Isaiah 24:16 Cross References - Hungarian

¹⁶ A föld szélérõl énekeket hallánk: dicsõség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.

¹¹ Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel dícsérendõ és csudatévõ?

⁸ Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

²⁷ Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké! ²⁸ Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége. ²⁹ Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. ³⁰ Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. ³¹ Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]

¹⁰ Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél.

⁷ A föld megadta az õ gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk; [ (Psalms 67:8) Megáld minket az Isten, és féli õt a földnek minden határa! ]

⁸ És uralkodjék egyik tengertõl a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig. ⁹ Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. ¹⁰ Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé. ¹¹ Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.

³ Megemlékezett az õ kegyelmérõl és Izráel házához való hûségérõl; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.

¹⁵ És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

¹ Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme. ² [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl; ³ És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl. ⁴ Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. ⁵ Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök. ⁶ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket. ⁷ És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. ⁸ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, ⁹ Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval! ¹⁰ A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; ¹¹ Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták; ¹² Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök. ¹³ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket. ¹⁴ Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá. ¹⁵ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, ¹⁶ Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé! ¹⁷ A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak. ¹⁸ Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének. ¹⁹ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket. ²⁰ Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl. ²¹ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, ²² És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel! ²³ A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak, ²⁴ Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben. ²⁵ Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. ²⁶ Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. ²⁷ Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. ²⁸ De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket. ²⁹ Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. ³⁰ És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára. ³¹ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért! ³² És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében! ³³ Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; ³⁴ Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. ³⁵ Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. ³⁶ És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek. ³⁷ És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. ³⁸ És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg. ³⁹ De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt. ⁴⁰ Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben. ⁴¹ De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. ⁴² Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját. ⁴³ A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

¹⁶ Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az õ dicsõsége alatt égés ég, miként a tûz égése;

⁴ És lesz ama napon: megvékonyul a Jákób dicsõsége, és húsa kövérsége megösztövéredik.

² Kemény látás jelentetett meg nékem: a csalárd csal, a pusztító pusztít. Jõjj fel Élám, szálld meg Madai, minden õ fohászkodásának véget vetek.

¹⁵ Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsõítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.

⁵ Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsõséges koszorúja népe maradékának;

¹ Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.

²² Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több! ²³ Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv! ²⁴ Csak az Úrban van, így szólnak felõlem, minden igazság és erõ, Õ hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak. ²⁵ Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!

⁸ Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hûtelen vagy, és pártütõnek hívatál anyád méhétõl fogva.

¹⁰ Feltûrte az Úr szent karját minden népeknek szemei elõtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!

²¹ És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszõszála õk, kezeim munkája dicsõségemre.

¹⁹ És teszek köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Pulba és Ludba, az íjjászokhoz, Tubálhoz és Jávánhoz; a messze szigetekbe, a melyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsõségemet, és hirdetik dicsõségemet a népek között. ²⁰ És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól az Úr, a mint hozzák Izráelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába.

²⁰ Mindamellett a mint hitszegõvé lesz az asszony az õ társa iránt: úgy lettetek hitszegõkké irántam, Izráel háza, azt mondja az Úr.

¹¹ Mert igen hûtelenné lett hozzám az Izráel háza és a Júda háza, azt mondja az Úr!

¹ Igaz vagy Uram, hogyha perlek [is] veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekrõl! Miért szerencsés az istentelenek útja? [Miért] vannak békességben mindnyájan a hûtlenkedõk?

⁶ Bizony még a te atyádfiai és a te atyádnak háznépe is: õk is hûtlenül bántak veled; õk is tele torokkal kiabáltak utánad! Ne higyj nékik, még ha szépen beszélgetnek is veled!

² Sírván sír éjjelente, s könny [borítja] az orczáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lõnek.

⁷ Hûtlenül cselekedtek az Úr ellen, mert idegen fiakat nemzettek; most azért megemészti õket az újhold, örökségeikkel egyben.

⁷ De õk, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hûtlenül ellenem.

⁴ És megáll, és legeltet az Úrnak erejével, az Úrnak az õ Istenének fenséges nevével, és [bátorsággal] lakoznak, mert ímé felmagasztaltatik a földnek határáig.

³ Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erõszak van elõttem, per keletkezik és versengés támad!

²⁷ És akkor elküldi az õ angyalait, és egybegyûjti az õ választottait a négy szelek felõl, a föld végsõ határától az ég végsõ határáig.

⁴⁷ Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.

³ És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya!

⁵ És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki vagy és a ki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted; ⁶ Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra. ⁷ És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.

¹ És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsõség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! ² Mert igazak és igazságosak az õ ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az õ paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az õ szolgáinak vérét annak kezén. ³ És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké. ⁴ És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja! ⁵ És a királyiszéktõl szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan õ szolgái, a kik félitek õt, kicsinyek és nagyok! ⁶ És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erõs mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.