Bible verses about "trustees" | Hungarian

⁷ Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja õt szent egeibõl jobbjának segítõ erejével.

⁵ Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.

⁴ Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

³ Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]

¹ Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodának, támada a görög zsidók közt panaszolkodás a héberek ellen, hogy az õ közülük való özvegyasszonyok mellõztetnek a mindennapi szolgálatban. ² Annakokáért a tizenkettõ egybegyûjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk. ³ Válaszszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek [jó] bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcseséggel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk. ⁴ Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az ígehirdetés szolgálatában. ⁵ És tetszék e beszéd az egész sokaságnak: és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus vala; ⁶ Kiket állatának az apostolok elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájok veték. ⁷ És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet. ⁸ István pedig teljes lévén hittel és erõvel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között. ⁹ Elõállának azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül, mely a szabadosokénak, Czirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Czilicziából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek vala. ¹⁰ De nem állhattak ellene a bölcseségnek és a Léleknek, mely által szól vala. ¹¹ Akkor felbujtottak valami embereket, kik mondának: Hallottuk õt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen. ¹² És felzendíték a népet, a véneket és az írástudókat; és reá rohanván, magukkal ragadák õt, és vivék a tanács elé; ¹³ És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az ember nem szûnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen: ¹⁴ Mert hallottuk, a mint azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja, és megváltoztatja a czerimóniákat, melyeket adott nékünk Mózes. ¹⁵ És szemeiket reá vetvén a tanácsban ûlõk mindnyájan, [olyannak] láták az õ orczáját, mint egy angyalnak orczáját.

¹⁰ A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek.

⁴² És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

¹ Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.

¹ Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodának, támada a görög zsidók közt panaszolkodás a héberek ellen, hogy az õ közülük való özvegyasszonyok mellõztetnek a mindennapi szolgálatban. ² Annakokáért a tizenkettõ egybegyûjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk. ³ Válaszszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek [jó] bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcseséggel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk. ⁴ Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az ígehirdetés szolgálatában. ⁵ És tetszék e beszéd az egész sokaságnak: és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus vala; ⁶ Kiket állatának az apostolok elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájok veték.

² Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségû férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszeretõ, a tanításra alkalmatos;

¹³ A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bõvölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.

¹⁴ És ez az a bizodalom, a melylyel õ hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az õ akarata szerint, meghallgat minket:

¹ Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az õ szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Õ pedig elküldvén [azt] az õ angyala által, megjelenté az õ szolgájának Jánosnak, ² A ki bizonyságot tett az Isten beszédérõl és Jézus Krisztus bizonyságtételérõl, mindenrõl, a mit látott. ³ Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idõ közel van. ⁴ János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendõ; és a hét lélektõl, a mely az õ királyiszéke elõtt van, ⁵ És a Jézus Krisztustól, a ki a hû tanúbizonyság, a halottak közül az elsõszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bûneinkbõl az õ vére által, ⁶ És tett minket királyokká és papokká az õ Istenének és Atyjának: annak dicsõség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen. ⁷ Ímé eljõ a felhõkkel; és minden szem meglátja õt, még a kik õt által szegezték is; és siratja õt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. ⁸ Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendõ, a Mindenható. ⁹ Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tûrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. ¹⁰ Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét, ¹¹ A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Elsõ és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában. ¹² Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; ¹³ És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érõ ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. ¹⁴ Az õ feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tûzláng; ¹⁵ És a lábai hasonlók valának az izzó fényû érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. ¹⁶ Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélû éles kard jõ vala ki; és az õ orczája, mint a nap [a mikor] fénylik az õ erejében. ¹⁷ Mikor pedig láttam õt, leesém az õ lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az õ jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Elsõ és az Utolsó, ¹⁸ És az Élõ; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. ¹⁹ Írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek: ²⁰ A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet. ²¹ Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektõl indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

² Mikor vétkezik valaki, és hûtlenséget követ el az Úr ellen, [tudniillik] eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott holmiját, vagy megrabolja vagy zsarolja felebarátját; ³ Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, a mit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele: ⁴ Mivelhogy azért bûnössé lett és vétkezett, térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, a mit zsarolt, vagy a reá bízottat, a mi reá bízatott, vagy az elveszettet, a mit megtalált; ⁵ Vagy akármi legyen, a mire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, a kié volt, bûnbevallásának napján. ⁶ Az õ bûnéért pedig vigyen az Úrnak a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bûnért való áldozatul. ⁷ Így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt, és megbocsáttatik néki mindaz, a mit cselekedett, és a miben vétkezett.

¹⁰ És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.

⁵ Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. ⁶ Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.

¹⁶ Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

¹⁹ Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Õ gazdagsága szerint dicsõségesen a Krisztus Jézusban.

¹⁸ Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta.

² Hanem gyámok és gondviselõk alatt van az atyjától rendelt ideig.

¹⁰ Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, [úgy] sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;

³ Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

¹⁴ Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az õ szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. ¹⁵ És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az õ erejéhez képest; és azonnal útra kele. ¹⁶ Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. ¹⁷ Azonképen a kié a kettõ vala, az is más kettõt nyere. ¹⁸ A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az õ urának pénzét. ¹⁹ Sok idõ múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. ²⁰ És elõjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. ²¹ Az õ ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. ²² Elõjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. ²³ Monda néki az õ ura: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. ²⁴ Elõjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; ²⁵ Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. ²⁶ Az õ ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; ²⁷ El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. ²⁸ Vegyétek el azért tõle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.