök meg ne hajoljatok;

¹⁰ Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.

⁷ Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak elõtte mind az istenek.

³⁷ És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek, ³⁸ És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.

⁶ A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é ezeket?

¹¹ Ti pedig, a kik az Urat elhagyátok, a kik szent hegyemrõl elfeledkezétek, ti, kik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök,

³ A ki bikát öl, embert üt agyon; a ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jõ, disznóvért hoz elém; a ki tömjént gyújt, bálványt imád! Miként õk így választák útaikat, és lelkök útálatosságaikban gyönyörködött:

¹⁸ A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynõjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.

¹⁶ És kiveszítem az õ szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé. ¹⁷ És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földrõl, és bátorságos lakozást adok nékik.

⁸ Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

⁹ És harmadik angyal [is] követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, ¹⁰ Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az õ haragjának poharába: és kínoztatik tûzzel és kénkõvel a szent angyalok elõtt és a Bárány elõtt; ¹¹ És az õ kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az õ nevének bélyegét felveszi.

⁴ És hallék más szózatot a mennybõl, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belõle én népem, hogy ne legyetek részesek az õ bûneiben, és ne kapjatok az õ csapásaiból: ⁵ Mert az õ bûnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az õ gonoszságairól.

⁹ Mert az Úrnak része az õ népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.

⁶ Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

⁴ Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;

⁶ Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

⁷ Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével. ⁸ Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme. ⁹ Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet. ¹⁰ Tüzes kemenczévé teszed õket megjelenésed idején; az Úr az õ haragjában elnyeli õket és tûz emészti meg õket. ¹¹ Gyümölcsüket kiveszted e földrõl, és magvokat az emberek fiai közül. ¹² Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;

⁵ Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

⁶ Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem. ⁷ Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre [nyujtsd.]

²⁶ Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

⁴ Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:

²⁰ Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat; ²¹ Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt, ²² A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt. ²³ Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt; ²⁴ Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit. ²⁵ És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva. ²⁶ És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre. ²⁷ Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája! ²⁸ Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál. ²⁹ Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele. ³⁰ És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait. ³¹ Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; ³² Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat: ³³ Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat; ³⁴ De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom. ³⁵ Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom. ³⁶ Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot? ³⁷ Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.

¹ Dávidé; zsoltár. ² A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!

¹³ A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

⁵⁷ Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.

³ Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.

¹¹ Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

¹⁷ Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. ¹⁸ Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

⁵ Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.

¹ Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam õ belé, törvényt beszél a népeknek.

¹² Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bûnösök közé számláltatott; pedig õ sokak bûnét hordozá, és a bûnösökért imádkozott!

¹⁶ Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója õ, és Izráel az õ örökségének pálczája; Seregek Ura az õ neve!

²⁴ Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

³² Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.

³¹ Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bûnbánatot és bûnöknek bocsánatát.

²⁵ Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.

¹⁸ És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,

¹ Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. ² Uram, a te erõsségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez. ³ Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.

⁵⁵ És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

¹⁹ Azt mondám ugyanis magamban: Miképen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kivánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tõlem!

¹⁷ Azért így szól az Úr: Feleséged paráznává lesz a városban; fiaid és leányaid fegyver által hullnak el; földedet felosztják kötéllel, és te magad tisztátalan földön halsz meg; az Izráel pedig fogságba vitetik az õ földérõl.

¹⁷ Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

¹⁷ Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsõüljünk meg.

²¹ Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek. ²² Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendõk, minden a tiétek. ²³ Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené.

¹⁸ És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Õ elhívásának a reménysége, mi az Õ öröksége dicsõségének a gazdagsága a szentek között,

⁹ Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; ¹⁰ Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. ¹¹ És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére. ¹² Ha tûrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, õ is megtagad minket;

² Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezõjére Jézusra, a ki az elõtte levõ öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.

²¹ A ki gyõz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe ûljön velem, a mint én is gyõztem és ültem az én Atyámmal az õ királyiszékében.

³ Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.

² Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

⁸ Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!

⁶ Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

²¹ Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

²⁴ Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.

² Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.

⁶ Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.

⁷ Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.

⁵⁵ Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

¹⁴⁸ Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.

¹⁴ Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.

² A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. ³ És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: ⁴ Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.

⁹ Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensõmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid [megjelennek] a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.

¹⁷ Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.

⁴ Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erõsítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.

² Beplántálod õket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az õ szájokhoz, de távol vagy az õ szívöktõl!

¹⁰ Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az õ útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.

¹² És lõn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.

²³ És az õ fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint.

⁵ Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.

⁶ Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.

²³ De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

³¹ Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

⁵ Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat;

⁵ Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl.

¹⁸ Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

²⁵ Mert Dávid ezt mondja õ róla: Magam elõtt láttam az Urat mindenkor, mert õ nékem jobb kezem felõl van, hogy meg ne tántorodjam. ²⁶ Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. ²⁷ Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. ²⁸ Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád elõtt.

²⁷ Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant.

¹⁴ Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. ¹⁵ Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

²⁶ És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. ²⁷ A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

⁷ Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram! ⁸ Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk. [ (Psalms 4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. ]

¹² Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ]

⁸ Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!

¹ Ének. Dávid zsoltára.

³² Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

¹⁹ Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!

²¹ Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elõl, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te elõtted. ²² Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem [csak] a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.

²⁶ Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.

¹³ Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felõl, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök. ¹⁴ Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is elõhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által õ vele együtt.

⁵ Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tûz mily nagy erdõt felgyújt! ⁶ A nyelv is tûz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplõsíti az egész testet, és lángba borítja élet[ünk] folyását, [maga] is lángba boríttatván a gyehennától. ⁷ Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthetõ és meg is szelidíttetett az emberi természet által: ⁸ De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. ⁹ Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek:

²⁸ Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.

⁶ Az egész idõn át, a melyre az Úrnak szentelte magát, megholtnak testéhez be ne menjen.

²² Mert tûz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.

⁸ Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

¹⁷ Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

¹⁵ Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.

⁸ Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

¹¹ A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.

²⁰ [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.

¹⁴ Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba [népem] fõemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezõi;

⁹ Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikrõl a népek minden királyait;

²⁴ Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bûn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente.

² Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja õket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom õket!

³⁵ És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

³⁴ Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!

²³ És a pokolban felemelé az õ szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.

²⁷ Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. ²⁸ Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád elõtt. ²⁹ Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti elõttetek Dávid pátriárkáról, hogy õ megholt és eltemettetett, és az õ sírja mind e mai napig minálunk van. ³⁰ Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az õ ágyékának gyümölcsébõl támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az õ királyi székibe, ³¹ Elõre látván [ezt,] szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az õ lelke nem hagyatott a sírban, sem az õ teste rothadást nem látott.

¹⁴ Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, ¹⁵ Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.

³⁵ Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. ³⁶ Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az õ atyáihoz, és rothadást látott. ³⁷ De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást. ³⁸ Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bûnöknek bocsánata:

⁴² Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;

⁵⁰ Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. ⁵¹ Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. ⁵² Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. ⁵³ Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. ⁵⁴ Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. ⁵⁵ Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?

¹⁸ És az Élõ; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.

¹³ És a tenger kiadá a halottakat, a kik õ benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik õ nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az õ cselekedeteik szerint.

¹⁵ Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.

⁴ Sõt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére. ⁵ Életet kért tõled: adtál néki hosszú idõt, örökkévalót és végtelent. ⁶ Nagy az õ dicsõsége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.

⁷ Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! ⁸ Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

²⁴ És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!

¹⁹ Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

¹⁸ Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely [minél tovább] halad, [annál] világosabb lesz, a teljes délig.

⁶ Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.

²⁸

³ És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Õ útaira, és mi járjunk az Õ ösvényein, mert tanítás Sionból jõ, és Jeruzsálembõl az Úrnak beszéde;

⁸ Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert õk az Istent meglátják.

¹⁴ Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.

³³ És a juhokat jobb keze felõl, a kecskéket pedig bal keze felõl állítja.

⁴⁶ És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

¹⁹ Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.

²⁸ Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád elõtt.

⁵⁶ És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felõl állani.

¹¹ De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az õ ti bennetek lakozó Lelke által.

¹² Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrõl-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

¹⁷ Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk;

¹⁹ És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy [ekképen] beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.

²¹ A kik õ általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta õt a halálból és dicsõséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.

²² A ki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erõk.

² Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, a mint van.

²⁴ Annak pedig, a ki titeket a bûntõl megõrízhet, és az õ dicsõsége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel,

¹⁵ Ezért vannak az Isten királyiszéke elõtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az õ templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök. ¹⁶ Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tûz rájok, sem semmi hõség: ¹⁷ Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti õket, és a vizeknek élõ forrásaira viszi õket; és eltöröl Isten az õ szemeikrõl minden könyet.

⁵ És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg õket, és országolnak örökkön örökké.