Job 27 Cross References - Hungarian

¹ Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda: ² Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserûséggel illette az én lelkemet, ³ Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban; ⁴ Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot! ⁵ Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom. ⁶ Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem. ⁷ Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok. ⁸ Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az õ lelkét? ⁹ Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá? ¹⁰ Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent? ¹¹ Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el. ¹² Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?! ¹³ Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek: ¹⁴ Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem. ¹⁵ Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják. ¹⁶ Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat: ¹⁷ Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. ¹⁸ Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó. ¹⁹ Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen. ²⁰ Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar. ²¹ Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl. ²² [Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl. ²³ Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.

⁷ És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Siriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeirõl, [mondván:] Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt;

³ Akkor elkezdé az õ példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemû embernek szózata.

¹⁵ És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyilt szemû ember szózata,

¹ Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:

⁴ Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

² Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.

⁷ [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

²¹ De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsõsége az egész földet.

²⁰ És õ monda nékik: Ne hívjatok engem Naóminak, hívjatok inkább Márának, mert nagy keserûséggel illetett engem a Mindenható. ²¹ Többed magammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engemet az Úr; miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az Úr ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet?

¹³ Ez éjszakán hálj [itt]; s majd reggel, ha az megvált téged, jó: váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az Úr! Feküdj [itt] reggelig.

³⁹ Mert él az Úr, a ki Izráelt oltalmazza, hogy ha fiamban, Jonathánban volna is, meg kell halnia; és az egész nép közül senki sem felele néki.

⁴⁵ A nép azonban monda Saulnak: Jonathán haljon-é meg, a ki ezt a nagy szabadulást szerezte Izráelben? Távol legyen! Él az Úr, hogy egyetlen hajszála sem esik le fejérõl a földre, mert Istennek [segedelmével] cselekedte ezt ma. Megváltá azért a nép Jonathánt, és nem hala meg.

²¹ És ímé [utánuk] küldöm a gyermeket: Eredj, keresd meg a nyilakat. Ha azt mondom a gyermeknek: Ímé mögötted vannak emerre: hozd el azokat és jõjj elõ, mert békességed van néked, és nincs baj, él az Úr!

²⁶ Most pedig, óh uram! él az Úr és él a te lelked, hogy az Úr akadályozott meg téged, hogy gyilkosságba ne essél, és ne [saját] kezeddel szerezz magadnak elégtételt. Most azért olyanok legyenek ellenségeid, mint Nábál, és valakik az én uramnak megrontására törekesznek.

³⁴ Bizonyára él az Úr, az Izráelnek Istene, a ki megakadályozott engem, hogy veled gonoszul ne cselekedjem, mert ha te nem siettél és nem jöttél volna elõmbe, úgy Nábálnak nem maradt volna meg reggelre [csak] egyetlen ebe sem.

²⁷ És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az õ atyjafiait.

¹ És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki elõtt állok, hogy ez esztendõkben sem harmat, sem esõ nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.

¹⁵ És felele Illés: Él a Seregeknek Ura, a ki elõtt állok: e mai napon megmutatom magamat néki.

²⁷ Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az õ lábait; de Géházi oda ment, hogy elûzze õt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az õ szíve, és az Úr eltitkolta tõlem, és nem jelentette meg nékem.

¹⁸ Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.

³ Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

⁵ Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

²⁷ Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!

² És [így] esküszöl: Él az Úr! hûségben, egyenességben és igazságban: akkor õ benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek.

² Még ha azt mondják is: Él az Úr! bizony hamisan esküsznek!

¹⁶ És ha megtanulják az én népemnek utait, és az én nevemre esküsznek [ilyen módon:] Él az Úr! a mint megtanították népemet megesküdni a Baálra: akkor felépülnek majd népem között.

¹¹ Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?

⁷ És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.

⁸ Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

⁴ Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

²²

²⁵ Sem embereknek kezeitõl nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szûkölködnék, holott õ ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;

²⁸ Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

⁷ Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?

⁶ Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!

⁵⁵ És nem ismeritek õt: de én ismerem õt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem õt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem õt, és az õ beszédét megtartom.

¹⁰ Krisztus igazsága bennem, hogy én ettõl a dicsekvéstõl nem esem el Akhája vidékén.

¹ Ha per támad férfiak között, és törvény elé mennek, és megítélik õket, és igazat adnak az igaznak és bûnösnek mondják a bûnöst:

⁹ Monda pedig õ néki az õ felesége: Erõsen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!

¹⁵ Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!

¹⁴ Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

³ De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

⁷ Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felõlem igazán, mint az én szolgám, Jób.

¹⁵ A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.

¹² Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni õszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.

¹¹ Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtõl szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.

³ Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint õ; feddhetetlen, igaz, istenfélõ, bûngyûlölõ. Még erõsen áll a õ feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg õt.

²⁰ És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem. ²¹ Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; ²² Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl. ²³ Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

¹³ Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; õrizd meg azt, mert az a te életed.

¹⁶ Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek elõtt mindenkor.

¹¹ Dicsekedvén, balgataggá lettem; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fõ-fõ apostoloknál, noha semmi vagyok.

²⁰ Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. ²¹ Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;

³² Monda a király Kúsinak: Hogy van Absolon fiam? Felele Kúsi: [Úgy] legyenek az én uramnak, a királynak minden ellenségei, és valakik te ellened gonoszul feltámadnak, mint a te fiad.

¹⁹ Te vagy az, oh király, a ki nagygyá és erõssé lettél, a kinek nagysága megnövekedék és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig.

¹³ Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.

²⁰ De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

¹⁶ Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

³⁴ Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

⁵ Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

³ Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?

¹⁴ Megrettentek a bûnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztõ tûzzel, ki lakhatik közülünk örök hõséggel? ¹⁵ A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:

²⁶ Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az õ lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az õ lelkéért?

¹³ De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek elõtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.

³⁶ Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? ³⁷ Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért?

²⁵ Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri [is], õ magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?

²⁰ Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tõled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? ²¹ Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.

⁹ A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tõrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. ¹⁰ Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittõl, és magokat általszegezték sok fájdalommal.

¹ Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok. ² Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; ³ Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tûz. Kincset gyûjtöttetek az utolsó napokban!

¹² Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt; ¹³ Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

⁴¹ És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.

¹⁸ Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

⁷ Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.

²⁸ Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

⁹ Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.

¹⁵ És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet elõletek; sõt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.

¹¹ Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet hozok reájok, a melybõl ki nem menekülhetnek, és kiáltanak majd én hozzám, de nem hallgatom meg õket.

¹² Mikor bõjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égõáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek elõttem; sõt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki õket.

¹⁸ Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom õket; s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg õket.

¹⁴ És nem kiáltanak hozzám szívökbõl, hanem ordítoznak ágyasházaikban; a búza és a must miatt gyûlnek egybe; ellenem fordulnak.

⁴ Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg õket; sõt elrejti akkor orczáját elõlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik.

¹³ És lõn, hogy a mint én kiáltottam és nem hallották meg: úgy kiáltottak, de nem hallottam meg, azt mondja a Seregeknek Ura;

²⁵ Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és õ felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;

³¹ Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bûnösöket; hanem ha valaki istenfélõ, és az õ akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.

³ Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.

²⁶ Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. ²⁷ Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

⁴ Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

⁴ Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

³⁴ Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. ³⁵ És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok; ³⁶ És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

¹⁸ De én örvendezni fogok az Úrban, [és] vígadok az én szabadító Istenemben.

²¹ De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.

¹ Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

² Jámbor és istenfélõ egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek.

¹⁸ Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden idõben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,

¹⁷ Szüntelen imádkozzatok.

⁵ Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.

³ Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted; ⁴ A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;

¹⁰ Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

⁸ Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki! ⁹ Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet. ¹⁰ Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

¹⁷ Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

¹¹ Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erõs keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:

²⁰ Hogy semmitõl sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,

²⁵ Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok? ²⁶ Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai! ²⁷ Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?! ²⁸ Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom? ²⁹ Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

⁴ Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok. ⁵ Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne. ⁶ Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire. ⁷ Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot? ⁸ Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok? ⁹ Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?

³ Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?

² Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?

² Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel? ³ Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?

³ Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

²⁸ Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora? ²⁹ Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é? ³⁰ Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

² Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart! ³ Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál! ⁴ Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?

¹⁴ Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság.

¹ Mikor adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy megvizsgáljak [minden] fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal [az emberek] szeme álmot nem lát): ² Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sõt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére. ³ Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyûlölet is, nem tudják az emberek, mind ez elõttük van.

²⁰ Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma. ²¹ A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító! ²² Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve. ²³ Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. ²⁴ Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király. ²⁵ Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen; ²⁶ [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt. ²⁷ Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára; ²⁸ És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak: ²⁹ Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet. ³⁰ Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el. ³¹ Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. ³² Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik. ³³ Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát. ³⁴ Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat. ³⁵ Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.

¹⁹ Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt. ²⁰ Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát. ²¹ Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte. ²² Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá. ²³ Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt. ²⁴ Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át. ²⁵ Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette. ²⁶ Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt. ²⁷ Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad. ²⁸ Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján. ²⁹ Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.

⁶ Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

⁵ A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

²² Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban; ²³ Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

¹³ A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az õ életét, [olyan lesz], mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját.

¹¹ Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen [dolga], mert cselekedeteik gyümölcsével élnek.

⁵ Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztõk ellen, a paráznák és hamisan esküvõk ellen, és azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és a kik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura.

⁴ Ímé a ti mezõiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. ⁵ Dõzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján. ⁶ Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek.

⁹ Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekbõl, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.

³² A te fiaid és leányaid más népnek adatnak, és a te szemeid néznek és epekednek utánok egész napon, és nem lesz erõ a te kezedben.

⁴¹ Fiakat és leányokat nemzesz, de nem lesznek tiéid; mert fogságra jutnak.

⁵ A megelégedettek bérért szegõdnek el,

⁷ Hogy elveszítsed Akhábnak, a te uradnak háznépét; mert bosszút állok az én szolgáimnak, a prófétáknak véréért, és mind az Úr szolgáinak véréért Jézabelen. ⁸ És kivész egészen az Akháb háza, és kigyomlálom mind az Akhábhoz tartozókat, még az ebet is, mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben;

⁶ És írt nékik levelet másodszor is, mondván: Ha velem tartotok és az én beszédemre hallgattok, vegyétek fejöket a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jõjjetek hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe. És a király fiai: hetven férfiú, és a város nagyjaival tartottak, a kik nevelték õket. ⁷ És mikor a levél hozzájok jutott, vevék a király fiait, és megölték a hetven férfiút, és fejeiket kosarakba rakták, és õ hozzá küldték Jezréelbe. ⁸ És mikor odaérkezett a követ, és bejelenté néki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit, monda: Rakjátok két rakásba azokat a kapu elõtt reggelig. ⁹ És mikor reggel kiment, megállott, és monda az egész népnek: Ti igazak vagytok. Ímé az én uram ellen én ütöttem pártot és én öltem meg õt; de ki ölte meg mind ezeket? ¹⁰ Azért vegyétek eszetekbe ebbõl, hogy az Úrnak beszédébõl egyetlen egy sem esik a földre, a mit az Úr az Akháb háza ellen szólott, és az Úr véghezvitte, a mit az õ szolgája, Illés által mondott.

¹¹ És elbeszélé nékik Hámán gazdagságának dicsõségét, fiainak sokaságát és mindazt, a mivel felmagasztalta õt a király, és hogy feljebb emelte õt a fejedelmeknél és a király szolgáinál;

⁵ És leverték a zsidók minden ellenségeiket fegyverrel, megölvén és megsemmisítvén azokat, és akaratok szerint cselekedének gyûlölõikkel. ⁶ És Susán várában megölének és megsemmisítének a zsidók ötszáz férfiút. ⁷ Parsandátát, Dalpont és Aspatát. ⁸ Porátát, Adáliát és Aridátát. ⁹ Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát. ¹⁰ Tíz fiát Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének megölték; de zsákmányra nem tették rá kezöket.

²² Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

¹⁰ Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.

¹¹ Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik. ¹² Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

¹³ Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

¹³ Efraim, a mint néztem, mint Tírus van plántálva a mezõben; de Efraimnak mégis az öldöklõhöz kell kihoznia az õ fiait. ¹⁴ Adj nékik oh Uram! Mit adj? Adj nékik meddõ méhet és kiszáradt emlõket.

²⁹ Mert ímé jõnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddõk, és a mely méhek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak!

¹⁰ Azért ímé én veszedelmet hozok a Jeroboám házára, és kiirtom Jeroboámnak még az ebét is, és mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben, és kihányom a Jeroboám háza maradékait, miképen a ganéjt kihányják, mígnem vége lesz. ¹¹ A ki meghal a Jeroboám [maradékai] közül a városban, azt az ebek eszik meg; a ki pedig a mezõn hal meg, az égi madarak eszik meg; mert az Úr szólott.

³ Íme én elvetem Baása maradékait, és az õ háza maradékait, és olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát. ⁴ A ki Baása maradékai közül a városban hal meg, azt az ebek eszik meg; a ki pedig a mezõn halánd meg, azt az égi madarak eszik meg.

²¹ Ímé, [azt mondja az Úr:] Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izráelben; ²² És olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baásának, az Ahija fiának házát azért, a miért haragra ingerlettél engem, és a miért bûnbe ejtetted az Izráelt. ²³ És Jézabel felõl is szóla az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kõfala elõtt; ²⁴ Azt, a ki Akháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg; azt pedig, a ki a mezõben hal meg, az égi madarak eszik meg.

⁶⁴ Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

¹⁸ Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják õt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják õt: Jaj uram! Jaj az õ dicsõségének.

²⁷ És felhalmozá a király Jeruzsálemben az ezüstöt mint a követ, és a czédrust, mint a vad fügefákat, a melyek nagy tömegben vannak a mezõn.

²⁴ Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

⁶ Avagy nem költenek-é ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván: Jaj annak, a ki rakásra gyûjti, a mi nem övé! De meddig? És a ki adóssággal terheli magát!

³ Várat épített magának Tírus, és annyi az ezüstje rakáson, mint a por, és az aranya, mint az utczák sara.

¹⁹ Ne gyûjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;

² Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;

²² A jó örökséget hágy unokáinak; a bûnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.

⁸ A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.

²⁶ Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörûségére rajtam kivül? [ (Ecclesiastes 2:27) Mert az embernek, a ki jó az õ szemei elõtt, adott [Isten] bölcseséget és tudományt és örömöt; a bûnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyûjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten elõtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme! ]

¹⁴ Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló. ¹⁵ Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

⁸ És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szõlõben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.

¹² [Por]sátorom lerontatik, és elmegy tõlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltõl estig végzesz velem!

⁸ Mert mint a ruhát, moly emészti meg õket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg õket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségrõl nemzetségre!

⁶ És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtete az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és megútált haragja hevében királyt és papot.

¹⁰ Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közûl; míg eljõ Siló, és a népek néki engednek.

⁸ Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!

²² Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.

¹⁰ De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ?

¹² Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az õ álmukból. ¹³ Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! ¹⁴ Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. ¹⁵ Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

⁷ Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ? ⁸ Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás. ⁹ A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.

²³ Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; ²⁴ Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad. ²⁵ Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. ²⁶ Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

³⁰ Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

²⁴ Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

²³ Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;

⁹ Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

¹⁹ Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl. ²⁰ Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.

² És kiterítik azokat a napra és a holdra és az égnek minden serege elé, amelyeket szerettek, és a melyeknek szolgáltak, és a melyek után jártak, és a melyeket kerestek, és a melyek elõtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén!

¹² A kinek szóró lapát van az õ kezében, és megtisztítja az õ szérûjét; és az õ gabonáját csûrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.

³⁷ Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyûjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.

²⁹ Lõn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székiben ûl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsõszülöttéig és a baromnak is minden elsõ fajzását.

³⁵ És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban száznyolczvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttestek [hevertek.]

²¹ A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

¹¹ Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.

⁸ Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

²³ Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

¹⁸ Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

¹⁶ A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

²⁰ Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltûnik kéz nélkül!

⁴ Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.

⁷ Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl.

¹⁴ Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel. ¹⁵ Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;

³⁰ Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.

³ És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.

²³ Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesõt, és tûz szálla le a földre, és jégesõt bocsáta az Úr Égyiptom földére. ²⁴ És lõn jégesõ, és a tûz egymást éré az igen nagy jégesõ közt, a melyhez hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja. ²⁵ És elveré a jégesõ egész Égyiptom földén mindazt, a mi a mezõn vala, embertõl baromig; a mezõ minden fûvét is elveré a jégesõ és a mezõ minden fáját is egybe rontá.

¹⁰ Nem tér vissza többé az õ hajlékába, és az õ helye nem ismeri õt többé.

¹⁵ Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

¹⁷ Mint keleti szél szórom szét õket az ellenség elõtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az õ pusztulásuk napján.

¹⁵ Mert bár a testvérek közt õ a legvirágzóbb: feljõ a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.

³ Hosszútûrõ az Úr és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhõ. ⁴ Megfeddi a tengert és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt. Elfonnyad a Básán és a Kármel, és a Libánon virága elfonnyad. ⁵ A hegyek reszketnek elõtte, és a halmok szétmállanak. Tekintetétõl megrendül a föld, és a világ, és minden, a mi rajta él. ⁶ Ki állhatna meg haragja elõtt, és ki birhatná ki búsulásának tüzét? Heve szétfoly, mint a láng, és a kõszálak is szétporlanak tõle. ⁷ Jó az Úr, erõsség a szorongatás idején, és õ ismeri a benne bízókat. ⁸ De gáttörõ árvízként pusztít annak helyén, és gyûlölõit setétség üldözi.

²⁷ És ömlött az esõ, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.

¹⁴ Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön.

²⁵ És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elõl, mert az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen. ²⁶ És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az õ szekereikre s lovasaikra. ²⁷ És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az õ elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe. ²⁸ Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülök.

²⁰ Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sõt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.

²³ Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.

¹¹ Mikor pedig futnak vala õk Izráel elõtt a bethoroni lejtõn, az Úr nagy köveket hullata rájok az égbõl egész Azekáig, és meghalának. Többen valának, a kik a jégesõ kövei miatt haltak vala meg, mint azok, a kiket fegyverrel öltek meg Izráel fiai.

¹⁷ Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a Keneus Héber feleségének sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a Keneus Héber háznépe között. ¹⁸ És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki: Jõjj be Uram, jõjj be hozzám, ne félj! És betére õ hozzá a sátorba, és betakará õt lasnakkal. ¹⁹ [Az] pedig monda néki: Adj kérlek innom egy kis vizet, mert szomjúhozom. És megnyita ez egy tejes tömlõt, és ada néki inni, és betakará õt. ²⁰ És [az annakfelette] monda néki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jõne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-é itt valaki? mondjad: Nincsen! ²¹ Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és põrölyt võn kezébe, és beméne õ hozzá halkan, és beveré a szöget halántékába, úgy hogy beszegezõdék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala.

²⁴ Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.

³ S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövõ pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsõségeteket?

¹⁴ És összeütöm õket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem õket!

¹¹ Ezért, élek én! szól az Úr Isten, bizonyára, mivelhogy szenthelyemet megfertéztetted minden undokságaiddal és minden útálatosságaiddal, azért én is elfordítom rólad irgalom nélkül szememet, s én sem könyörülök rajtad.

⁵ És amazoknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon õ utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: ⁶ Vénet, ifjat, szûzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, a kiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdék azért a vén férfiakon, a kik a ház elõtt valának.

¹⁴ Én, az Úr szólottam; jõni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem könyörülök: a te útaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged, ezt mondja az Úr Isten.

¹⁴ Elvész azért a futás a gyorstól, és nem erõsíti meg az erõst az õ ereje, és a hõs sem menekedhetik.

¹ Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülök a futó, és nem menekül meg közülök a menekülõ. ² Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja õket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom õket! ³ És ha a Kármel tetején rejtõznének is el, onnan is elõkeresem és elhozom õket; és ha szemeim elõl a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja õket.

³² A ki az õ tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem õt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?

⁴ Mert ha nem kedvezett az Isten a bûnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda õket, hogy fenntartassanak az ítéletre; ⁵ És [ha] a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetõjét, nyolczad magával megõrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;

⁸ És bár e ház felséges, mégis a kik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, és azt mondják: Miért cselekedett így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal?

²² Mint olyan napokat, a melyeken megnyugovának a zsidók ellenségeiktõl, és mint olyan hónapot, a melyben keserûségök örömre és siralmuk ünnepre fordult; hogy tartsák meg azokat vigalom és öröm napjaiul, és küldjenek adjándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek. ²³ És felfogadák a zsidók, hogy megcselekszik, a mit kezdettek és a mit Márdokeus íra nékik. ²⁴ Mert az agági Hámán, Hammedátának fia, minden zsidónak ellensége, szándékozott a zsidókat elveszteni, és Púrt, azaz sorsot vetett, hogy õket megrontsa és megsemmisítse; ²⁵ De mikor a király tudomására jutott, megparancsolá levélben, hogy gonosz szándéka, a melyet gondolt a zsidók ellen, forduljon az õ fejére, és felakaszták õt és fiait a fára.

¹⁸ A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.

¹⁰ Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.

⁸ És e várost csudává teszem és nevetséggé, a ki csak átmegy rajta, álmélkodik és szörnyûködik az õ nagy romlásán.

¹⁵ Összecsapják feletted kezöket minden járó-kelõk; süvöltenek és csóválják fejöket Jeruzsálem leánya felett: Ez-é az a város, a melyrõl azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme?

¹⁶ Mert az Omri parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Ákháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az õ lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát.

¹⁵ Ímé, a víg város, a bátorságban lakozó, a mely ezt mondja vala szívében: Én vagyok és nincs kívülem más! milyen pusztasággá lõn, vadak tanyájává, a ki átmegy rajta, mind süvöltöz és csapkodja kezét.

²⁰ Örülj õ rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg õt érettetek való büntetéssel.