Hosea 4 Cross References - Hungarian

¹ Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön. ² Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri. ³ Azért búsul a föld és elerõtlenül minden, a mi azon lakik, a mezõ vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek. ⁴ Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddõzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak. ⁵ De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem. ⁶ Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényérõl, elfeledkezem én is a te fiaidról. ⁷ Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; [de ]gyalázatra fordítom dicsõségöket! ⁸ Népem vétkébõl élõsködnek õk és bûneik után áhítozik lelkök. ⁹ De úgy jár a pap is, mint a nép; megbüntetem õket az õ útaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért. ¹⁰ Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek az Úrra vigyázni. ¹¹ Paráznaság, bor és must elveszi az észt! ¹² Népem az õ bálványát kérdezi, és az õ pálczája mond néki jövendõt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az õ Istenök megett. ¹³ A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a tölgyfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. Ezért paráználkodnak a ti leányaitok, és házasságtörõk a ti menyeitek. ¹⁴ Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörõk, mert õk magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik. ¹⁵ Ha te paráználkodol is Izráel, csak a Júda ne vétkezzék! És ne járjatok Gilgálba, és ne menjetek fel Beth-Avenbe! és ne esküdjetek így: Él az Úr! ¹⁶ Mert szilajkodik Izráel mint a szilaj üszõ; most tágas földön legelteti õket az Úr, mint a bárányt. ¹⁷ Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd [hát ]magára! ¹⁸ Ivásuk elfajult, untalan paráználkodnak; igen szeretik pajzsaik a gyalázatot. ¹⁹ Szárnyaihoz köti õt a szélvész, és megszégyenülnek áldozataik miatt.

¹⁹ És monda [Mikeás:] Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az Urat az õ székiben ülni, és az egész mennyei sereget az õ jobb- és balkeze felõl mellette állani.

¹⁰ Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!

¹⁸ No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bûneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínûek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

¹³ Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetõk, és ösvényidnek útját elrejtik elõled. ¹⁴ Elõálla perelni az Úr, és itt áll ítélni népeket.

³ Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szõlõm között!

¹⁴ Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, a mely Jeruzsálemben lakik.

¹ Jõjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.

⁸ Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért.

¹³ Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktõl, szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkbõl hazug beszédeket. ¹⁴ És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hûség az utczán, és az egyenesség nem juthat be. ¹⁵ És a hûség hiányzik, és a ki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen.

⁵ Halljátok az Úrnak beszédét, a kik rettegtek az õ beszédére: így szólnak testvéreitek, a kik titeket gyûlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsõsége, hogy lássuk örömötöket; de õk megszégyenülnek.

⁴ Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége.

²² Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak õk, és nem értelmesek! Bölcsek õk a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!

²⁸ Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.

⁴ Én pedig ezt mondom vala: Bizony szerencsétlenek ezek; bolondok, mert nem ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét!

¹³ Mert kicsinyeiktõl fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot ûznek.

² Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat! ³ Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen! ⁴ Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez! ⁵ Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között; ⁶ [Ha] jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:

²⁸ Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az õ Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hûség; kiszaggattatott az õ szájokból.

²⁰ Bizony halljátok meg, ti asszonyok, az Úrnak szavát, és vegye be a ti fületek az õ szájának beszédét, és tanítsátok meg leányaitokat a sírásra, és egyik asszony a másikat a jajgatásra;

³ És ezt mondjad: Halljátok meg az Úr szavát Júda királyai és Jeruzsálem lakosai: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé, én veszedelmet hozok e helyre, úgy hogy a ki csak hallja, megcsendül [bele] a füle.

³¹ Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a pogányokkal, õ minden testnek ítélõ birája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja az Úr.

⁴ Mindazáltal halld meg az Úrnak szavát Sedékiás, Júda királya; ezt mondja az Úr te felõled: Nem halsz meg fegyver által.

¹ Halljátok meg ezt, ti papok! Figyeljetek, Izráel háza! Hallgassatok ide királynak háza; hiszen reátok vonatkozik az ítélet, mert tõrré lettetek Miczpának, és kiterített hálóvá a Táboron.

² Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az õ útai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki.

¹⁶ Most azért halld meg az Úrnak beszédét! Te azt mondod: Ne prófétálj az Izráel ellen, és ne szólj az Izsák háza ellen!

² Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az õ népével, és az Izráellel is perbe száll.

² Elveszett e földrõl a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. ³ Gonoszságra [készek] a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelõzik, és a biró fizetésre [vár;] a fõember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. ⁴ A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te õrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az õ zûrzavaruk. ⁵ Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülõ elõtt [is] zárd be szádnak ajtaját.

⁵⁵ És nem ismeritek õt: de én ismerem õt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem õt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem õt, és az õ beszédét megtartom.

²⁸ És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adták õket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;

³⁴ Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.

¹¹ A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A ki gyõz, annak nem árt a második halál.

²⁹ A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.

⁵ A föld megfertõztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.

¹ Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevérõl neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; [de ]nem híven és nem igazán.

² Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektõl, és bûneitek fedezték el orczáját ti elõttetek, hogy meg nem hallgatott. ³ Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog. ⁴ Nincsen, a ki az igazság mellett szólna, és nincsen, a ki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szûlnek. ⁵ Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szõnek; a ki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki. ⁶ Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányok nem felvehetõ; cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erõszak tette van kezeikben. ⁷ Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken. ⁸ A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet.

¹² Mert sokak elõtted gonoszságaink, és bûneink bizonyságot tesznek mi ellenünk, mert gonoszságaink velünk vannak, és vétkeinket ismerjük:

¹ Járjátok el Jeruzsálem utczáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piaczain, ha találtok-é egy embert; ha van-é valaki, a ki igazán cselekszik, hûségre törekszik, és én megbocsátok néki! ² Még ha azt mondják is: Él az Úr! bizony hamisan esküsznek!

⁷ Oh, miért bocsátanék meg néked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, a kik nem istenek; noha jól tartottam õket, mégis paráználkodtak és tolongtak a parázna házába. ⁸ [Mint a] hizlalt lovak, viczkándozókká lettek; kiki az õ felebarátjának feleségére nyerít. ⁹ Avagy ne büntessem-é meg az ilyeneket, mondja az Úr, és az e féle népen, mint ez, ne álljon-é bosszút az én lelkem?

²⁶ Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tõrt hánynak, embereket fogdosnak. ²⁷ Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az õ házaik álnoksággal; ezért lettek nagyokká és gazdagokká!

⁷ Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az õ gonoszságát: erõszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van elõttem szüntelen.

⁶ [Ha] jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére: ⁷ Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktõl fogva mindörökké. ⁸ Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül! ⁹ Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek: ¹⁰ És eljõtök, és megállotok elõttem e házban, a mely az én nevemrõl neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!

² Bárcsak pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tõlök; mert mindnyájan paráznák, hitszegõk gyülekezete! ³ Felvonták nyelvöket, [mint] kézívöket, hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön; mert gonoszságból gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az Úr. ⁴ Mindenki õrizkedjék a barátjától, és egyetlen atyátokfiának se higyjetek, mert minden atyafi cselbe csal, és minden barát rágalmazva jár. ⁵ Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem szólnak igazat; nyelvöket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben. ⁶ A te lakásod az álnokság közepében van; az álnokság miatt nem akarnak tudni felõlem, ezt mondja az Úr. ⁷ Azért ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én megolvasztom õket, és megpróbálom õket, mert mit cselekedjem [egyebet] az én népem leánya miatt? ⁸ Sebzõ nyíl a nyelvök, álnokságot beszél; szájával békességesen szól barátjához, a szívében pedig lest hány.

¹⁰ Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelõje kiszáradt, és az õ futásuk gonosz, és az õ hatalmasságuk hamis. ¹¹ Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az õ gonoszságukat, azt mondja az Úr. ¹² Azért az õ útjok olyan lesz, mint a sikamlós útak a setétben, megbotlanak és elesnek: mert veszedelmet hozok reájok, az õ büntetésöknek esztendejét, azt mondja az Úr. ¹³ A Samariabeli prófétákban is bolondságot láttam: a Baál nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet, az Izráelt. ¹⁴ De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sõt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az õ gonoszságából; olyanok elõttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora.

¹³ Az õ prófétáinak bûne, az õ papjainak vétke miatt [van ez,] a kik az igazaknak vérét ontották abban.

² És te, embernek fia, ítélni akarsz? meg akarod-é ítélni a vérontó várost? add tudtára minden útálatosságait, ³ És mondjad: Így szólt az Úr Isten: Te város, ki közepében vért ontott, hogy eljõjjön ideje, és bálványokat csinált magának önmaga megfertéztetésére; ⁴ Véred miatt, melyet ontottál, lettél bûnös, és bálványaiddal, melyeket csináltál, fertéztetted meg magadat, s közelebb hoztad napjaidat s eljutottál esztendeidig; azért adlak gyalázatul a pogányoknak, és csúfolásul minden tartománynak. ⁵ A kik közel s távol vannak tõled, megcsúfolnak téged, te fertézett nevû, sok háborúságú! ⁶ Ímé, Izráel fejedelmei, kiki az õ tehetsége szerint azon volt benned, hogy vért ontsanak. ⁷ Apát és anyát megútáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned. ⁸ A mi nékem szenteltetett, megútáltad, s szombatimat megfertéztetted. ⁹ Rágalmazók voltak benned, hogy vért ontsanak, s a hegyeken ettek benned, fajtalanságot cselekedtek közepetted. ¹⁰ Az atya szemérmét föltakarták benned, a havivér miatt tisztátalant erõszakolták benned. ¹¹ Egyik felebarátjának feleségével cselekedett útálatosságot, a másik meg menyét fertéztette meg fajtalanságban, s volt, a ki húgát, atyjának leányát erõszakolta benned. ¹² Ajándékokat vettek fel benned a vérontásra, uzsorát és kamatot szedtél, s nyerekedtél felebarátaidon csalárdsággal, s én rólam elfelejtkeztél, ezt mondja az Úr Isten. ¹³ És ímé, összecsapom tenyeremet nyereségeden, a melyet csináltál, és a vérontásokon, melyek lõnek te benned.

²⁵ Pártosok az õ prófétái õ közepette; olyanok, mint az ordító oroszlán, mely ragadományt ragad: lelkeket ettek, kincset és drágaságot elvesznek, özvegyeit megsokasítják õbenne. ²⁶ Papjai erõszakot tettek törvényemen, s megfertéztették, a mi nékem szenteltetett! különbséget nem tettek a között, a mi szent és a mi köz, s a tisztátalan és tiszta között különbséget nem tanítottak, s szombataimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy megszentségtelenítettek engem. ²⁷ Elõljárói õ közepette mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyerekedhessenek nyereséggel. ²⁸ És prófétái mázolnak nékik mázzal: hiábavalóságot látnak s jövendölnek hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! holott az Úr nem beszélt. ²⁹ A föld népe nyomorgatást cselekszik és ragadományt ragadoz, a szûkölködõt és szegényt sanyargatja, s a jövevényt törvénytelen nyomorgatja. ³⁰ És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én elõmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék.

² Szertelen a hitehagyottak öldöklése, de én mindnyájok fenyítéke leszek.

⁹ És miképen tolvajok leselkednek, úgy [tesz] a papok szövetkezete; gyilkolnak a sikemi úton; bizony, gonosz dolgokat cselekesznek.

¹ A mikor gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim vétke és Samaria gonoszsága; mert csalárdul cselekesznek, tolvaj tör be, és rabló fosztogat az utczán.

³ Gonoszságukkal gyönyörködtetik a királyt, és hazugságaikkal a fejedelmeket.

⁴ Össze-vissza beszéltek; hamisan esküdtek; szövetséget kötöttek; de mint a bürök a mezõ barázdáin, úgy sarjadzik ki az ítélet.

¹⁴ Gonoszul ingerelte Efraim [az Istent;] de rajta szárasztja a [sok] vért, és gyalázatosságát megfizeti néki az õ Ura.

¹ Jaj azoknak, a kik hamisságot gondolnak és a kik ágyasházukban gonoszságot cselekesznek, [és] végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá. ² Megkívánják a mezõket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az õ házanépét az embert és az õ örökségét! ³ Annakokáért ezt mondja az Úr: Ímé, én [is] gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melybõl ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idõ lészen az!

² Ti, kik gyûlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonszátok róluk bõrüket és csontjaikról az õ húsokat!

⁹ Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei! a kik útáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok;

¹⁰ [Vannak-é] még a gonosznak házában hamissággal gyûjtött kincsek, és ösztövér véka, a mely útálatos?

² Elveszett e földrõl a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.

¹ Jaj az ellenszegülõnek és undoknak, az erõszakos városnak!

³ És monda nékem: Ez az átok, a mely kihat az egész föld színére; mert mindaz, a ki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, a ki [hamisan] esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni.

⁹ Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az õ felebarátjával!

³⁵ Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétõl Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek.

⁵² A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;

¹⁵ A kik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket [is] üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei;

⁶ És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétõl és a Jézus bizonyságtevõinek vérétõl; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám õt.

⁴ Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. ⁵ A föld megfertõztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. ⁶ Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg. ⁷ Gyászol a must, elhervad a szõlõ, és sóhajtnak minden vidám szívûek. ⁸ Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendõk zajgása, a cziterának vídámsága megszünt. ⁹ Énekléssel nem isznak bort; keserû a részegítõ ital az ívónak; ¹⁰ Rommá lõn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet! ¹¹ Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött. ¹² A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.

⁹ Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.

²⁵ Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.

²⁷ Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét! ²⁸ Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.

⁴ Meddig gyászoljon a föld, és [meddig] száradjon el minden fû a mezõn? A benne lakók gonoszsága miatt pusztul el barom és madár; mert azt mondják: Nem látja meg a mi végünket!

²⁰ És megremegnek elõttem a tenger halai és az ég madarai és a mezõ vadai és a földön csúszó-mászó mindenféle állatok és minden ember a föld színén; és leszakadnak a hegyek, és leesnek a meredek kõsziklák, és minden fal a földre hull.

¹⁰ Elpusztíttatott a mezõ, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt a must; kiapadt az olaj. ¹¹ Szégyenüljetek meg, ti szántóvetõk; jajgassatok szõlõmûvesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mezõ aratása! ¹² Elszáradt a szõlõtõ; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezõnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül. ¹³ Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jõjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az étel- és italáldozat Isteneteknek házától.

² És mondá: A Sionról megharsan az Úr és Jeruzsálembõl megzendül, és elhervadnak a pásztorok legelõi, és megszárad a Kármel teteje.

¹⁶ Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utczán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetõt [is] gyászra hívják, s a sírni tudókat siralomra;

⁸ Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója.

⁴ Megfeddi a tengert és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt. Elfonnyad a Básán és a Kármel, és a Libánon virága elfonnyad.

³ Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színérõl, azt mondja az Úr.

¹² Ha pedig elbizakodottságból azt cselekszi valaki, hogy nem hallgat a papra, a ki ott áll, szolgálván az Urat, a te Istenedet, vagy a bíróra: haljon meg az ilyen ember. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelbõl.

¹⁸ Õk pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstõl, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg õt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!

²⁶ Nyelvedet pedig én ragasztom ínyedhez, és néma leszel, hogy ne légy közöttök feddõzõ férfiú, mert õk pártos ház.

¹⁷ Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd [hát ]magára!

¹³ Azért hallgat az eszes ebben az idõben, mert gonosz idõ ez.

¹⁰ És mikor felemeli õt az õ barátja és megégetõje, hogy kivigye a holttetemeket a házból, azt mondja annak, a ki a ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt [is] mondja: Csitt! mert nem szabad említeni az Úrnak nevét!

³ Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? ⁴ Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedbõl; holott ímé, a te szemedben gerenda van? ⁵ Képmutató, vesd ki elõbb a gerendát a te szemedbõl, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szemébõl! ⁶ Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.

¹³ Hiszen e nép nem tért meg az õt verõ [Isten]hez, és a seregeknek Urát nem keresték; ¹⁴ Ezért kivágja az Úr Izráelbõl a fõt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon. ¹⁵ A fõ: a vén és a fõember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól. ¹⁶ Mert e nép vezérei hitetõkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek. ¹⁷ Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevõk, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.

¹ Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel õt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért adattatok el, és bûneitekért bocsáttatott el anyátok!

⁴ Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok! ⁵ Keljetek fel és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az õ palotáit!

¹² És házaik idegenekre szálljanak, mezõik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr. ¹³ Mert kicsinyeiktõl fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot ûznek. ¹⁴ És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! ¹⁵ Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendõkkel; az õ megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.

¹⁰ Azért az õ feleségeiket idegeneknek adom, mezõiket hódítóknak; mert kicsinytõl fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak; a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot ûznek. ¹¹ És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! ¹² Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek; de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak: ezért elesnek majd az elesendõkkel; az õ megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.

¹⁵ Azért ezt mondja az Úr a próféták felõl, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem õket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták! ¹⁶ A nép pedig, a melynek õk prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse õket, õket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat!

⁸ Özvegyei számosabbak lesznek a tenger fövenyénél; pusztítót viszek reájok, az ifjúság anyjára délben; bocsátok reája nagy hirtelen észvesztést és rettentéseket.

⁹ A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az õ szent igéjéért.

¹² Megszégyenül a ti anyátok, a ti szûlõtök igen csúffá lesz: Ímé, a nemzetek seprejévé, pusztává, szárazfölddé, sivataggá lesz.

⁹ És lészen kezem a próféták ellen, kik hívságot látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. ¹⁰ Azért, mert eláltatták az én népemet, mondván: béke! holott nincsen béke; és ha a [nép] falat épít, ímé õk bemázolják azt mázzal. ¹¹ Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy leomlik; ömlõ záporesõ lészen, és ti jégesõ kövei hulljatok, szélvihar hasítsd! ¹² És ímé leomlik a fal. Avagy nem mondják-é majd néktek: hol a mázolás, a melylyel mázolátok? ¹³ Ezokáért így szól az Úr Isten: És meghasogatom szélviharral búsulásomban, és ömlõ zápor lészen haragomban, és lésznek jégesõ kövei búsulásomban annak elrontására. ¹⁴ És ledöntöm a falat, melyet mázzal mázoltatok és levetem a földre, és meztelen lesz fundamentoma; és leomlik, és ti veszszetek el közepette, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr. ¹⁵ És teljessé teszem búsulásomat a falon és azokon, a kik mázolák azt mázzal, és mondom néktek: nincs a fal és nincsenek, a kik azt mázolák, ¹⁶ [Tudniillik] Izráel prófétái, kik prófétálnak Jeruzsálemnek és látnak néki békességnek látását, holott nincsen békesség, ezt mondja az Úr Isten.

⁷ Mert valaki az Izráel házából és a jövevények közül, a kik Izráelben laknak, elhajlik tõlem, és az õ bálványait veszi föl szívébe, és vétkének botránkozását teszi orczája elé, és megyen a prófétához, hogy ez tanácsot kérjen õ néki én tõlem: én, az Úr felelek meg annak énmagam által; ⁸ És ellene fordítom orczámat annak a férfiúnak, és vetem õt jegyül és közbeszédül, és kiirtom népem közül, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! ⁹ Ha pedig a próféta megtéveszteni engedi magát, hogy kijelentést adjon: én, az Úr tévesztettem meg azt a prófétát; és kinyújtom kezemet ellene, és kivesztem õt az én népem, Izráel közül. ¹⁰ És viselik vétköket; a milyen a kérdezõ vétke, olyan legyen a próféta vétke is.

⁴⁴ Ímé, valaki közmondással él, rólad veszi azt, mondván: A minémû az anya, olyan a leánya is. ⁴⁵ Anyád leánya vagy te, a ki megútálta férjét s fiait, és öcséidnek nénje vagy, a kik megútálták férjeiket és fiaikat; anyátok Hitteus asszony és atyátok Emoreus.

² Különben meztelenre vetkõztetem õt és olyanná teszem, a milyen [volt] születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom õt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm õt szomjúsággal.

⁷ Elérkeztek a számadásnak napjai; elérkeztek a megtorlásnak napjai; megtudja majd Izráel! Bolond a próféta, õrült a léleknek embere a te vétked sokasága miatt és mert akkora a gyûlölség. ⁸ Efraim szétnéz az én Istenem mellett. A prófétának minden útaira háló vettetett; gyûlölség van Istenének házában.

⁵ Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elámítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok, békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit szájokba, hadat indítanak. ⁶ Azért éjszaka [száll] rátok, hogy ne lássatok, és sötétség [jõ] rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal. ⁷ És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendõmondók, és elfedik szájokat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentõl.

⁸ És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattok, és az õ lelkök is megútála engem.

² És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem a bálványok neveit e földrõl, és emlegetni sem fogják többé; sõt a prófétákat és a fertelmes lelket is kiszaggatom e földrõl.

²⁶ De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,

¹² Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerék az Urat.

²⁸ És kiválasztám õt papnak Izráel minden nemzetségei közül magamnak, hogy áldozzon az én oltáromon; hogy füstölõ szert füstölögtessen, hogy az efódot elõttem viselje; és atyád házára bíztam Izráel fiainak minden tüzes áldozatait. ²⁹ Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem [e] hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hízlaljátok az én népem Izráel minden áldozatának elejével. ³⁰ Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én elõttem jár; de most, [azt] mondja az Úr, távol legyen tõlem, mert a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak. ³¹ Ímé, napok jõnek, és levágom a te karodat és atyád házának karját, hogy ne legyen vén [ember] a te házadban. ³² És meglátod az [Isten] hajlékának szorongattatását, mind a helyett, a mi jót cselekedett volna Izráellel; és nem lészen vén [ember] a te házadban soha. ³³ Mindazonáltal nem fogok mindenkit kiirtani oltárom mellõl, te éretted, hogy szemeidet emészszem és lelkedet gyötörjem; de egész házadnépe férfikorban hal meg. ³⁴ És az legyen elõtted a jel, a mi következik két fiadra, Hofnira és Fineásra, hogy egy napon halnak meg mind a ketten. ³⁵ Támasztok azonban magamnak hûséges papot, ki kedvem és akaratom szerint cselekszik; és építek néki állandó házat, és az én felkentem elõtt fog járni mindenkor. ³⁶ És lészen, hogy mind az, a ki megmarad a te házadból, eljön, hogy leboruljon elõtte [egy] ezüst pénzecskéért és [egy] darab kenyérért, [és ezt] mondja: ugyan helyezz el engem a papi tisztségek egyikébe, hogy ehessem [egy] falat kenyeret.

¹² Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem. ¹³ Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az õ házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet [jól] tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az õ fiai, és õ nem akadályozta meg õket. ¹⁴ Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal. ¹⁵ Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és [akkor] kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást.

¹⁶ És elhagyták az Úrnak, az õ Istenöknek minden parancsolatját, és öntött képeket csináltak magoknak, két borjút és készítettek Aserát, és meghajlottak az ég minden seregei elõtt, és a Baált tisztelték. ¹⁷ És átvitték fiaikat és leányaikat a tûzön, jövendõket mondtak és varázslást ûztek, és magokat teljesen eladták a bûnnek az Úr bosszantására. ¹⁸ Azért igen megharaguvék az Úr Izráelre, és elveté õt színe elõl; és semmi nem maradt meg, hanem csak a Júda nemzetsége egyedül. ¹⁹ Sõt még a Júda sem õrizte meg az Úrnak, az õ Istenének parancsolatait, hanem az Izráel szerzésiben jártak, úgy cselekedvén, mint azok. ²⁰ Elidegenült azért az Úr az egész Izráel magvától, és megsanyargatta õket, és a kóborlók kezébe adta õket, mígnem mind elvetette az õ szemei elõl;

³ Sok ideje, hogy Izráel az igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül, és törvény nélkül van.

¹² Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

⁶¹ Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.

¹³⁹ Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.

³⁰ Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. ³¹ Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek. ³² Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.

² A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki [csak] a lábával siet, hibázik.

³ Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az õ urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!

¹² Jaj a gonosznak, gonoszul lesz [dolga,] mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki.

¹³ Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és fõemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg;

¹⁰ Mert elfelejtkeztél megszabadító Istenedrõl, és nem emlékeztél meg erõs kõszáladról, ez okért ültetél gyönyörûséges ültetéseket, és idegen vesszõt plántáltál beléjök;

¹¹ És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok elõjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta Teremtõje, és nem kegyelmez néki alkotója.

⁷ De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítõ italtól: pap és próféta tántorog részegítõ ital miatt, a bor elnyelte õket, szédülnek a részegítõ ital miatt, tántorognak a jövendõlátásban, és inognak az ítéletmondásban;

²⁰ Gyûljetek egybe és jõjjetek elõ, közelegjetek mind, a kik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, a kik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, a ki meg nem tart!

¹⁰ Õrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverõk, szunnyadni szeretõk! ¹¹ És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok õk, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt! ¹² Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítõ italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy [és] dicsõ felettébb!

⁸ A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hûtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek.

³ Uram! a te szemeid avagy nem a hûségre [néznek]-é? Megverted õket, de nem bánkódtak; tönkre tetted õket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orczáik keményebbekké lettek a kõsziklánál; nem akartak megtérni. ⁴ Én pedig ezt mondom vala: Bizony szerencsétlenek ezek; bolondok, mert nem ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét!

²¹ Halljátok csak, te bolond és esztelen nép, a kiknek szemeik vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak!

⁷ Még az eszterág is tudja a maga [rendelt] idejét az égben, és a gerlicze, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét! ⁸ Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla! ⁹ Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Ímé, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességök van tehát nékik?

¹³ Azért ímé csalogatom õt, és elviszem õt a pusztába, és szívére beszélek.

¹ Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.

¹² Népem az õ bálványát kérdezi, és az õ pálczája mond néki jövendõt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az õ Istenök megett.

⁶ Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égõáldozatokat.

¹ Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, [úgy jön] az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen!

¹² Ha tízezer törvényt írnék is elébe, idegennek tekintenék azokat.

¹⁴ Most Izráel elfeledkezett az õ alkotójáról és palotákat épített; Júda megerõsített városokat szaporított. De én tüzet bocsátok városaira, és az emészti meg az õ erõsségeit.

⁶ A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.

⁸ És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattok, és az õ lelkök is megútála engem. ⁹ És mondám: Nem õrizlek én titeket, haljon meg a halálra való és vágattassék ki a kivágni való, a megmaradottak pedig egyék meg egymásnak húsát.

¹⁵ És mondá az Úr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot. ¹⁶ Mert ímé, én pásztort állítok e földre, a ki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törõdik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levõt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és körmeiket széttördeli. ¹⁷ Jaj a mihaszna pásztornak, a ki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék.

¹ Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok! ² Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsõséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre! ³ Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.

⁷ Mert a papnak ajkai õrzik a tudományt, és az õ szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe õ. ⁸ De ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel, felbontottátok Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura. ⁹ Azért én is szidalmasakká tettelek titeket és útálatosakká az egész nép elõtt, a miatt, hogy meg nem õriztétek az én útamat, hanem személyválogatók voltatok a törvénnyel.

⁶ Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétõl;

³ Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? ⁴ Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. ⁵ Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját. ⁶ És erõtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.

⁸ Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem.

¹⁴ Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

⁴¹ Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti õket; a szõlõt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében. ⁴² Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink elõtt. ⁴³ Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tõletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét. ⁴⁴ És a ki e kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. ⁴⁵ És a fõpapok és farizeusok hallván az õ példázatait, megértették, hogy róluk szól.

¹⁶ Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az. ¹⁷ Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat? ¹⁸ És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levõ ajándékra esküszik, tartozik az. ¹⁹ Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot? ²⁰ A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak. ²¹ És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik. ²² És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül. ²³ Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. ²⁴ Vak vezérek, a kik megszûritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek. ²⁵ Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belõl pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel. ²⁶ Vak farizeus, tisztítsd meg elõbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.

⁸ És megfogván azt, megölék, és a szõlõn kívül veték. ⁹ Mit cselekszik hát a szõlõnek ura? Eljõ és elveszti a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja.

¹⁶ Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]! ¹⁷ Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé? ¹⁸ Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

³ Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: ⁴ A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsõséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe. ⁵ Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. ⁶ Mert az Isten, a ki szólt: setétségbõl világosság ragyogjon, õ gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.

³⁰ Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én elõttem jár; de most, [azt] mondja az Úr, távol legyen tõlem, mert a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.

⁷ A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orczapirulásra, a mint [ez ]a mai nap [is van.]

²⁶ A miképen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképen szégyenül meg Izráel háza: õ maga, az õ királyai, fejedelmei, papjai és prófétái, ²⁷ A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kõnek pedig: Te szûltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!

¹⁰ Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek az Úrra vigyázni.

¹ Buja szõlõtõ az Izráel, a mely termi az õ gyümölcseit. Gyümölcsének sokasága szerint sokasította meg oltárait, földének jósága szerint jó sok oszlopot állított fel.

¹⁴ Megváltom õket a Seol hatalmából! Megmentem õket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én elõlem.

¹⁶ Gyalázattal telsz meg dicsõség helyett; igyál te is és láttassék szemérmed; reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat [borítja] [el] dicsõségedet.

⁹ Azért én is szidalmasakká tettelek titeket és útálatosakká az egész nép elõtt, a miatt, hogy meg nem õriztétek az én útamat, hanem személyválogatók voltatok a törvénnyel.

¹⁹ Kiknek végök veszedelem, kiknek Istenök az õ hasok, és a kiknek dicsõségök az õ gyalázatukban van, kik [mindig] a földiekkel törõdnek.

²⁶ A mely pap megáldozza azt a bûnért, az egye meg azt, szent helyen egye meg, a gyülekezet sátorának pitvarában.

⁶ A papok között minden férfiú eheti azt, szenthelyen egyék meg; igen szentséges az. ⁷ A milyen a bûnért való áldozat, olyan a vétekért való áldozat is, egy törvényök van nékik. Azé a papé az, a ki engesztelést szerez vele.

²⁹ Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem [e] hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hízlaljátok az én népem Izráel minden áldozatának elejével.

⁴ Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.

¹ Dávidé.

¹¹ És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok õk, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt!

³ Embernek fia! Ezek a férfiak fölvették bálványaikat szívökbe, és vétkeik botránkozását orczáik elé állították. Vajjon engedjem-é, hogy megkérdezzenek engem?

⁷ Mert valaki az Izráel házából és a jövevények közül, a kik Izráelben laknak, elhajlik tõlem, és az õ bálványait veszi föl szívébe, és vétkének botránkozását teszi orczája elé, és megyen a prófétához, hogy ez tanácsot kérjen õ néki én tõlem: én, az Úr felelek meg annak énmagam által;

¹¹ [Kiknek] fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!

¹⁰ Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekbõl!

¹⁸ Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az õ hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hizelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét.

¹¹ A kiknek be kell dugni a szájokat; a kik egész házakat feldúlnak, tanítván rút nyereség okáért, a miket nem kellene.

³ És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt ûznek belõletek; kiknek kárhoztatásuk régtõl fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad.

¹⁷ Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle. ¹⁸ Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.

²² A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.

¹⁰ Arczuk tekintete tesz ellenök bizonyságot, bûneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelköknek! mert magok szereztek magoknak gonoszt.

¹⁴ Ezért kivágja az Úr Izráelbõl a fõt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon. ¹⁵ A fõ: a vén és a fõember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól. ¹⁶ Mert e nép vezérei hitetõkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.

² S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az õ ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevõ, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérõ; a hitelezõ, mint az, a kinek hitelez;

³¹ A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésök szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?!

¹¹ Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az õ gonoszságukat, azt mondja az Úr. ¹² Azért az õ útjok olyan lesz, mint a sikamlós útak a setétben, megbotlanak és elesnek: mert veszedelmet hozok reájok, az õ büntetésöknek esztendejét, azt mondja az Úr.

²⁶ Papjai erõszakot tettek törvényemen, s megfertéztették, a mi nékem szenteltetett! különbséget nem tettek a között, a mi szent és a mi köz, s a tisztátalan és tiszta között különbséget nem tanítottak, s szombataimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy megszentségtelenítettek engem. ²⁷ Elõljárói õ közepette mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyerekedhessenek nyereséggel. ²⁸ És prófétái mázolnak nékik mázzal: hiábavalóságot látnak s jövendölnek hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! holott az Úr nem beszélt. ²⁹ A föld népe nyomorgatást cselekszik és ragadományt ragadoz, a szûkölködõt és szegényt sanyargatja, s a jövevényt törvénytelen nyomorgatja. ³⁰ És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én elõmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék. ³¹ Ennekokáért kiontám haragomat reájok, megemésztém õket búsulásom tüzével, útjokat fejökhöz verém, azt mondja az Úr Isten.

⁴ És mondá az Úr néki: Nevezd õt Jezréelnek, mert még egy kis [idõ,] és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izráel házának királyságát.

¹³ Nékem szánt áldozatképen húst vágnak és esznek; az Úr nem tekint azokra kedvesen. Immár megemlékezik az õ álnokságukról, és megbünteti az õ vétkeiket; Égyiptomba fognak õk visszatérni.

⁹ Mélyen elfajultak, mint Gibea napjaiban; [de] megemlékezik álnokságaikról, és megbünteti az õ gonoszságokat.

⁶ De az én beszédeim és végzéseim, a melyeket szolgáim, a próféták által hirdettem: nem beteljesedtek-é a ti atyáitokon? És megtértek és azt mondták: A mint elhatározta vala a Seregeknek Ura, hogy a mi útaink és cselekedeteink szerint bánik velünk: úgy bánt velünk.

²⁶ Mikor eltöröm nálatok a kenyérnek botját, tíz asszony süti majd a ti kenyereteket egy kemenczében, és megmérve viszik vissza a ti kenyereiteket, és esztek, de nem elégesztek meg.

¹⁷ Minekutána pedig meghala Jójada, eljövének a Júda fejedelmei, és meghajták magokat a király elõtt; a király pedig hallgatott reájok.

³ Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.

⁵ A görbe utakra tévedezõket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevõkkel; békesség legyen Izráelen!

²⁵ Az igaz eszik az õ kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szûkölködik.

¹³ Azért így szól az Úr Isten: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök! ¹⁴ Ímé, szolgáim vígadnak szívök boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok; ¹⁵ És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más névvel nevezi, ¹⁶ Hogy a ki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és a ki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elõl.

¹⁵ És ti ma megtértetek vala, és igazat cselekedtetek vala én elõttem, kiki szabadságot hirdetvén az õ atyjafiának, és én elõttem szövetséget kötöttetek abban a házban, a mely az én nevemrõl neveztetett.

²⁴ És ha az igaz elhajol az õ igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az õ vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.

¹⁴ Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörõk, mert õk magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik.

¹¹ Efraim! Elszáll dicsõségök, mint a madár! Nem lesz szülés, sem terhesség, sem fogamzás! ¹² Mert még ha felnevelnék is fiaikat, mégis gyermektelenekké teszem õket; sõt még nékik is jaj, ha elfordulok tõlök. ¹³ Efraim, a mint néztem, mint Tírus van plántálva a mezõben; de Efraimnak mégis az öldöklõhöz kell kihoznia az õ fiait. ¹⁴ Adj nékik oh Uram! Mit adj? Adj nékik meddõ méhet és kiszáradt emlõket. ¹⁵ Minden gonoszságuk Gilgálban [van,] mert ott gyûlöltem meg õket. Cselekedeteik gonoszsága miatt kiûzöm õket házamból; nem szeretem õket többé; fejedelmeik mindnyájan pártütõk. ¹⁶ Meg van verve Efraim, gyökerök elszáradt! Nem teremnek gyümölcsöt. Még ha nemzenének is, megölöm méhöknek szerelmes [magzatit.] ¹⁷ Elveti õket az én Istenem, mert nem hallgattak reá, és bujdosókká lesznek a pogányok között.

¹⁴ Eszel te, de meg nem elégszel, és benned [marad] a te éhséged; és gyûjtesz, de nem takarítasz, és a mit megtakarítsz is, fegyverre hányom.

⁶ Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétõl, és a kik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felõle.

⁶ Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegesztek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlõ is lyukas zacskóra bérel.

²⁰ Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyõzetnek, az õ utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsõnél. ²¹ Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól. ²² De betelt rajtok az igaz példabeszéd [szava:] Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertõjébe.

³² A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

¹ A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

²⁷ Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony. ²⁸ És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja. ²⁹ Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége? ³⁰ A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására. ³¹ Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik, ³² Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp. ³³ A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot. ³⁴ És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején. ³⁵ Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.

⁷ Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.

¹² És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét.

³⁴ De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jõjjön az a nap:

¹¹ Ezt pedig cselekedjétek, tudván az idõt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívõkké lettünk. ¹² Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. ¹³ Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben: ¹⁴ Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.

⁷ És ne áldozzák többé véres áldozataikat az ördögöknek, a kikkel õk paráználkodnak. Örökkévaló rendtartás legyen ez nékik nemzetségrõl nemzetségre.

⁵ Akkor én ontom ki haragomat arra az emberre és annak házanépére, és kiirtom azt és mindazokat, a kik õ utána paráználkodnak, hogy a Molokkal paráználkodjanak, az õ népök közül.

³⁹ És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.

¹⁶ És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után [jár és] paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy [lakozzék] azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én õ vele kötöttem.

¹³ Hanem járál az Izráel királyainak útján, és azt mûveléd, hogy Júda és Jeruzsálem lakói paráználkodjanak, a mint az Akháb háza is paráználkodik; annakfelette testvéreidet, atyádnak házát megöléd, a kik jobbak voltak nálad:

²⁷ Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.

¹⁸ Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél. ¹⁹ És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tûzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa- galy elõtt? ²⁰ Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?

²⁷ A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kõnek pedig: Te szûltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!

¹ Nos hát! Ha elbocsátja valaki az õ feleségét, és ez eltávozik tõle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még [a férfi] õ hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertõztetve? Te pedig sok szeretõvel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az Úr. ² Emeld fel szemeidet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplõsítettek meg téged? Az útakon vártál reájok, mint az arab a pusztában, és megfertõztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságoddal. ³ Noha megvonattak a korai záporok, és késõi esõ sem volt: mégis parázna asszony homlokúvá lettél, szégyenkezni nem akartál.

⁸ Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.

¹ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván: ² Embernek fia! add tudtára Jeruzsálemnek az õ útálatosságait, ³ És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjérõl való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony. ⁴ Születésed pedig ilyen volt: a mely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem póláltak. ⁵ Szem meg nem szánt téged, hogy ezekbõl valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezõre, mert útáltak, a mely napon születtél. ⁶ Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj! ⁷ Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlõid duzzadának s szõröd kinõtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál. ⁸ Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lõl az enyém. ⁹ És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal. ¹⁰ És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bõrrel, s övezélek fehér gyolcscsal s befedélek selyemmel. ¹¹ És felékesítélek ékeségekkel, s adtam karpereczeket kezeidre és lánczot nyakadra. ¹² És adtam orrpereczet orrodra és függõket füleidre és ékes koronát fejedre. ¹³ És felékesítéd magadat aranynyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépülél felette igen, s királyságra jutál. ¹⁴ És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért; mert tökéletes vala az ékességeim által, a melyeket reád tettem, azt mondja az Úr Isten. ¹⁵ De elbízád magadat szépségedben és paráznává lõn híred szerint, elárasztál paráznaságaiddal minden melletted elmenõt: legyen kedve szerint! ¹⁶ És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különbözõ szinnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt és nem is lesz. ¹⁷ És vevéd a te ékességidet az én aranyomból és ezüstömbõl, melyeket néked adtam, és csináltál magadnak férfiú képeket, és azokkal paráználkodál. ¹⁸ És vevéd hímes ruháidat és befedezéd azokat, és olajomat és füstölõszeremet vetéd eléjök. ¹⁹ És az én eledelemet, melyet néked adtam, - lángliszttel és olajjal és mézzel etettelek vala, - õ eléjök rakád kedves illatul; így lõn, ezt mondja az Úr Isten. ²⁰ És vevéd a te fiaidat és leányaidat, kiket nékem szültél vala, és megáldozád õket azoknak eledelül. Avagy nem volt-é már elég paráznaságodból, ²¹ Hogy megölted fiaimat is, és oda adád õket, midõn [tûzben] nékik áldozád? ²² És minden útálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól mikor mezítelen és befedezetlen valál, véredben eltapodva voltál. ²³ És lõn minden gonoszságod után, (Jaj, jaj néked! azt mondja az Úr Isten,) ²⁴ Építél magadnak tetõt, és csináltál magaslatot minden utczán. ²⁵ És minden keresztútnál megépítéd magaslatodat, s útálatossá tevéd szépségedet, és kétfelé vetéd lábaidat minden melletted elmenõnek, és sokasítád paráznaságodat. ²⁶ És paráználkodál Égyiptom fiaival, szomszédiddal, a nagytestûekkel, és sokasítád paráznaságodat, hogy engem ingerelj. ²⁷ És ímé kinyújtottam kezemet ellened, s megkisebbítém rendelt részedet, és adálak téged a te gyûlölõidnek, a Filiszteusok leányainak csúfolásukra, a kik átallák fajtalan útadat. ²⁸ S Assiria fiaival is paráználkodál, mert meg nem elégedél; paráználkodál velök, és még sem elégedél meg. ²⁹ És sokasítád paráznaságodat a kalmárok földje, Káldea felé, de még ezzel sem elégedél meg. ³⁰ Mily gyenge a szíved, azt mondja az Úr Isten, hogy mindezeket cselekedted, egy rakonczátlan rima cselekedeteit! ³¹ Hogy állítál magadnak fedelet minden keresztúton, és magaslatokat csinálál minden utczán, de nem voltál olyan, mint a rima, kicsibe véve a bért. ³² Te házasságtörõ asszony! férje helyett idegeneket fogad el! ³³ Minden rimának bért adnak, te pedig magad adtad ajándékidat minden szeretõdnek, így megvásárlád õket, hogy bemenjenek hozzád mindenfelõl paráznaságidért. ³⁴ És lõn különbség közted és más asszonyok közt paráznaságaidban; mert utánad nem jártak a paráznák; te adál bért nékik és bért õk nem adának néked, így lõn különbséged. ³⁵ Azért te rima, halld meg az Úr beszédét! ³⁶ Így szól az Úr Isten: A miatt, hogy eláradt gyalázatod és föl van takarva mezítelenséged a te szeretõiddel való paráznaságaidban; és minden útálatos bálványaid miatt és fiaid vére miatt, kiket azoknak adtál: ³⁷ Ezokáért ímé egybegyûjtöm minden szeretõdet, kiknek kedves valál, és mindazokat, a kiket szerettél, együtt azokkal, a kiket gyûlöltél, és egybegyûjtöm õket ellened mindenfelõl, és föltakarom mezítelenségedet elõttök, hogy lássák minden te mezítelenségedet. ³⁸ És megítéllek téged a házasságtörõ és vért ontó asszonyok ítéletével, és véredet kiontatom búsulásomban és féltõ szerelmemben. ³⁹ És adlak téged kezökbe, és leszakítják tetõdet és lerontják magaslataidat és lehúzzák rólad ruháidat és elveszik ékességeidet, és hagynak mezítelenül s ruhátalanul. ⁴⁰ És összehoznak gyûlést ellened, és megköveznek és összevagdalnak fegyvereikkel. ⁴¹ És megégetik házaidat tûzzel, és ítéletet cselekesznek rajtad sok asszony szeme láttára, és megszüntetem paráznaságodat, és bért sem adsz többé. ⁴² És megnyugotom búsulásomat rajtad, hogy eltávozzék féltõ szerelmem te tõled, s megnyugoszom és többé nem haragszom. ⁴³ Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingerlettél engem mindezekkel, azért ímé én is fejedhez verem útadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden útálatosságod mellett. ⁴⁴ Ímé, valaki közmondással él, rólad veszi azt, mondván: A minémû az anya, olyan a leánya is. ⁴⁵ Anyád leánya vagy te, a ki megútálta férjét s fiait, és öcséidnek nénje vagy, a kik megútálták férjeiket és fiaikat; anyátok Hitteus asszony és atyátok Emoreus. ⁴⁶ És a te nénéd Samaria vala, õ és leányai, ki balkezed felõl lakik vala; és öcséd, a ki jobbkezed felõl lakik vala, Sodoma és leányai. ⁴⁷ És nem az õ útaikon jártál, és nem az õ útálatosságaik szerint cselekedtél, de csak kevés ideig; de aztán gonoszabb valál azoknál minden útadban. ⁴⁸ Élek én! azt mondja az Úr Isten, így nem cselekedett Sodoma, a te öcséd, õ és leányai, a mint cselekedtél te és a te leányaid. ⁴⁹ Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bõsége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szûkölködõnek és szegénynek kezét nem fogta meg. ⁵⁰ És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot elõttem, és elveszítém õket, mikor [ezt] megláttam. ⁵¹ És Samaria félannyit sem vétkezett, mint te, mert többek a te útálatosságaid, mint az övék; és így nõtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád minden útálatosságiddal, a melyeket cselekvél. ⁵² Te is azért viseld gyalázatodat, a melyre pedig nénédet ítélted; a te bûneid miatt, melyekben nálok útálatosabban cselekvél, igazabbak õk nálad. Szégyenülj meg hát te is s viseld gyalázatodat, hogy nõtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád. ⁵³ És visszahozom foglyaikat, Sodomának s leányainak foglyait és Samariának s leányainak foglyait; s visszahozom a te foglyaidat is amazok közepette; ⁵⁴ Azért, hogy viseljed gyalázatodat és megszégyenülj mindazokért, miket cselekedtél, mikor azoknak vígasztalásukra leszel. ⁵⁵ És nõtestvéreid, Sodoma és leányai visszatérnek elõbbi állapotjokba, és Samaria s leányai visszatérnek elõbbi állapotjokba, és te is és leányaid visszatértek elõbbi állapototokba. ⁵⁶ És nem vala-é öcséd, Sodoma, szóbeszéd a te szádban kevélykedésed napján, ⁵⁷ Minekelõtte kitudódott volna gonoszságod; a miképen te most gyalázatuk vagy Siria leányainak s minden körülötted valóknak, a Filiszteusok leányainak, kik útálnak téged köröskörül? ⁵⁸ Fajtalanságodat és útálatosságaidat magad viseled, azt mondja az Úr. ⁵⁹ Mert ezt mondja az Úr Isten: És ha úgy cselekedtem veled, mint te cselekedtél, midõn megvetetted az esküt, hogy megtörd a frigyet: ⁶⁰ Én megemlékezem frigyemrõl, a melyet veled ifjúságod napjaiban [kötöttem,] és örök frigyet vetek veled. ⁶¹ És te megemlékezel útaidról és megszégyenled magadat, mikor hozzád veszed nõtestvéreidet, a kik nagyobbak nálad, együtt azokkal, a kik kisebbek, s adom õket néked leányaidul, de nem a te frigyedbõl. ⁶² És én megerõsítem frigyemet veled, s megismered, hogy én vagyok az Úr. ⁶³ Hogy megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az Úr Isten.

²¹ Mert megáll a babiloni király az útak kezdetén, a két út fejénél, hogy jövendõt láttasson; megrázza a nyilakat, megkérdezi a Teráfimot, megnézi a májat.

¹ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván: ² Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai. ³ És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlõjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket. ⁴ És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá. ⁵ És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez. ⁶ Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk. ⁷ És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát. ⁸ De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat. ⁹ Ennekokáért adtam õt szeretõinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett. ¹⁰ Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lõn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta. ¹¹ És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál. ¹² Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözõkhöz, lovagokhoz, lovakon ülõkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak. ¹³ És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettõjöknek. ¹⁴ És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel, ¹⁵ Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea; ¹⁶ És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába. ¹⁷ És eljövének õ hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték õt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tõlök. ¹⁸ És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem õ tõle, a mint az õ nénjétõl lelkem eltávozott vala. ¹⁹ És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott; ²⁰ És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása. ²¹ És megemlékezél ifjúságod fajtalankodására, mikor õk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlõit. ²² Ennekokáért Oholibá, így szól az Úr Isten: Ímé, én feltámasztom a te szeretõidet ellened, kiktõl pedig eltávozott lelked, s reád hozom õket mindenfelõl. ²³ Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát õ velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrõl harczolókat s elõkelõket, és lovakon ülõket, mindnyájokat. ²⁴ És jõnek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával, nagy és kis paizszsal és sisakkal körülvesznek téged mindenfelõl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az õ ítéletök szerint. ²⁵ És megmutatom rajtad féltõ szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; õk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg. ²⁶ S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet. ²⁷ És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérõl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé. ²⁸ Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktõl eltávozott lelked. ²⁹ És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tõled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid ³⁰ Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival. ³¹ Nénéd útján jártál, azért az õ poharát adom kezedbe. ³² Így szól az Úr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele. ³³ Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara! ³⁴ Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlõidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten. ³⁵ Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat. ³⁶ És monda az Úr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat. ³⁷ Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül. ³⁸ Sõt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték. ³⁹ És mikor megölték fiaikat az õ bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban. ⁴⁰ Sõt elküldöttek messzünnen jövõ emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendõzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel; ⁴¹ És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd; ⁴² És lõn ott örvendezõ sokaságnak zaja. És [küldöttek] az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az õ kezeikre és ékes koronát fejökre. ⁴³ És mondék: Még az elaggott is házasságot tör? most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lõn. ⁴⁴ És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz. ⁴⁵ És igaz férfiak, ezek ítélik meg õket a házasságtörõk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörõk és vér van kezeiken. ⁴⁶ Mert így szól az Úr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják õket bántalmazásra és ragadományra. ⁴⁷ És kövezze meg õket a gyülekezet, és vagdalják össze õket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg. ⁴⁸ És megszüntetem a fajtalanságot a földrõl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint. ⁴⁹ És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

⁴ Nem engedik õket az õ cselekedeteik megtérni az õ Istenökhöz, mert paráznaság lelke van közöttük, és nem ismerik az Urat.

¹ Ne örvendezz Izráel oly vígan, mint a pogányok; mert paráználkodással elszakadtál a te Istenedtõl, és szeretted a bûnbért minden búzaszérûn.

¹¹ Ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék: Prédikálok néked borról és részegítõ italról, az volna e népnek prófétája.

¹⁹ Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kõnek: Ébredj fel! Taníthat-é ez? Ímé, borítva van aranynyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi!

⁹ A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, ¹⁰ És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az õ idvességökre. ¹¹ És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;

¹⁰ Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. ¹¹ Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal. ¹² Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel elõtt és napvilágnál cselekeszem azt.

⁹ Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: ¹⁰ Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.

²⁹ Mert szégyen éri õket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;

⁵ A kik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt.

⁷ Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot.

²⁰ Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.

⁶ És monda az Úr nékem Jósiás király napjaiban: Láttad-é, a mit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment õ minden magas hegyre és minden zöldelõ fa alá, és ott paráználkodott.

¹³ Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hûtelenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, és szertefutottál útaidon az idegenekhez mindenféle zöldelõ fa alá, és az én szómra nem hallgattatok, ezt mondja az Úr.

¹³ És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor sebesültjeik ott lesznek bálványaik között az õ oltáraik körül, minden magas halmon, minden hegyeknek tetein, minden zöld fa alatt és minden lombos terpentinfa alatt, a hol csak kedves illatot adának minden bálványaiknak.

¹⁶ És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különbözõ szinnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt és nem is lesz.

²⁵ És minden keresztútnál megépítéd magaslatodat, s útálatossá tevéd szépségedet, és kétfelé vetéd lábaidat minden melletted elmenõnek, és sokasítád paráznaságodat.

²⁸ Mikor bevittem õket a földre, a melyért fölemeltem kezemet, hogy azt nékik adom, megtekintének minden magas halmot és minden sûrû ágú fát, és ott áldozzák vala az õ áldozatjaikat, és ott adják vala haragra ingerlõ ajándékaikat; és oda teszik vala kedvelt illatjokat, és oda öntik vala italáldozataikat. ²⁹ És mondék nékik: Micsoda e magaslat, a hova ti gyülekeztek? És nevezik nevét magaslatnak mind e mai napig.

² A mint hívták õket, úgy mentek el elõlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek.

¹⁷ Azért így szól az Úr: Feleséged paráznává lesz a városban; fiaid és leányaid fegyver által hullnak el; földedet felosztják kötéllel, és te magad tisztátalan földön halsz meg; az Izráel pedig fogságba vitetik az õ földérõl.

²³ És az örökkévaló Istennek dicsõségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. ²⁴ Annakokáért adta is õket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplõsítsék; ²⁵ Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtõ helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen. ²⁶ Annakokáért adta õket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az õ asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: ²⁷ Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az õ tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban. ²⁸ És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adták õket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;

¹⁷ Ne legyen [felavatott] paráznanõ Izráel leányai közûl; se [felavatott] paráznaférfi ne legyen Izráel fiai közül.

²³ Mert õk is építének magoknak magaslatokat, és faragott képeket és Aserákat minden magas halmon, és minden zöldellõ fa alatt. ²⁴ És valának férfi paráznák is az országban, és cselekedének a pogányok minden útálatos vétkei szerint, a kiket az Úr kiûzött volt az Izráel fiai elõtt.

¹² Mert kiveszté a férfiú paráznákat az országból; és lerontá mind a bálványokat, a melyeket csináltak volt az õ atyái.

⁷ És lerontá a férfi paráznák házait, a melyek az Úr háza mellett voltak, és a melyekben az asszonyok kárpitokat szõttek az Aserának.

⁵ A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.

⁵ Miért ostorozzalak tovább, holott a bûnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erõtelen.

¹⁰ Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,

⁵ De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem. ⁶ Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényérõl, elfeledkezem én is a te fiaidról.

⁹ Efraim [így szól:] Mi közöm nékem többé a bálványokhoz?! Én meghallgatom és figyelek reá. Olyan vagyok, mint a zöldelõ cziprusfa! Tõlem származik a te gyümölcsöd! [ (Hosea 14:10) Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? [Kicsoda] az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok. ]

⁴³ Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.

¹¹ Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.

¹⁶ Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.

¹⁸ Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettõl a tudatlanság miatt, mely az õ szívök keménysége miatt van bennök;

⁸ Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.

²⁸ Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földébõl. ²⁹ És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba.

¹⁸ Azért igen megharaguvék az Úr Izráelre, és elveté õt színe elõl; és semmi nem maradt meg, hanem csak a Júda nemzetsége egyedül. ¹⁹ Sõt még a Júda sem õrizte meg az Úrnak, az õ Istenének parancsolatait, hanem az Izráel szerzésiben jártak, úgy cselekedvén, mint azok.

⁶ És monda az Úr nékem Jósiás király napjaiban: Láttad-é, a mit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment õ minden magas hegyre és minden zöldelõ fa alá, és ott paráználkodott. ⁷ És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az õ hitszegõ húga, a Júda. ⁸ És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegõ Júda, az õ húga, hanem elment, és õ is paráználkodott. ⁹ És lõn, hogy az õ paráznaságának hírével megfertõztette a földet; mert kõvel és fával paráználkodott. ¹⁰ És mindez után sem tért vissza hozzám az õ hitszegõ húga, a Júda, az õ szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr. ¹¹ És monda nékem az Úr: Igazabb lelkû az elpártolt Izráel, mint a hitszegõ Júda.

² Még ha azt mondják is: Él az Úr! bizony hamisan esküsznek!

³⁹ Ti pedig, Izráel háza, azt mondja az Úr Isten, mindenitek járjon az õ bálványai után és szolgáljon azoknak; de azután bizony, hallgatni fogtok rám, és az én szent nevemet többé meg nem fertéztetitek ajándékitokkal és bálványaitokkal.

⁴ És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá. ⁵ És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez. ⁶ Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk. ⁷ És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát. ⁸ De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat.

⁸ Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, a tárogatót Rámában; rivalgjatok Beth- Avenben: Utánad Benjámin.

¹⁵ Minden gonoszságuk Gilgálban [van,] mert ott gyûlöltem meg õket. Cselekedeteik gonoszsága miatt kiûzöm õket házamból; nem szeretem õket többé; fejedelmeik mindnyájan pártütõk.

⁵ Beth-Aven borjúi miatt aggódnak Samaria lakói. Bizony megsiratja azt az õ népe, és papjai is remegnek miatta, az õ dicsõsége miatt; mert eltávozott az attól.

⁸ És Aven magaslatai, az Izráel vétke, lerontatnak. Tövis és bogácskóró növi be oltáraikat, és mondják majd a hegyeknek: Borítsatok be minket! a halmoknak pedig: Omoljatok reánk!

¹² Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de Júda uralkodik még az Istennel és a hûséges Szenttel.

¹¹ Ha Gileád a gonoszság [városa,] bizony semmivé lesznek! Gilgálban ökrökkel áldoznak; de oltáraik is olyanokká lesznek, mint a kõrakások a mezõ barázdáin.

⁴ Menjetek Béth-Elbe és vétkezzetek, szaporítsátok a vétkeket Gilgálban. Vigyétek fel reggelente áldozataitokat, és harmad-naponként tizedeiteket.

⁵ És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy. Béth-El pedig semmivé lesz.

¹⁴ A kik Samaria bûnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!

⁵ Azokat is, a kik a háztetõkön az ég seregének hajlonganak; és azokat, a kik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az õ Molokjokra is; ⁶ Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétõl, és a kik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felõle.

⁴⁷ És a mely szolga tudta az õ urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; ⁴⁸ A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tõle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tõle.

¹¹ És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;

³³ Titeket pedig elszélesztelek a pogány népek közé, és kivont fegyverrel [ûzetlek] titeket, és pusztasággá lesz a ti földetek, városaitok pedig sivataggá.

¹¹ Megbántam, hogy Sault királylyá tettem, mert eltávozott tõlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka.

¹⁷ És bárányok legelnek ott, mint legelõjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek!

²¹ És lesz ama napon, hogy kiki egy fejõstehenet tart és két juhot, ²² És lészen, hogy a tej bõsége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön. ²³ S lészen ama napon, hogy minden helyet, a hol ezer szõlõtõ ezer siklust érõ vala, tövis és gaz ver fel. ²⁴ Nyilakkal és kézívvel mehet oda [az ember,] mivel tövis és gaz verte fel mind az egész földet; ²⁵ Sõt a hegyekre, a melyeket kapával kapáltanak, sem fogsz felmenni, félvén a tövistõl és gaztól; hanem barmok legelõjévé lesznek és juhok járásává.

¹⁸ Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda [mennek] dicsõséged szekerei, te, urad házának gyalázata!

⁸ És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegõ Júda, az õ húga, hanem elment, és õ is paráználkodott.

¹¹ És monda nékem az Úr: Igazabb lelkû az elpártolt Izráel, mint a hitszegõ Júda.

⁶ Azért széttépi õket az oroszlán az erdõbõl, elpusztítja õket a puszták farkasa, párducz ólálkodik az õ városaik körül; a ki kijön azokból, mind szétszaggattatik; mert megsokasodtak az õ bûneik, és elhatalmasodtak az õ hitszegéseik.

²⁴ De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották [felém, ]hanem az õ gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának [felém,] és nem arczczal.

⁵ Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem [népe,] örök elfordulással? A csalárdságnak adták magokat, visszafordulni nem akarnak.

⁷ Ha bûneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert temérdek a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!

⁷ Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni tõlem. Ha hivogatják is õt a magasságos [Isten]hez, senki nem indul meg rajta.

¹¹ De nem akarák meghallani, sõt vállaikat vonogaták, és bedugák füleiket, hogy ne halljanak.

¹² De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

⁴ Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddõzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak.

¹ Széllel táplálkozik Efraim és fut a keleti szél után. Mindennap szaporítja a hazugságot és a sanyargatást, és frigyet szereznek az Assirussal és Égyiptomba visznek olajat.

² Most is többítik bûneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az õ ezüstjökbõl, bálványokat az õ eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!

¹¹ A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.

⁸ Ajándékot el ne végy: mert az ajándék megvakítja a szemeseket, és elfordítja az igazak ügyét.

¹⁹ El ne fordítsd az itéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét.

³² Mert az õ szõlõjök Sodoma szõlõje és Gomora mezõsége; bogyóik mérges bogyók, keserûek a gerézdjeik. ³³ Sárkányok mérge az õ boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.

³ De fiai nem járának az õ útjain, hanem a telhetetlenség után indulának, és ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet.

³ Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr elõtt és az õ felkentje elõtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitõl fogadtam el ajándékot, hogy a miatt szemet hunyjak? és visszaadom néktek. ⁴ Õk pedig felelének: Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitõl semmit el nem fogadtál.

⁷ Ez pedig azért történt, mert az Izráel fiai vétkeztek az Úr ellen, az õ Istenök ellen, a ki õket kihozta Égyiptom földébõl, a Faraónak, az égyiptomi királynak kezébõl, és idegen isteneket tiszteltek. ⁸ És jártak a pogányok szerzésekben, a kiket az Úr kiûzött volt az Izráel fiai elõl, és úgy cselekedtek, mint az Izráel királyai. ⁹ És alattomban oly dolgokat cselekedtek az Izráel fiai, a melyek ellenére voltak az Úrnak, az õ Istenöknek, és építettek magoknak magaslatokat minden városaikban, az õrtornyoktól a kerített városokig. ¹⁰ És emeltek magoknak faragott képeket és Aserákat minden magas halmokon és minden zöld fa alatt. ¹¹ És ott tömjéneztek minden magaslaton, mint a pogányok, a kiket az Úr kiûzött volt elõlök, és gonosz dolgokat cselekedtek, a melyekkel az Urat haragra indították. ¹² És a bálványoknak szolgáltak, a kik felõl az Úr azt parancsolta volt nékik: Ezt ne cselekedjétek. ¹³ És mikor bizonyságot tett az Úr Izráelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka által, ezt mondván: Térjetek meg a ti gonosz útaitokról, és õrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet, az egész törvény szerint, a melyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és a melyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által: ¹⁴ Akkor nem engedelmeskedtek, hanem megkeményítették az õ nyakokat atyáik makacssága szerint, a kik nem hittek az Úrban, az õ Istenökben. ¹⁵ Sõt megvetették az õ rendeléseit és szövetségét, a melyet atyáikkal kötött, és az õ bizonyságtételeit, a melyekkel megintette õket, és hiábavalóságot követvén, magok is hiábavalókká lettek, és a körültök való pogányok után [indultak, ]a kik felõl pedig azt parancsolta nékik az Úr, hogy azokat ne utánozzák. ¹⁶ És elhagyták az Úrnak, az õ Istenöknek minden parancsolatját, és öntött képeket csináltak magoknak, két borjút és készítettek Aserát, és meghajlottak az ég minden seregei elõtt, és a Baált tisztelték. ¹⁷ És átvitték fiaikat és leányaikat a tûzön, jövendõket mondtak és varázslást ûztek, és magokat teljesen eladták a bûnnek az Úr bosszantására.

⁹ Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az õ szentségének trónján. [ (Psalms 47:10) Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos õ igen! ]

¹⁵ A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég; ¹⁶ A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!

²¹ Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok! ²² Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:

²¹ Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szõlõvesszõt, mindenestõl hûséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szõlõtõnek fattyú hajtásává?

² Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri.

¹² Mert tudom, hogy sok a ti bûnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedõk [vagytok;] és elnyomják a szegényeket a kapuban!

³ Gonoszságra [készek] a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelõzik, és a biró fizetésre [vár;] a fõember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.

¹⁷ Meghátrálnak [és] mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!

³⁶ Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt. ³⁷ Még ettõl is elszakadsz s kezeidet fejedre [kulcsolod,] mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.

²⁴ És ez a gyalázatosság emésztette a mi atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat! ²⁵ Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk; mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.

¹¹ Abban az idõben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél [jõ] a magas helyekrõl a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való! ¹² Erõs szél jõ onnan reám [is;] azért hát ítéletet mondok ellenök.

¹³ Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tõlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élõ vizeknek kútfejét, az Urat!

¹ Ezt mondja az Úr: Ímé, én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és azok ellen, a kik az én ellenségem szívében lakoznak.

⁶ Azt magát is Assiriába vonszolják ajándékul Járeb királynak. Szégyent vall Efraim, és megszégyenül Izráel az õ tanácsa miatt.

¹⁵ Mert bár a testvérek közt õ a legvirágzóbb: feljõ a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.

⁹ És felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, két asszony jöve elõ, és szél vala szárnyaikban, és szárnyaik olyanok, mint az eszterágnak szárnyai, és felemelék a mérõ-edényt a föld és az ég közé. ¹⁰ És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Hová viszik ezek a mérõ- edényt? ¹¹ És mondá nékem: Hogy házat építsenek annak a Sineár földén, és oda erõsítsék, és ott hagyják azt a maga helyén.