Bible verses about "theology" | Hungarian

¹ Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekbõl való megtérésnek és az Istenben való hitnek, ² A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. ³ És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi. ⁴ Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, ⁵ És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendõ világnak erõit, ⁶ És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák õt. ⁷ Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esõt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért mûveltetik, áldást nyer Istentõl; ⁸ A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés. ⁹ De ti felõletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyõzõdve, ha így szólunk is. ¹⁰ Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekrõl és a szeretetrõl, melyet tanúsítottatok az õ neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek. ¹¹ Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen. ¹² Hogy ne legyetek restek, hanem követõi azoknak, a kik hit és békességes tûrés által öröklik az ígéreteket. ¹³ Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött. ¹⁴ Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged. ¹⁵ És ekképen, békességestûrõ lévén, megnyerte az ígéretet. ¹⁶ Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerõsítésül az eskü; ¹⁷ Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az õ végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe, ¹⁸ Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erõs vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az elõttünk levõ reménységet, ¹⁹ Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erõs horgonya és beljebb hatol a kárpítnál, ²⁰ A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való fõpap lett Melkisédek rendje szerint.

⁸ Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; ⁹ Nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék.

¹ Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. ² Ez kezdetben az Istennél vala. ³ Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. ⁴ Õ benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; ⁵ És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. ⁶ Vala egy Istentõl küldött ember, kinek neve János. ⁷ Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen õ általa. ⁸ Nem õ vala a világosság, hanem [jött,] hogy bizonyságot tegyen a világosságról. ⁹ Az igazi világosság eljött volt [már] a világba, a mely megvilágosít minden embert. ¹⁰ A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg õt. ¹¹ Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be õt. ¹² Valakik pedig befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az õ nevében hisznek; ¹³ A kik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek. ¹⁴ És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

³ Mert azt adtam elõtökbe fõképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bûneinkért az írások szerint;

¹⁶ A teljes írás Istentõl ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,