Psalms 100:5 Cross References - Hungarian

⁵ Mert jó az Úr, örökkévaló az õ kegyelme, és nemzedékrõl nemzedékre való az õ hûsége!

⁶ És az Úr elvonula õ elõtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. ⁷ A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a [bûnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.

⁹ És [hogy] megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, õ az Isten, a hívséges Isten, a ki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, a kik õt szeretik, és az õ parancsolatait megtartják.

³⁴ Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.

¹³ Mert a kürtölõknek és éneklõknek tisztök vala egyenlõképen zengeni az Úrnak dícséretére és tiszteletére.) És mikor nagy felszóval énekelnének kürtökkel, czimbalmokkal és [mindenféle] zengõ szerszámokkal, dícsérvén az Urat, hogy õ igen jó és örökkévaló az õ irgalmassága: akkor a ház, az Úrnak háza megtelék köddel,

¹¹ És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó, mert mindörökké van az õ irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!

⁸ Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket.

⁵ Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.

¹ Az éneklõmesternek; Dávid tanítása;

¹⁰ Bizonyára közel van az õ szabadítása az õt félõkhöz, hogy dicsõség lakozzék a mi földünkön.

⁵ Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.

¹ Az Ezrahita Ethán tanítása. ² Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!

¹⁷ De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain;

¹ Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme.

¹ Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.

⁸ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

¹⁵ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

²² És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!

¹ Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme! ² Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az õ kegyelme! ³ Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az õ kegyelme! ⁴ Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az õ kegyelme!

⁶⁸ Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.

⁹⁰ Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az. ⁹¹ A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.

¹ Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme. ² Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme. ³ Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az õ kegyelme. ⁴ A ki nagy csodákat mûvel egyedül; mert örökkévaló az õ kegyelme. ⁵ A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az õ kegyelme. ⁶ A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az õ kegyelme. ⁷ A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az õ kegyelme. ⁸ A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az õ kegyelme. ⁹ A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁰ A ki megverte az égyiptomiakat elsõszülötteikben; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹¹ A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹² Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹³ A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁴ És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁵ Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁶ A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁷ A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁸ És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁹ Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²⁰ Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²¹ És örökségül adta az õ földjüket; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²² Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²³ A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²⁴ És megszabadított minket elleneinktõl; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²⁵ A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²⁶ Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme!

⁶ A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;

¹¹ Örömnek szava és vígasság szava, võlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dícsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló az õ kegyelme; a kik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelõtte, azt mondja az Úr.

²⁰ Ezt mondja az Úr: Ha felbonthatjátok az én szövetségemet a nappal, és az én szövetségemet az éjszakával, hogy se nap, se éjszaka ne legyen az õ idejében: ²¹ Az én szolgámmal, Dáviddal való szövetségem is felbomlik, hogy ne legyen fia, a ki uralkodjék az õ székében, és a lévita papokkal, az én szolgáimmal.

²⁰ Hûséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az õsidõkben.

⁷ Jó az Úr, erõsség a szorongatás idején, és õ ismeri a benne bízókat.

⁵⁰ És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.

⁸ Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerõsítse az atyák ígéreteit; ⁹ A pogányok pedig irgalmasságáért dicsõítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek.

² Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök idõknek elõtte,

¹³ Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött. ¹⁴ Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged. ¹⁵ És ekképen, békességestûrõ lévén, megnyerte az ígéretet. ¹⁶ Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerõsítésül az eskü; ¹⁷ Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az õ végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe, ¹⁸ Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erõs vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az elõttünk levõ reménységet,