Psalms 119:9 Cross References - Hungarian

⁹ Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?

⁶ És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. ⁷ És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekrõl, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. ⁸ És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötõül a te szemeid között. ⁹ És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.

¹⁸ És mikor az õ országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból.

⁷ Csak légy bátor és igen erõs, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elõdbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!

¹⁶ Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, mondván: Nem fogy el elõttem a te magodból való férfiú, a ki az Izráelnek királyiszékiben üljön; csakhogy a te fiaid õrizzék meg az õ útjokat, hogy az én törvényemben járjanak, mint te én elõttem jártál.

⁵ Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé õket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égõáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az õ szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.

²⁶ Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

¹ Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; ² Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal. ³ És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.

⁷ Kijövetele az ég [egyik] szélétõl s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl. ⁸ Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût. ⁹ Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. ¹⁰ Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak. ¹¹ Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

⁷ Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

¹¹ Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

⁴ Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. ⁵ Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; ⁶ Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak; ⁷ Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák. ⁸ Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.

¹¹ Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

⁹⁷ Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! ⁹⁸ Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. ⁹⁹ Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim. ¹⁰⁰ Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra. ¹⁰¹ Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet. ¹⁰² Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem. ¹⁰³ Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak! ¹⁰⁴ A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét. ¹⁰⁵ Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

⁴ Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

¹⁰ Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

¹ Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.

¹⁰ Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei. ¹¹ Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin. ¹² Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg. ¹³ Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; õrizd meg azt, mert az a te életed. ¹⁴ A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén. ¹⁵ Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tõle, és menj tovább. ¹⁶ Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükbõl az álom, ha [mást] romlásra nem juttatnak. ¹⁷ Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erõszaktételnek borát iszszák.

⁷ Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl! ⁸ Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához, ⁹ Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek; ¹⁰ Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.] ¹¹ Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested, ¹² És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém, ¹³ És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet! ¹⁴ Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette! ¹⁵ Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet. ¹⁶ Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai? ¹⁷ Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled. ¹⁸ Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének. ¹⁹ A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen. ²⁰ És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek? ²¹ Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli. ²² A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg. ²³ Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

²⁰ Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd. ²¹ Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba. ²² Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled. ²³ Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések. ²⁴ Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl. ²⁵ Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel; ²⁶ Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász! ²⁷ Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? ²⁸ Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének? ²⁹ Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt! ³⁰ Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik; ³¹ És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja; ³² A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt! ³³ Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik. ³⁴ Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján. ³⁵ Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.

⁷ És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

⁹

¹³ Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.

³ Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.

²² Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívbõl.

¹⁵ És hogy gyermekségedtõl fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. ¹⁶ A teljes írás Istentõl ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, ¹⁷ Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

⁴ Hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjöket és magzataikat szeressék, ⁵ [Legyenek] mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjöknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék. ⁶ Az ifjakat hasonlóképen intsed, hogy legyenek mértékletesek:

²¹ Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. ²² Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. ²³ Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az õ természet szerinti ábrázatát: ²⁴ Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. ²⁵ De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sõt cselekedet követõje lévén, az boldog lesz az õ cselekedetében.