Bible verses about "offense" | Hungarian

¹² Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság. ¹³ Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl: ¹⁴ Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm, ¹⁵ A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

⁵ Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél. ⁶ Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.

⁷ Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.

¹⁶ Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek elõtt mindenkor.

¹ Legyetek annakokáért követõi az Istennek, mint szeretett gyermekek: ² És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. ³ Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik; ⁴ Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. ⁵ Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. ⁶ Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jõ az Isten haragja a hitetlenség fiaira. ⁷ Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek; ⁸ Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. ⁹ (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), ¹⁰ Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. ¹¹ És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; ¹² Mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is. ¹³ Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jõnek; mert minden, a mi napvilágra jõ, világosság. ¹⁴ Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus. ¹⁵ Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: ¹⁶ Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. ¹⁷ Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja. ¹⁸ És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel, ¹⁹ Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak. ²⁰ Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának. ²¹ Engedelmesek [legyetek] egymásnak Isten félelmében. ²² Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. ²³ Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanõ megtartója a testnek. ²⁴ De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is [engedelmesek legyenek] férjöknek mindenben. ²⁵ Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; ²⁶ Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredõjével az íge által, ²⁷ Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsõségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplõ, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. ²⁸ Úgy kell a férfiaknak szeretni az õ feleségöket, mint az õ tulajdon testöket. A ki szereti az õ feleségét, önmagát szereti. ²⁹ Mert soha senki az õ tulajdon testét nem gyûlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat; ³⁰ Mert az Õ testének tagjai vagyunk, az Õ testébõl és az Õ csontjaiból valók. ³¹ Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az õ feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. ³² Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok. ³³ Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki az õ feleségét úgy szeresse, mint önmagát; az asszony pedig [meglássa,] hogy félje a férjét.

¹⁹ Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

¹ Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. ² Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. ³ Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? ⁴ Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedbõl; holott ímé, a te szemedben gerenda van? ⁵ Képmutató, vesd ki elõbb a gerendát a te szemedbõl, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szemébõl!

¹ Atyámfiai, még ha elõfogja is az embert valami bûn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. ² Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. ³ Mert ha valaki azt véli, hogy õ valami, holott semmi, önmagát csalja meg.

²³ A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetõzött; hanem hagyta az igazságosan ítélõre:

¹⁸ Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.

¹⁶ E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének: ¹⁷ A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, ¹⁸ Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, ¹⁹ A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

² Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútûréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, ³ Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.

¹ Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengõ ércz vagy pengõ czimbalom. ² És ha jövendõt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökrõl, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. ³ És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tûzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. ⁴ A szeretet hosszútûrõ, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. ⁵ Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, ⁶ Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; ⁷ Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltûr. ⁸ A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendõmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. ⁹ Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: ¹⁰ De mikor eljõ a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. ¹¹ Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illõ dolgokat. ¹² Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrõl-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. ¹³ Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

¹⁶ Mert a hol irígység és czivakodás [van], ott háborúság és minden gonosz cselekedet is [van.]

¹⁵ Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg õt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; ¹⁶ Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettõt, hogy két vagy három tanú vallomásával erõsíttessék minden szó. ¹⁷ Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen elõtted olyan, mint a pogány és a vámszedõ.

³ Õrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg õt; és ha megtér, bocsáss meg néki. ⁴ És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.

¹⁹ A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja.

²¹ Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged. ²² Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.

¹¹ Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.