Deuteronomy 24:13 Cross References - Hungarian

¹³ Bizony add vissza néki azt a zálogot napnyugtakor, hogy az õ ruhájában feküdjék le, és áldjon téged. És igazságul lesz ez néked az Úr elõtt, a te Istened elõtt.

⁶ És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az õnéki igazságul.

²⁶ Ha zálogba veszed a te felebarátod felsõ ruháját: naplemente elõtt visszaadd azt néki: ²⁷ Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben háljon? Bizony, ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok.

²⁵ És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr elõtt, a mi Istenünk elõtt, a miképen megparancsolta nékünk.

⁹ Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendõ, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert õ ellened kiált az Úrhoz, és bûn lesz benned. ¹⁰ Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted.

¹⁵ Azon a napon add meg az õ bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény õ, és kivánkozik az után az õ lelke, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bûn ne legyen rajtad.

⁷ Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk. ⁸ A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

¹¹ Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem. ¹² Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. ¹³ A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

¹⁶ Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; ¹⁷ És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; ¹⁸ Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt! ¹⁹ Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; ²⁰ Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

³⁰ Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn. ³¹ És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

⁹ Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.

⁸ Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod elõtted jár; az Úr dicsõsége követ.

⁷ És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezõnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi;

¹² A szûkölködõt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett;

¹⁶ És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezõnek adja és a mezítelent ruhával befödi;

¹⁵ Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, [és] meg nem hal.

²⁷ Szóla a király és mondá: Nem ez-é ama nagy Babilon, a melyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsõségem tisztességére?

⁸ Zálogos ruhákon nyujtózkodnak minden oltár mellett, és az elítéltek borát iszszák az õ istenök házában.

¹³ A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsõítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívûségtekért. ¹⁴ Mikor érettetek könyörögve õk is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bõséges kegyelme miatt.

²⁶ Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;

¹⁶ Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette; ¹⁷ Sõt mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is talált. ¹⁸ Az Úr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon. És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban, te jobban tudod.

²⁷ Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, [és] szeplõ nélkül megtartani magát e világtól.

¹³ Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen. ¹⁴ Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é õt a hit? ¹⁵ Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nõk, mezítelenek, és szûkölködnek mindennapi eledel nélkül, ¹⁶ És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? ¹⁷ Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt õ magában. ¹⁸ De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidbõl, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimbõl az én hitemet. ¹⁹ Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. ²⁰ Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? ²¹ [Avagy] Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekbõl igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az õ fiát az oltárra? ²² Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az õ cselekedeteivel, és a cselekedetekbõl lett teljessé a hit; ²³ És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.