2 Samuel 7:14 Cross References - Hungarian

¹⁴ Én leszek néki atyja, és õ lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem õt emberi veszszõvel és emberek fiainak büntetésével;

⁵ Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az õ gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;

¹³ Én leszek néki atyja, õ pedig fiam lészen, és az én irgalmasságomat õ tõle el nem veszem, mint a hogy a te elõtted valótól elvettem;

⁶ És monda nékem: Salamon a te fiad építi meg az én házamat és az én pitvarimat; mert én õt magamnak fiamul választottam, és én is néki atyja leszek;

¹⁷ Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

²⁰ Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat; ²¹ Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt, ²² A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt. ²³ Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt; ²⁴ Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit. ²⁵ És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva. ²⁶ És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre. ²⁷ Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája! ²⁸ Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál. ²⁹ Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele. ³⁰ És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait. ³¹ Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; ³² Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat: ³³ Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat; ³⁴ De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom. ³⁵ Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom. ³⁶ Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot? ³⁷ Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.

¹² Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre; ¹³ Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

¹¹ Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását. ¹² Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

¹¹ Mert veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak téged: mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kiûztelek téged, csak néked nem vetek véget, hanem megfenyítelek téged ítélettel, mert nem hagylak egészen büntetés nélkül.

¹⁷ És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

³² De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.

⁵ Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szûltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és õ lesz nékem Fiam?

⁵ És elfeledkeztetek-é az intésrõl, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha õ dorgál téged; ⁶ Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. ⁷ Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? ⁸ Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. ⁹ Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük õket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! ¹⁰ Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; õ pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. ¹¹ Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.

¹⁹ A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.