Numbers 24:2 Cross References - Hungarian

² És mikor felemelte Bálám az õ szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az õ nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala õ rajta.

² Az Izráel fiai, kiki az õ zászlója alatt, az õ atyáik háznépének jeleivel járjon tábort, a gyülekezet sátora körül járjon tábort annak oldalai felõl. ³ Így járjanak pedig tábort: Keletre naptámadat felõl Júda táborának zászlója az õ seregeivel; és Júda fiainak fejedelme Naasson, Amminádáb fia. ⁴ Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: hetvennégy ezer és hatszáz. ⁵ Mellette pedig tábort járjon Izsakhár törzse, és Izsakhár fiainak fejedelme Néthánéel, Suárnak fia. ⁶ Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvennégy ezer és négyszáz. ⁷ Zebulon törzse, és Zebulon fiainak fejedelme Eliáb, Hélon fia. ⁸ Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvenhét ezer és négyszáz. ⁹ Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Júda táborában: száz nyolcvanhat ezer és négyszáz, az õ seregeik szerint. Ezek induljanak elõre. ¹⁰ Rúben táborának zászlója [legyen] dél felõl az õ seregeivel, és Rúben fiainak fejedelme Elisúr, Sedeúr fia. ¹¹ Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyvenhat ezer és ötszáz. ¹² Mellette pedig tábort járjon Simeon törzse, és Simeon fiainak fejedelme: Selúmiel, Surisaddai fia. ¹³ Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvenkilencz ezer és háromszáz. ¹⁴ Azután Gád törzse, és Gád fiainak fejedelme: Eliásáf, a Réuel fia. ¹⁵ Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyvenöt ezer és hatszáz ötven. ¹⁶ Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Rúben táborában: száz ötvenegy ezer és négyszáz ötven az õ seregeik szerint. Ezek másodszorra induljanak. ¹⁷ Azután induljon a gyülekezet sátora, a léviták tábor[ával], a táboroknak közepette: A miképen tábort járnak, a képen induljanak, kiki az õ helyén, az õ zászlója mellett. ¹⁸ Efraim táborának zászlója az õ seregeivel nyugot felé [legyen], és Efraim fiainak fejedelme: Elisáma, Ammihud fia. ¹⁹ Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyven ezer és ötszáz. ²⁰ És õ mellette [legyen] Manasse törzse, és Manasse fiainak fejedelme Gámliel, Pédasur fia. ²¹ Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik, harminczkét ezer és hétszáz. ²² Azután [legyen] Benjámin törzse és Benjámin fiainak fejedelme: Abidám, Gideóni fia. ²³ Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: harminczöt ezer és négyszáz. ²⁴ Mindnyájan a kik megszámlálva voltak Efraim táborában, száz nyolczezer és száz az õ seregeik szerint. Ezek harmadszorra induljanak. ²⁵ Dán táborának zászlója [legyen] észak felõl az õ seregeivel, és a Dán fiainak fejedelme: Ahiézer, Ammisaddai fia. ²⁶ Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: hatvankét ezer és hétszáz. ²⁷ Mellette pedig tábort járjon Áser törzse, és Áser fiainak fejedelme: Págiel, az Okhrán fia. ²⁸ Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyvenegy ezer és ötszáz. ²⁹ Azután [legyen] Nafthali törzse, és Nafthali fiainak fejedelme: Akhira, Enán fia. ³⁰ Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvenhárom ezer és négyszáz. ³¹ Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Dán táborában, száz ötvenhét ezer és hatszáz; utóljára induljanak az õ zászlóik szerint. ³² Ezek Izráel fiainak megszámláltjai az õ atyáiknak háznépei szerint; mindnyájan, a kik megszámlálva voltak táboronként, az õ seregeik szerint: hatszáz háromezer ötszáz és ötven. ³³ De a léviták nem voltak számba véve Izráel fiai között, a mint megparancsolta volt az Úr Mózesnek. ³⁴ És cselekedének Izráel fiai mind a szerint, a mint parancsolta volt az Úr Mózesnek: aképen járának tábort, az õ zászlóik szerint, és úgy indulának, kiki az õ nemzetsége szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint.

²⁵ Akkor leszálla az Úr felhõben, és szóla néki, és elszakaszta abból a lélekbõl, a mely vala õ benne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék õ rajtok a lélek, menten prófétálának, de nem többé. ²⁶ Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott vala a lélek; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban. ²⁷ Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban. ²⁸ Akkor felele Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, az õ választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg õket! ²⁹ És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az õ lelkét õ beléjök.

⁹ Mert sziklák tetejérõl nézem õt, és halmokról tekintem õt; ímé oly nép, a mely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé. ¹⁰ Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!

⁵ Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!

¹⁰ És mikor elmenének ama hegyre, ímé a prófétáknak serege vele szembe jöve, és az Istennek lelke õ reá szálla, és prófétála õ közöttök.

²⁰ Követeket külde azért Saul, hogy Dávidot fogják meg. A mint azonban meglátták a prófétáknak seregét, a kik prófétálának, és Sámuelt, a ki ott állott, mint az õ elõljárójuk; akkor az Istennek lelke Saul követeire szállott, és azok is prófétálának.

²³ És elméne oda Nájóthba, Rámában. És az Istennek lelke szálla õ reá is, és folytonosan prófétála, míg eljutott Nájóthba, Rámában.

¹ És Azáriást, az Obed fiát felindítá az Isten lelke:

⁴ Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,

¹⁰ Térj meg, oh Sulamit!

²² Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben ûztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?

⁴ Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta õt.

⁸ Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket ûzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.

²⁰ De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.

⁴⁹ Egy pedig õ közülök, Kajafás, a ki fõpap vala abban az esztendõben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok. ⁵⁰ Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen. ⁵¹ Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendõben fõpap vala, jövendõt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;