Jeremiah 13:17 Cross References - Hungarian

¹⁷ Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken [a ti] kevélység[tek] miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik.

¹¹ Megbántam, hogy Sault királylyá tettem, mert eltávozott tõlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka.

³⁵ És Sámuel nem látogatá meg többé Sault egész halálának idejéig; de bánkódék Sámuel Saul miatt. Az Úr pedig megbánta, hogy királylyá tette Sault Izráel felett.

¹ Az éneklõmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.

¹³⁶ Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

¹¹ S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki õket kihozá a tengerbõl nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az õ szentséges lelkét?

¹ Bárcsak a fejem vízzé változnék, a szemem pedig könyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit!

¹⁹ A dél felõl való városok bezároltatnak, és nem lesz, a ki megnyissa [azokat;] fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül! ²⁰ Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, a kik északról jõnek! Hol van a nyáj, a mely néked adatott, a te dicsõségednek juhnyája?

¹⁷ Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szûz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.

¹⁶ De én nem siettem elhagyni a te útaidnak követését, sem gonosz napot nem kívántam, te tudod; a mi ajkaimon jött ki, nyilvánvaló volt elõtted.

⁵ Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház.

¹ Jaj a pásztoroknak, a kik elvesztik és elszélesztik az én mezõmnek juhait, azt mondja az Úr.

² Sírván sír éjjelente, s könny [borítja] az orczáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lõnek.

¹⁶ Ezekért sírok én; szemembõl, szemembõl víz folyik alá, mert messze távozott tõlem a vígasztaló, a ki megélesszen engem; fiaim elvesztek, mert gyõzött az ellenség.

¹⁸ Kiáltott az õ szívök az Úrhoz: Oh Sion leányának kõfala! Folyjon alá könnyed mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen.

³¹ Ti pedig az én juhaim, legelõm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.

³⁸ Mint az áldozatra szentelt juhok, mint a Jeruzsálem juhai az õ ünnepein, így lesznek a rommá lett városok teljesek emberek nyájával; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

² Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsõséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!

⁴¹ És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. ⁴² Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elõl.

² Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma; ³ Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, [elszakasztva] a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint; ⁴ A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsõség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;