Acts 17:25 Cross References - Hungarian

²⁵ Sem embereknek kezeitõl nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szûkölködnék, holott õ ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;

⁷ És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.

²² Õk pedig arczukra borulának, és mondának: Isten, minden test lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-é, és az egész gyülekezetre haragszol-é?

¹⁶ Az Úr, a minden test lelkének Istene, rendeljen férfiút a gyülekezet fölé.

¹⁰ A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

² Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!

³ Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

⁴ Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

¹⁴ Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

⁶ Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki? ⁷ Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?

² Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

⁸ Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak. ⁹ [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; ¹⁰ Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. ¹¹ Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam. ¹² Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. ¹³ Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

²⁷ Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben. ²⁸ Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. ²⁹ Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. ³⁰ Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

⁵ Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:

¹⁶ Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek elõttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.

²⁰ Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezõnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik. ²¹ Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égõáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst! ²² Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam õket Égyiptom földérõl, az égõáldozat és véres áldozat felõl; ²³ Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam õket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind [csak] azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!

²¹ Gyûlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. ²² Még ha égõáldozatokkal áldoztok is nékem, sõt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. ²³ Távoztasd el tõlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.

¹ Az Úr igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott:

⁴⁵ Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az õ napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esõt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.

¹³ Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bûnösöket a megtérésre.

¹⁷ Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevõnk volt, adván mennybõl esõket és termõ idõket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.

²⁸ Mert õ benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költõitek közül is mondották némelyek: Mert az õ nemzetsége is vagyunk.

³⁵ Avagy kicsoda adott elõbb néki, hogy annak visszafizesse azt?

¹⁷ Azoknak, a kik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élõ Istenben, a ki bõségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra;