Psalms 118:5 Cross References - Hungarian

⁵ Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott [és] tágas térre [tett] engem az Úr.

⁷ Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.

⁹ És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled: ¹⁰ Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hûségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem. ¹¹ Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezébõl, Ézsaú kezébõl; mert félek õ tõle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.

⁶ És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép [arról] beszélt, hogy megkövezi õt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerõsíté magát az Úrban, az õ Istenében. ⁷ És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem az efódot. És Abjáthár oda vivé az efódot Dávidhoz. ⁸ És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget? Utólérem-é õket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan utóléred, és szabadulást szerzesz.

⁶ A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

¹⁹ Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

⁸ Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;

¹ Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. ² Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. ³ És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat, megerõsítvén lépteimet.

² Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.

¹³ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.

¹⁹ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.

³ Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. ⁴ És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

¹ Grádicsok éneke.

¹ Grádicsok éneke. ² Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!

³¹ Õ pedig annál inkább erõsíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is. ³² És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az õ tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom. ³³ És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrõdni; ³⁴ És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. ³⁵ És egy kevéssé elõre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tõle ez az óra; ³⁶ És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tõlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom [legyen meg,] hanem a tied.