Proverbs 24:30 Cross References - Hungarian

³⁰ A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.

⁸ A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

²⁷ Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

¹⁷ Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

²⁵ Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.

⁴² Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.

⁶ Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs! ⁷ A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, ⁸ Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét. ⁹ Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? ¹⁰ Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; ¹¹ Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú! ¹² Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár, ¹³ A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád. ¹⁴ Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít. ¹⁵ Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása. ¹⁶ E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének: ¹⁷ A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, ¹⁸ Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, ¹⁹ A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

³² A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

¹³ Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszõ pedig a bolond hátának [való.]

¹¹ Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]

¹ Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, [nyilván van] azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az õket nyomorgatóknak kezekbõl erõszaktételt [szenvednek], és vígasztalójuk nincs nékik. ² És dicsérém én a megholtakat, a kik már meghaltak vala, az élõk felett, a kik még élnek; ³ De mind a kettõnél boldogabbnak azt, a ki még nem lett, a ki nem látta azt a gonosz dolgot, a mely a nap alatt történik. ⁴ És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az õ felebarátja iránt való irígységbõl [rendeli;] annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom! ⁵ A bolond egybekapcsolja a kezeit, és megemészti a maga testét. ⁶ Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel. ⁷ Viszont láték a nap alatt [más] hiábavalóságot. ⁸ Van [oly ember], a ki egymaga van és nincs [vele] másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden õ fáradságának, és az õ szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, [hogy azt mondaná:] vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet [minden] jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!

¹⁵ Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki [az õ életének napjait] meghosszabbítja az õ gonoszságában.

⁹ Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly idõben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára. ¹⁰ És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és [nyugalomra ]mentek; viszont a szent helyrõl kimentek, és elfelejttettek a városban [olyanok,] a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság! ¹¹ Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedõjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve õ bennök, hogy gonoszt cselekedjenek.