Proverbs 12:6 Cross References - Hungarian

⁶ Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.

¹ Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel. ² És megtámadom õt, míg fáradt és erõtlen kezû; megrettentem õt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van; és a királyt magát megölöm. ³ És visszavezetem te hozzád az egész népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, a kit te üldözöl; és akkor az egész nép békességben lesz. ⁴ Igen tetszék e beszéd Absolonnak és Izráel minden véneinek.

⁷ És elmondá néki Márdokeus mindazt, a mi érte õt, és az ezüst összegét, a melyet Hámán mondott, hogy juttat a király kincséhez a zsidókért, hogy elvesztessenek. ⁸ És az írott rendeletnek mássát is, a melyet Susánban adtak ki eltöröltetésökre, átadá néki, hogy mutassa meg Eszternek, és jelentse és hagyja meg néki, hogy menjen a királyhoz, könyörögni néki és esedezni elõtte az õ nemzetségéért. ⁹ Elméne azért Haták, és elmondá Eszternek Márdokeus szavait. ¹⁰ És monda Eszter Hatáknak, és meghagyá néki, hogy [tudassa ]Márdokeussal: ¹¹ A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfinak és asszonynak, a ki bemegy a királyhoz a belsõ udvarba hivatlanul, egy a törvénye, hogy megölettessék, kivévén, a kire a király aranypálczáját kinyujtja, az él; én pedig nem hívattam, hogy a királyhoz bemenjek, már harmincz napja. ¹² És megmondák Márdokeusnak Eszter szavait. ¹³ És monda Márdokeus visszaüzenve Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. ¹⁴ Mert ha e mostani idõben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani idõért jutottál királyságra?

⁴ Mert eladattunk, én és az én nemzetségem, hogy kipusztítsanak, megöljenek és megsemmisítsenek minket; ha csak szolgákul, vagy szolgálókul adattunk volna el, akkor hallgatnék, jóllehet az ellenség nem adna kárpótlást a király veszteségéért. ⁵ És szóla Ahasvérus király, és monda Eszternek, a királynénak: Ki az és hol van az, a kit az õ szíve erre vitt, hogy azt cselekedné? ⁶ És monda Eszter: Az ellenség és gyûlölõ, ez a gonosz Hámán! Akkor Hámán megrettene a király és királyné elõtt.

¹¹ Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül; ¹² Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; ¹³ Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; ¹⁴ Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: ¹⁵ Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl; ¹⁶ Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására. ¹⁷ Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt: ¹⁸ Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek; ¹⁹ Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

³ A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.

⁷ Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken.

²⁶ Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tõrt hánynak, embereket fogdosnak.

¹ Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mezõ, mint a megszedett szõlõ: egy enni való gerezd sem maradott; [pedig] zsengére vágyott a lelkem! ² Elveszett e földrõl a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.

¹² Midõn pedig nappal lõn, a zsidók közül némelyek összeszövetkezvén, átok alatt kötelezék el magokat, mondván, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált.

¹⁵ Most azért ti jelentsétek be az ezredesnek a tanácscsal egybe, hogy holnap hozza le õt ti hozzátok, mintha az õ dolgának tüzetesebben végére akarnátok járni. Mi pedig, minekelõtte õ ide érne, készek vagyunk õt megölni.

³ Kérvén magok számára jóindulatát õ ellene, hogy hozassa át õt Jeruzsálembe, lest vetvén, hogy megölhessék õt az úton.