Bible verses about "leviathan" | Hungarian

¹⁰ Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

¹ Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda: ² Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! ³ Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? ⁴ És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon szólasz- é, mint õ? ⁵ Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel! ⁶ Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket! ⁷ Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le! ⁸ Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel: ⁹ Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed! ¹⁰ Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör! ¹¹ Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban! ¹² Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak. ¹³ Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak. ¹⁴ Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét. ¹⁵ Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik. ¹⁶ Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein. ¹⁷ Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik õt a folyami fûzfák. ¹⁸ Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is. ¹⁹ Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?! ^{20 21 22 23 24}

¹⁵ Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik. ¹⁶ Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein. ¹⁷ Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik õt a folyami fûzfák. ¹⁸ Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is. ¹⁹ Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?! ^{20 21 22 23 24}

¹⁵ Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik.

¹ Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda: ² Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! ³ Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? ⁴ És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon szólasz- é, mint õ? ⁵ Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel! ⁶ Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket! ⁷ Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le! ⁸ Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel: ⁹ Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed! ¹⁰ Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör! ¹¹ Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban! ¹² Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak. ¹³ Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak. ¹⁴ Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét. ¹⁵ Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik. ¹⁶ Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein. ¹⁷ Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik õt a folyami fûzfák. ¹⁸ Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is. ¹⁹ Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?! ^{20 21 22 23 24}

¹ Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? ² Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? ³ Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? ⁴ Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul? ⁵ Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? ⁶ Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? ⁷ Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét? ⁸ Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. ⁹ Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt! ¹⁰ Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe? ¹¹ Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém! ¹² Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét. ¹³ Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? ¹⁴ Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!] ¹⁵ Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel. ¹⁶ Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy. ¹⁷ Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. ¹⁸ Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. ¹⁹ A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki. ²⁰ Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl. ²¹ Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ. ²² Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik. ²³ Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. ²⁴ Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ. ²⁵ Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. ²⁶ Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz. ²⁷ Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. ²⁸ A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. ²⁹ Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. ³⁰ Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. ³¹ Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. ³² Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült. ³³ Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. ³⁴ Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.

⁸ Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

¹⁴ Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

¹ Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

²⁶ Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

¹ Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erõs kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringõ kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van.

¹ Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? ² Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? ³ Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? ⁴ Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul? ⁵ Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? ⁶ Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? ⁷ Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét? ⁸ Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. ⁹ Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt! ¹⁰ Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe? ¹¹ Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém! ¹² Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét. ¹³ Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? ¹⁴ Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!] ¹⁵ Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel. ¹⁶ Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy. ¹⁷ Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. ¹⁸ Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. ¹⁹ A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki. ²⁰ Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl. ²¹ Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ. ²² Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik. ²³ Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. ²⁴ Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ. ²⁵ Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. ²⁶ Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz. ²⁷ Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. ²⁸ A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. ²⁹ Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. ³⁰ Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. ³¹ Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. ³² Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült. ³³ Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. ³⁴ Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.