Psalms 109:2 Cross References - Hungarian

² Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

³ Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál. ⁴ Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélõbíróvá e földön, és én hozzám jõne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki. ⁵ Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala õt. ⁶ És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala. ⁷ Lõn pedig negyven esztendõ mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak; ⁸ Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok.

¹ Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel.

¹³ Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

¹⁸ Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.

⁴ Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

³ Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl. ⁴ A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.

² Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl! ³ Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

³ A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.

¹⁷ A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

¹⁹ Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.

²⁸ Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.

³ Felvonták nyelvöket, [mint] kézívöket, hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön; mert gonoszságból gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az Úr.

⁵ Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem szólnak igazat; nyelvöket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben.

⁵⁹ A fõpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt; ⁶⁰ És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elõ, még sem találának. Utoljára pedig elõjövén két hamis tanú, ⁶¹ Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt. ⁶² És fölkelvén a fõpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?

¹³ És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az ember nem szûnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen: