Bible verses about "self-pity" | Hungarian

¹³ Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.

¹⁴ Átkozott az a nap, a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szûlt engem, ne legyen áldott! ¹⁵ Átkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén õt. ¹⁶ És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az Úr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben. ¹⁷ Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szûlt volna! ¹⁸ Miért is jöttem ki az én anyámnak méhébõl, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végzõdjenek?

³ Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.

¹⁹ Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentõl nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?

¹ Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levõ tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. ² Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, ³ Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. ⁴ A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. ⁵ Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. ⁶ De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. ⁷ Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; ⁸ A kétszívû, a minden útjában állhatatlan ember. ⁹ Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az õ nagyságával; ¹⁰ A gazdag pedig az õ alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fûnek virága. ¹¹ Mert felkél a nap az õ hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban. ¹² Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek. ¹³ Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentõl kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem kísért. ¹⁴ Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. ¹⁵ Azután a kívánság megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre jutván halált nemz. ¹⁶ Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! ¹⁷ Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. ¹⁸ Az õ akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az õ teremtményeinek valami zsengéje legyünk. ¹⁹ Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. ²⁰ Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. ²¹ Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. ²² Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. ²³ Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az õ természet szerinti ábrázatát: ²⁴ Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. ²⁵ De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sõt cselekedet követõje lévén, az boldog lesz az õ cselekedetében. ²⁶ Ha valaki istentisztelõnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sõt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. ²⁷ Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, [és] szeplõ nélkül megtartani magát e világtól.

⁷ Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tõletek.

¹ Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. ² Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tõlem? ³ Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam? ⁴ Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra; ⁵ Hogy ne mondja ellenségem: meggyõztem õt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok. ⁶ Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

²⁰ Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

² És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

⁷ Minden gondotokat õ reá vessétek, mert néki gondja van reátok.

²⁸ Jõjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. ²⁹ Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tõlem, hogy én szelid és alázatos szívû vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. ³⁰ Mert az én igám gyönyörûséges, és az én terhem könnyû.

¹³ Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hû az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sõt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

⁶ Semmi felõl ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten elõtt.

² Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, ³ Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. ⁴ A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. ⁵ Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. ⁶ De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. ⁷ Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; ⁸ A kétszívû, a minden útjában állhatatlan ember. ⁹ Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az õ nagyságával; ¹⁰ A gazdag pedig az õ alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fûnek virága. ¹¹ Mert felkél a nap az õ hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban. ¹² Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.

³ Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tûrést nemz,