Esther 1 Cross References - Hungarian

¹ Ahasvérus idejében történt (ez az Ahasvérus az, a ki uralkodott Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományon), ² Azokban a napokban, a mikor Ahasvérus király üle királyi székében, a mely Susán várában volt, ³ Uralkodása harmadik évében lakomát szerze minden fejedelmének és szolgáinak: Persia és Média hatalmasai, fõemberei és a tartományok fejedelmei elõtte valának, ⁴ Midõn mutogatá országa dicsõségének gazdagságát és az õ méltóságának fényes díszét sok napon át, száznyolczvan napig. ⁵ És mikor elmultak ezek a napok, tõn a király az egész népnek, mely Susán várában találtaték, kicsinytõl nagyig, hét napig tartó lakomát, a király palotája kertjének udvarán. ⁶ Fehér gyapjú és kék bíbor szõnyegek valának megerõsítve a fehér gyapjúból és bíborból való köteleken, ezüst karikákon és fehér márványból való oszlopokon. Aranyból és ezüstbõl való kerevetek voltak az alabástromból, fehér márványból, gyöngykõbõl és vörös márványból való padozaton. ⁷ Ittak pedig arany poharakból és különb-különbféle poharakból, és királyi bor bõven vala, királyi módon. ⁸ És az ivás, rendelet folytán, kényszer nélkül [történt;] mert így hagyta meg a király háza minden gondviselõjének, hogy kinek-kinek akarata szerint cselekedjenek. ⁹ Vásti királyné is lakomát szerze a nõknek, a királyi házban, mely Ahasvérus királyé vala. ¹⁰ Hetedik napon, mikor megvídámult a király szíve a bortól, mondá Méhumánnak, Biztának, Hárbonának, Bigtának és Abagtának, Zetárnak és Karkásnak, a hét udvarmesternek, a kik szolgálának Ahasvérus király elõtt, ¹¹ Hogy hozzák el Vástit, a királynét a király elé, királyi koronával, hogy megmutassa a népeknek és fejedelmeknek az õ szépségét; mert szép arczú vala. ¹² De Vásti királyné nem akara menni a király szavára, mely vala az udvarmesterek által. Erre igen megharagudott a király, és az õ haragja felgerjede benne. ¹³ És monda a király az idõket mérõ bölcseknek, (mert a királynak összes dolgai a jog- és törvénytudók elé [tartoznak.] ¹⁴ Legközelebb valának pedig hozzá: Karséna, Sétár, Admata, Társis, Méres, Marséna, Mémukán, Persiának és Médiának hét fejedelme, a kik láták a király arczát, [és] elõl ülének az országban): ¹⁵ Törvény szerint mit kellene cselekedni Vásti királynéval, mivelhogy nem teljesíté Ahasvérus királynak az udvarmesterek által üzent beszédét? ¹⁶ Akkor monda Mémukán a király és a fejedelmek elõtt: Nemcsak a király ellen vétkezett Vásti királyné; de valamennyi fejedelem és minden nép ellen, Ahasvérus király minden tartományában; ¹⁷ Mert a királyné cselekedetének híre fut minden asszonyhoz, úgy, hogy megvetik férjeiket szemeik elõtt, és azt mondják: Ahasvérus király megparancsolá, hogy Vásti királyné hozzá menjen, és nem ment. ¹⁸ És e napon [ugyanazt] fogják mondani Persia és Média fejedelemasszonyai, a kik meghallják a királyné cselekedetét, a király minden fejedelmének, és lesz elég megvetés és harag. ¹⁹ Ha azért a királynak tetszik, bocsásson ki királyi parancsot a maga részérõl és irattassék a Persa-Méd törvények közé, visszavonhatatlanul, hogy ne jõjjön többé Vásti Ahasvérus király színe elé, és hogy az õ királyságát adja a király másnak, a ki jobb õ nálánál. ²⁰ És hallják meg a király rendeletét, a melyet teend, egész országában, mert igen nagy az, hogy minden asszony adja meg a tiszteletet az õ férjének, a legnagyobbtól a legkisebbig. ²¹ És tetszett a szó a királynak és a fejedelmeknek, és a király Mémukán beszéde szerint cselekedék. ²² És leveleket külde a királynak minden tartományába, tartományról tartományra, annak saját írása szerint, és néprõl-népre, annak nyelve szerint, hogy legyen minden férfi úr az õ házában és beszéljen az õ népének nyelvén.

⁶ És Ahasvérus uralkodásakor, uralkodásának kezdetén, vádolást írának Júda és Jeruzsálem lakói ellen.

⁹ Hivattatának azért a király irnokai azonnal, a harmadik hónapban (ez a Siván hónap), annak huszonharmadik napján, és megírák úgy, a miként Márdokeus parancsolá a zsidóknak és a fejedelmeknek, a kormányzóknak és a tartományok fejeinek, Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományba; minden tartománynak annak írása szerint, és minden nemzetségnek az õ nyelvén, és a zsidóknak az õ írások és az õ nyelvök szerint.

³⁰ És külde leveleket minden zsidónak Ahasvérus országának százhuszonhét tartományába, békességes és igazságos szavakkal;

¹ Jaj a szárnysuhogás országának, a mely Szerecsenország folyóin túl van;

⁹ És meghallván Tirháka, Kús királya felõl e hírt: eljött, hogy ellened harczoljon; ezt meghallván, követeket külde Ezékiáshoz, mondván:

¹ Tetszék Dáriusnak, és rendele a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek;

¹ Dáriusnak, az Asvérus fiának elsõ esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségébõl vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán;

¹ Lõn pedig, hogy mikor a király az õ palotájában üle, és az Úr mindenfelõl békességet adott néki minden ellenségeitõl,

⁴⁶ És [immár] be is ült Salamon az országnak királyi székibe;

¹ Nehémiásnak, a Hakália fiának beszédei.

³ És rendeljen a király tiszteket országának minden tartományába, a kik gyûjtsenek össze minden szép ábrázatú szûz leányt Susán várába, az asszonyok házába, Hégainak, a király kamarásának, az asszonyok õrzõjének keze alá, és adjanak nékik szépítõ szereket.

¹⁵ A futárok kimenének gyorsan a király parancsával. És a törvény Susán várában is kiadatott; a király pedig és Hámán leültek, hogy igyanak; de Susán városa felháborodott.

¹⁶ Menj el és gyûjts egybe minden zsidót, a ki Susánban találtatik, és bõjtöljetek érettem és ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel se nappal, én is és leányaim így bõjtölünk és ekképen megyek be a királyhoz, noha törvény ellenére; ha azután elveszek, hát elveszek.

¹² És monda a király Eszter királynénak: Susán várában megöltek a zsidók és megsemmisítettek ötszáz férfiút és Hámán tíz fiát; a király többi tartományaiban mit cselekesznek? Mi a kivánságod? és megadatik néked. És mi még a te kérésed? és meglészen. ¹³ És monda Eszter: Ha a királynak tetszik, engedje meg holnap is a zsidóknak, a kik Susánban laknak, hogy cselekedjenek a mai parancsolat szerint, és Hámán tíz fiát akaszszák fel a fára. ¹⁴ És szóla a király, hogy úgy tegyenek. És kiadaték a parancs Susánban, és Hámán tíz fiát felakasztották. ¹⁵ És összegyûltek a zsidók, a kik Susánban valának, Adár havának tizennegyedik napján is, és megölének Susánban háromszáz férfiút; de zsákmányra nem tették rá kezöket.

⁴ Akkor bejövének az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendõmondók; és én elbeszélém nékik az álmot, de az értelmét nem jelentették meg nékem.

² És láték látomásban; és mikor láték, Susán várában voltam, a mely Elám tartományában van; és láték látomásban, és ímé az Ulai folyam mellett valék.

²⁰ S lõn harmadnapon a Faraó születése napja, és vendégséget szerze minden õ szolgáinak, s akkor a fõpohárnokot és a fõsütõmestert is fölvevé szolgái közé.

¹⁵ És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égõáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.

² Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Õ parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van;

¹⁴ Legközelebb valának pedig hozzá: Karséna, Sétár, Admata, Társis, Méres, Marséna, Mémukán, Persiának és Médiának hét fejedelme, a kik láták a király arczát, [és] elõl ülének az országban):

¹⁸ És nagy lakomát adott a király minden õ fejedelmének és szolgáinak, az Eszter lakomáját, és a tartományoknak nyugalmat adott, és ajándékokat osztogata király módjára.

² Kemény látás jelentetett meg nékem: a csalárd csal, a pusztító pusztít. Jõjj fel Élám, szálld meg Madai, minden õ fohászkodásának véget vetek.

¹¹ Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket; felindította az Úr a Médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az õ gondolatja, hogy elveszesse azt, mert az Úr bosszúállása ez, az õ templomáért való bosszúállása.

² És Nabukodonozor király egybegyûjteté a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevõket és a tartományok minden igazgatóját, hogy jõjjenek az [álló]képnek felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott vala. ³ Akkor egybegyûlének a fejedelmek, helytartók, kormányzók, bírák, kincstartók, tanácsosok, törvénytevõk és a tartományok minden igazgatója az [álló]kép felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott, és megállának az [álló]kép elõtt, a melyet Nabukodonozor állíttatott.

¹ Belsazár király nagy lakomát szerze az õ ezer fõemberének, és az ezer elõtt bort ivék.

²⁸ Peresz, [azaz] elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.

⁶ Akkor azok az igazgatók és tiszttartók berohantak a királyhoz, és így szólának: Dárius király, örökké élj! ⁷ Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erõs tilalom adassék, hogy ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentõl vagy embertõl, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe.

²⁰ Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Persiának királya.

²¹ De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea elõkelõ embereinek lakomát ad vala,

¹¹ Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsõség, örökkévalóság és méltóság, sõt minden, valami a mennyben és a földön van, [tied]! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett! ¹² A gazdagság és a dicsõség mind te tõled [vannak,] és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erõsség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerõsíttetése.

²⁵ És igen felmagasztalá az Úr Salamont mind az egész Izráel népe elõtt, és oly királyi méltóságot szerzett néki, a melyhez hasonló egy királynak sem volt õ elõtte Izráelben.

¹⁰ Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör!

⁵ Életet kért tõled: adtál néki hosszú idõt, örökkévalót és végtelent.

³ Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.

¹ Az éneklõmesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének. ² Ismeretes az Isten Júdában, nagy az õ neve Izráelben. ³ Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban. ⁴ Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela.

¹ Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerõsítette a földet is, hogy meg ne induljon.

⁵ A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.

¹² Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsõségét. ¹³ A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre.

² És örvende rajtok Ezékiás, és megmutatá nékik tárházát, az ezüstöt, az aranyat, a fûszereket, a drága kenetet, s egész fegyvertárát, és mindent, a mi kincsei közt található volt. Semmi nem volt, a mit meg nem mutatott volna nékik Ezékiás házában és egész birodalmában.

⁵ Bölcseségednek nagy voltával kereskedésed közben megsokasítád gazdagságodat, és felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt.

³⁷ Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erõt és dicsõséget adott; ³⁸ És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej. ³⁹ És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézbõl való, a mely az egész földön uralkodik. ⁴⁰ A negyedik birodalom pedig erõs lesz, mint a vas; mert [miként] a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja. ⁴¹ Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépbõl, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejébõl, a mint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel. ⁴² És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erõs, részint pedig törékeny lesz. ⁴³ Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. ⁴⁴ És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át [hanem] szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.

³⁰ Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az õ teste, mígnem szõre megnöve, mint a saskeselyû [tolla,] és körmei, mint a madarakéi.

³⁶

¹⁸ Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsõséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;

⁹ Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égõ tûz; ¹⁰ Tûzfolyam foly és jõ vala ki az õ színe felõl; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának elõtte; ítélõk ülének le, és könyvek nyittatának meg. ¹¹ Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az õ teste elvesze, és tûzbe vetteték megégetésre. ¹² A többi állatoktól is elvéteték az õ hatalmok; de ideig-óráig tartó élet adaték nékik. ¹³ Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhõiben mint valami emberfia jõve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék õt. ¹⁴ És ada néki hatalmat, dicsõséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az õ hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az õ országa meg nem rontatik.

⁸ Ismét vivé õt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsõségét,

¹³ És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsõség mind örökké. Ámen!

²³ És hogy megismertesse az õ dicsõségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsõségre, [mit szólhatsz ellene?]

¹⁸ És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Õ elhívásának a reménysége, mi az Õ öröksége dicsõségének a gazdagsága a szentek között,

²⁷ A kikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsõségének gazdagsága, az [tudniillik,] hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsõségnek ama reménysége:

¹⁶ Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélõi voltunk az õ nagyságának. ¹⁷ Mert a mikor az Atya Istentõl azt a tisztességet és dicsõséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsõség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:

¹¹ Méltó vagy Uram, hogy végy dicsõséget és tisztességet és erõt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.

⁸ És Salamon ünnepet szerze ebben az idõben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Égyiptom patakáig. ⁹ A nyolczadik napon pedig gyülekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon.

²¹ Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és dícsérik vala az Urat minden nap a Léviták és a papok, az Úr erejét éneklõ szerszámokkal. ²² És kegyesen beszéle Ezékiás minden Lévitával, a kik értelmesek és jóindulattal valának az Úr iránt. És ünnepi lakomát tartottak hét napon át, áldozván hálaadó-áldozatokkal, és dícsérvén az Urat, atyáik Istenét. ²³ Tanácsot tarta pedig az egész gyülekezet, hogy még hét napig szentelne ünnepet; és így még hét napot töltöttek el vígasságban; ²⁴ Mert Ezékiás, a Júda királya ada a gyülekezetnek ezer tulkot és hétezer juhot, a fejedelmek is adának a gyülekezetnek ezer tulkot és tízezer juhot; és megszentelék magokat a papok elegen. ²⁵ Nagy örömben vala azért az egész Júda gyülekezete, a papok és a Léviták és azoknak egész gyülekezete, a kik Izráelbõl oda mentek vala; mind az idegenek, a kik az Izráel földjérõl jöttek vala, mind a Júdában lakozók.

⁷ A király pedig felkele haragjában a borivástól [és méne] a palotakertbe; Hámán pedig ott maradt, hogy életéért könyörögjön Eszter királynénál; mert látta, hogy a király részérõl elvégeztetett az õ veszte. ⁸ És mikor a király visszatért a palota kertjébõl a borivás házába, Hámán a kerevetre esék, a melyen Eszter vala. Akkor monda a király: Erõszakot is akar elkövetni a királynén én nálam a házban?! A mint e szó kijött a király szájából, Hámán arczát befedék.

¹ A hajlékot pedig tíz kárpitból csináld: sodrott lenbõl, és kék, és bíborpiros, és karmazsin színûbõl, Kérubokkal, mestermunkával készítsd azokat.

³¹ És csinálj függönyt, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl; Kérubokkal, mestermunkával készítsék azt. ³² És tedd azt sittim-fából való, aranynyal borított négy oszlopra, a melyeknek horgai aranyból legyenek, négy ezüst talpon.

³⁶ És csinálj leplet a sátor nyilására is, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, hímzõmunkával. ³⁷ A lepelhez pedig csinálj öt oszlopot sittim-fából, és borítsd meg azokat aranynyal; azoknak horgai aranyból [legyenek], és önts azokhoz öt réztalpat.

⁸ És mikor a király visszatért a palota kertjébõl a borivás házába, Hámán a kerevetre esék, a melyen Eszter vala. Akkor monda a király: Erõszakot is akar elkövetni a királynén én nálam a házban?! A mint e szó kijött a király szájából, Hámán arczát befedék.

¹⁵ Márdokeus pedig kiméne a király elõl kék bíbor és fehér királyi ruhában, és nagy arany koronával, és bíborbársony palástban, és Susán városa vígada és örvendeze.

⁴¹ És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd;

⁸ Zálogos ruhákon nyujtózkodnak minden oltár mellett, és az elítéltek borát iszszák az õ istenök házában.

⁴ A kik elefántcsont pamlagon hevernek, és az õ nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak;

²¹ És Salamon királynak összes ivóedényei is aranyból voltak, és a Libánon erdõ házának összes edényei tiszta aranyból; nem volt azok között semmi ezüst, mert [annak] semmi becse nem vala Salamon idejében.

²⁰ És Salamon királynak összes ivóedényei aranyból valának; a Libánon erdõ házának is összes edényei tiszta aranyból valának; nem vala az ezüstnek semmi becse a Salamon idejében;

² Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elõ az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az õ atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az õ fõemberei, az õ feleségei és az õ ágyasai. ³ Akkor elõhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az õ fõemberei, az õ feleségei és az õ ágyasai. ⁴ Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kõisteneket.

⁸ És hallgattunk Jónadábnak a Rékáb fiának, a mi atyánknak szavára mindabban, a miket parancsolt nékünk, hogy teljes életünkben bort ne igyunk mi, a mi feleségeink, a mi fiaink és a mi leányaink.

⁷ Arany pohár volt Babilon az Úr kezében, a mely megrészegíté ez egész földet; nemzetek ittak az õ borából, azért bolondultak meg a nemzetek.

¹⁵ Jaj annak, a ki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed õt, hogy láthassad az õ szemérmöket! ¹⁶ Gyalázattal telsz meg dicsõség helyett; igyál te is és láttassék szemérmed; reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat [borítja] [el] dicsõségedet.

⁸ És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.

⁴ És felele Eszter: Ha a királynak tetszik, jõjjön a király és Hámán ma a lakomára, melyet néki készítettem.

⁸ Ha kegyet találtam a király szemei elõtt, és ha a királynak tetszik megadni kivánságomat és teljesíteni kérésemet: jõjjön el a király és Hámán a lakomára, a melyet készítek nékik, és holnap a király beszéde szerint cselekszem.

³⁴ Õ pedig részt juttata azoknak maga elõl és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának õ nála.

²⁵ Lõn pedig, hogy mikor megvídámult az õ szívök, mondának: Hívjátok Sámsont, hadd játszék elõttünk. És elõhívák Sámsont a fogházból, és játszék õ elõttük, és az oszlopok közé állították õt.

³⁶ Mikor pedig Abigail Nábálhoz visszaérkezék, ímé olyan lakoma volt az õ házában, mint a király lakomája, és Nábál szíve vigadozék azon, [mert] igen megrészegedett; azért õ semmit sem mondott meg néki, sem kicsinyt, sem nagyot egészen reggelig. ³⁷ Reggel pedig, mikor Nábál kijózanodék, megmondá néki felesége ezeket a dolgokat; és elhala az õ szíve õ benne, és olyanná lõn, mint a kõ.

²⁸ Parancsola pedig Absolon az õ szolgáinak, ezt mondván: Kérlek, vigyázzatok, és mikor Amnon a bortól jókedvû lesz és mondom néktek: akkor üssétek le Amnont és öljétek meg õt, semmit ne féljetek, hiszen én parancsoltam néktek, legyetek bátrak, ne féljetek.

⁹ És monda Harbona, az udvarmesterek egyike a király elõtt: Ímé a fa is, a melyet készített Hámán Márdokeusnak, a ki a király javára szólott vala, ott áll Hámán házában, ötven könyöknyi magas. És monda a király: Akasszátok õt magát reá!

¹ A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

² Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról. ³ Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív. ⁴ A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

¹⁹

³ És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s elõkelõ származású ifjakat, ⁴ A kikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem a kik ábrázatra nézve szépek, minden bölcseségre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és a kik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a Káldeusok írására és nyelvére. ⁵ És rendele nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételbõl és a borból, melybõl õ iszik vala, hogy így nevelje õket három esztendeig, és azután álljanak a király elõtt.

¹⁸ Miután pedig elmúlt az idõ, a mikorra meghagyta vala a király, hogy [eléje] vigyék õket, bevivé õket az udvarmesterek fejedelme Nabukodonozor elé. ¹⁹ És szóla velök a király, és mindnyájok között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állának a király elõtt.

¹⁸ És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel, ¹⁹ Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak.

³ (Azt az embert pedig Nábálnak, és feleségét Abigailnak hívták, a ki igen eszes és szép termetû asszony volt; a férfi azonban durva és rossz erkölcsû vala, a Káleb nemzetségébõl való volt.)

²⁵ Nem vala pedig az egész Izráelben olyan szép ember, mint Absolon, ki dicséretre olyan méltó volna; tetõtõl fogva talpig õ benne semmi hiba nem vala.

¹⁷ És a király Esztert minden asszonynál inkább szereté, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert õ elõtte, és tette a királyi koronát az õ fejére, és királynévá tette Vásti helyett.

⁸ Hozzanak királyi ruhát, a melyben a király jár, és lovat, a melyen a király szokott ülni és a melynek fejére királyi koronát szoktak tenni.

⁹ Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.

²⁹ Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége? ³⁰ A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására. ³¹ Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik, ³² Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp. ³³ A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.

³⁰ Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!

²¹ De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea elõkelõ embereinek lakomát ad vala, ²² És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tõlem, a mit akarsz, és megadom néked.

¹⁶ Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdalmait, fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik te rajtad.

¹⁹ És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezébõl a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.

²² Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz.

²⁰ Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sõt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.

¹ Aszáf tanítása.

⁵ Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz?

¹² Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.

² Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.

¹² E miatt a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el.

¹³ Akkor Nabukodonozor [nagy] haraggal és felgerjedéssel meghagyá, hogy hozzák elõ Sidrákot, Misákot és Abednégót; erre elhozák a férfiakat a király elé.

¹⁹ Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az õ orczájának színe elváltozék Sidrák, Misák és Abednégó ellen; [azért] szóla, és meghagyá, hogy fûtsék be a kemenczét hétszerte inkább, mint szokták vala befûteni.

⁶ Ki állhatna meg haragja elõtt, és ki birhatná ki búsulásának tüzét? Heve szétfoly, mint a láng, és a kõszálak is szétporlanak tõle.

²² Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.

²⁴ De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is [engedelmesek legyenek] férjöknek mindenben.

¹ Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az õ férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek;

¹⁶ És mondának a hegyeknek és a kõszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elõl, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: ¹⁷ Mert eljött az õ haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?

³² Az Izsakhár fiai közül, a kik felismerék az idõ alkalmatos voltát, hogy tudnák, mit kellene Izráelnek cselekednie, kétszáz fõember és az õ rokonaik mind [hallgatnak vala] beszédjökre.

⁷ Ki ne félne tõled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!

² És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bûbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az õ álmait; és bemenének azok, és állának a király elé.

²⁷ Felele Dániel a király elõtt, és mondá: A titkot, a melyrõl a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendõmondók meg nem jelenthetik a királynak;

⁶ Baltazár, az írástudók elseje, tudom, hogy a szent isteneknek lelke van benned, és semmi titok sem homályos elõtted, az én álmom látásait, a miket láttam, és azoknak jelentését beszéld el. ⁷ Az én fejem látásai az én ágyamban [ezek] [voltak:] Látám, hogy ímé, egy fa [álla] a föld közepette, és annak magassága rendkivüli volt.

⁷ Erõsen kiáltozék a király, hogy hozzák elõ a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölõket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.

¹ A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletrõl bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:

³ Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idõk jeleit pedig nem tudjátok?

¹⁹ És a városból elvitt egy fõembert, ki a hadakozó férfiak elõljáró hadnagya volt, és öt férfiút, a kik a király körül forgolódtak volt, a kik találtattak a városban, és a sereg hadnagyának íródeákját, a ki sereget gyûjt vala a föld népe közül, és hatvan férfiakat a föld népe közül, a kik ott találtattak a városban.

¹⁴ Minthogy te elbocsáttatol a királytól és hét tanácsosától, hogy utána nézz Júdának és Jeruzsálemnek, a te Istened törvénye szerint, mely kezedben van,

¹⁰ Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az õ angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.

⁴ És látják az õ orczáját; és az õ neve homlokukon [lesz.]

⁶ És beméne Hámán, és monda néki a király: Mit kell cselekedni azzal a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván? (Hámán pedig gondolá az õ szívében: Kinek akarna a király nagyobb tisztességet tenni, mint én nékem?)

¹⁴ Mikor pedig Pál meg akará nyitni száját, monda Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételrõl, vagy gonosz cselekedetrõl volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket:

¹⁰ Pál azonban monda: A császár ítélõszéke elõtt állok, itt kell nékem megítéltetnem. A zsidóknak semmit sem vétettem, miként te is jól tudod.

⁷ Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tûritek inkább a kárt? ⁸ Sõt ti okoztok bántalmazást és kárt, még pedig atyátokfiainak.

¹⁶ Lõn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr elõtt, megútálá õt szívében.

³³ Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki az õ feleségét úgy szeresse, mint önmagát; az asszony pedig [meglássa,] hogy félje a férjét.

²⁹ Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;

³ És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az õ feleségei elhajták az õ szívét.

²⁸ Akkor monda néki Sámuel: Elszakítá tõled az Úr a mai napon Izráelnek királyságát, és adta azt felebarátodnak, a ki jobb náladnál.

²⁸ És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, a melyet tett vala a király, félék a királynak orczáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az õ szívében az ítélettételre.

²¹ És tetszett a szó a királynak és a fejedelmeknek, és a király Mémukán beszéde szerint cselekedék.

⁹ Ha a királynak tetszik, írja meg, hogy õk elvesztessenek, és én tízezer tálentom ezüstöt mérek a hivatalnokok kezeibe, hogy a király kincstárába vigyék.

⁵ És monda: Ha a királynak tetszik, és ha kegyet találtam õ elõtte, és ha helyes a dolog a király elõtt, és én kedves vagyok szemei elõtt: írassék meg, hogy vonassanak vissza az agági Hámánnak, Hammedáta fiának tervérõl szóló levelek, a melyeket írt, hogy elveszessék a zsidókat, a kik a király minden tartományában vannak.

⁸ Ti pedig írjatok a zsidóknak, a mint tetszik néktek a király nevében és pecsételjétek meg a király gyûrûjével; mert az írás, a mely a király nevében van írva és a királynak gyûrûjével van megpecsételve, vissza nem vonható.

⁸ Most [azért,] oh király, erõsítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint. ⁹ Annakokáért Dárius király adott írást és tilalmat. ¹⁰ Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megiratott az írás, beméne az õ házába; és az õ felsõ termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tõn az õ Istene elõtt, a miként azelõtt cselekszik vala. ¹¹ Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálák Dánielt, a mint könyörge és esedezék az õ Istene elõtt. ¹² Ekkor bemenének, és mondák a királynak a király tilalma felõl: Nem megírtad-é a tilalmat, hogy ha valaki kér valamit valamely istentõl vagy embertõl harmincz napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felele a király és monda: Áll a szó! a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint. ¹³ Erre felelének, és mondák a királynak: Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, a mit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését. ¹⁴ Akkor a király, a mint hallotta ezt, igen restelkedék a miatt, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napnyugotig törekedék õt megmenteni. ¹⁵ Erre azok a férfiak berohantak a királyhoz, és mondák a királynak: Tudd meg, király, hogy ez a médek és persák törvénye, hogy semmi tilalom vagy végzés, a melyet a király rendel, meg ne változtassék.

¹⁷ És hozának egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsétlé a király az õ gyûrûjével és az õ fõembereinek gyûrûivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve.

¹³ És mind az egész nép hallja, és féljen, hogy elbizakodottan senki ne cselekedjék többé.

²¹ Akkor az õ városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izráel hallja meg, és féljen!

¹⁸ Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, a miképen illik az Úrban.

¹ Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az õ férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek; ² Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. ³ A kiknek ékessége ne legyen külsõ, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevésébõl való; ⁴ Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten elõtt. ⁵ Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az õ férjöknek. ⁶ Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén õt, a kinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtõl nem rettegtek. ⁷ A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon [feleségükkel,]az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.

³⁷ És tetszék e beszéd a Faraónak és minden õ szolgáinak.

¹⁹ Ha azért a királynak tetszik, bocsásson ki királyi parancsot a maga részérõl és irattassék a Persa-Méd törvények közé, visszavonhatatlanul, hogy ne jõjjön többé Vásti Ahasvérus király színe elé, és hogy az õ királyságát adja a király másnak, a ki jobb õ nálánál.

⁴ És az a leány, a ki tetszik a király szemeinek, uralkodjék Vásti helyett. És tetszett a dolog a királynak, és úgy cselekedék.

¹² Elõhivatának azért a király irnokai az elsõ hónap tizenharmadik napján, és megiraték minden úgy, a miként Hámán parancsolá, a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, a kik az egyes tartományokban valának, és minden egyes nép fejeinek; minden tartománynak annak írása szerint, és minden egyes népnek az õ nyelve szerint, Ahasvérus király nevében iratott és megpecsételtetett a király gyûrûjével.

²⁹ Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, a mely káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, és annak háza szemétdombbá tétessék: mert nincs más Isten, a ki így megszabadíthasson.

¹ Én Nabukodonozor békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban.

⁸ És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.

⁵ Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélõ férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. ⁶ Minekutána pedig ez a zúgás lõn, egybegyûle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá õket szólni. ⁷ Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? ⁸ Mimódon halljuk hát [õket,] kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? ⁹ Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, ¹⁰ Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, ¹¹ Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.

¹⁹ De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken. ²⁰ Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.

²² Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. ²³ Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanõ megtartója a testnek. ²⁴ De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is [engedelmesek legyenek] férjöknek mindenben.

¹² A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.

⁴ Hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjöket és magzataikat szeressék, ⁵ [Legyenek] mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjöknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék.