2 Samuel 22:16 Cross References - Hungarian

¹⁶ És meglátszottak a tenger örvényei,

²¹ És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek. ²² És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kõfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felõl. ²³ Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe. ²⁴ És lõn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tûz- és felhõ-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát. ²⁵ És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elõl, mert az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen. ²⁶ És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az õ szekereikre s lovasaikra. ²⁷ És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az õ elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.

⁸ Orrod lehelletétõl feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében. ⁹ Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom. ¹⁰ Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be õket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.

⁹ Füst szállt fel orrából,

¹¹ És azt mondám: Eddig jõjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

¹⁵ És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat. ¹⁶ És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától. ¹⁷ Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.

¹ Aszáf tanítása.

⁹ Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.

³ A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula. ⁴ A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai. ⁵ Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál? ⁶ Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai? ⁷ Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,

⁴ Megfeddi a tengert és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt. Elfonnyad a Básán és a Kármel, és a Libánon virága elfonnyad.

⁸ A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bõszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz? ⁹ Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek [esküvéssel tett] igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt. ¹⁰ Látnak téged [és] megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, [és] magasra emeli karjait.

²⁶ És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitûek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lõn nagy csendesség. ²⁷ Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.