Bible verses about "flattery" | Hungarian

³ Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.

⁶ Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.

¹⁶ Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésbõl személyimádók.

⁹ Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elõttem a te útadat!

¹⁸ Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az õ hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hizelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét.

¹ Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló; ² Sõt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek [is] hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással. ³ Mert a mi buzdításunk nem hitetésbõl [van,] sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból: ⁴ Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket. ⁵ Mert sem hízelkedõ beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság; ⁶ Sem emberektõl való dicsõítést nem kerestünk, sem tõletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai. ⁷ De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az õ gyermekeit. ⁸ Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk. ⁹ Emlékez[het]tek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek. ¹⁰ Ti [vagytok] bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk elõttetek, a kik hisztek. ¹¹ Valamint tudjátok, hogy miként atya az õ gyermekeit, [úgy] intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat. ¹² És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az õ országába és dicsõségébe hív titeket. ¹³ Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az [is]), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek. ¹⁴ Mert ti, atyámfiai, követõi lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól, ¹⁵ A kik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket [is] üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei; ¹⁶ A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bûneiket; de végre utólérte õket az [Isten] haragja. ¹⁷ Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk tõletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtõl-szemben láthassunk titeket. ¹⁸ Azért menni [is] akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán. ¹⁹ Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok [lesztek-]é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus elõtt az õ eljövetelekor? ²⁰ Bizony ti vagytok a mi dicsõségünk és örömünk.

²¹ Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem; ²² Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!

²³ A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.

²⁴ Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot. ²⁵ Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében. ²⁶ Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben. ²⁷ A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza. ²⁸ A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.

⁵ A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.