Bible verses about "employment" | Hungarian

¹ És szóla az Úr Mózesnek mondván: ² Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a Júda nemzetségébõl. ³ És betöltöttem õt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománynyal minden mesterséghez. ⁴ Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstbõl, rézbõl kell csinálni. ⁵ És foglaló köveket metszeni, fát faragni, [és] mindenféle munkákat végezni. ⁶ És ímé Aholiábot is, Akhiszamáknak fiát a Dán nemzetségébõl, mellé adtam; és adtam minden értelmesnek szivébe bölcseséget, hogy elkészítsék mind azt, a mit néked megparancsoltam. ⁷ A gyülekezet sátorát, a bizonyság ládáját, a fölibe való fedelet, és a sátornak minden edényét. ⁸ Az asztalt és annak edényit, a tiszta gyertyatartót, és minden hozzávalót, és a füstölõ oltárt. ⁹ Az egészen égõáldozat oltárát és annak minden edényit, a mosdómedenczét és annak lábát. ¹⁰ A szolgálathoz való ruhákat, Áron papnak szent öltözetit, és az õ fiainak öltözetit, a papi szolgálatra. ¹¹ A kenetnek olaját, és a jó illatú füstölõ szert a szentséghez. Mindent úgy csináljanak, a mint néked parancsoltam. ¹² Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: ¹³ Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségrõl nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek. ¹⁴ Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az õ népe közül. ¹⁵ Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt [nap]: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. ¹⁶ Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségrõl nemzetségre, örök szövetségül. ¹⁷ Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott. ¹⁸ Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kõtáblákat.

¹⁰ És a kik ti köztetek ahhoz értõk, jõjjenek elõ, hogy csinálják meg mindazt, a mit az Úr parancsolt:

¹⁸ Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben [lakó] Isainak [egyik] fiát, a ki tud hárfázni, a ki erõs vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.

⁷ Most azért küldj hozzám tudós mesterembert, a ki tudjon készíteni aranyból, ezüstbõl, rézbõl, vasból, bíborból, karmazsinból és kék bíborból; a ki tudjon metszéseket metszeni az én mesterembereimmel együtt, a kik Júdában és Jeruzsálemben vannak, a kiket az én atyám, Dávid szerzett.

²² És Kénániás volt a Léviták vezére az éneklésben, õ igazgatá az éneklést, mivel tudós vala.

² Hiába néktek korán felkelnetek, késõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.

²⁹ Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.

¹⁶ Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat.

⁷ Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit õk [adnak]: mert méltó a munkás az õ jutalmára. Ne járjatok házról-házra.

¹¹ És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek; ¹² Hogy a kívülvalók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek.

¹⁸ Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta.

¹ Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.

⁸ Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. ⁹ Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; ¹⁰ De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van;

⁵ És keresi vala az Istent Zakariás [próféta] idejében, a ki az isteni látásokban értelmes vala; és mindaddig, míg az Urat keresé, jó elõmenetelt adott néki Isten;

⁷ A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.

²⁴ Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyûlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.

¹ Ti urak, a mi igazságos és méltányos, a ti szolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy néktek is van Uratok mennyekben.

⁵ (Mert ha valaki az õ tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?)

¹⁸ Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.

²² Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent.

¹⁸ A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.

¹¹ Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felõletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.

¹⁴ Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az õ szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. ¹⁵ És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az õ erejéhez képest; és azonnal útra kele. ¹⁶ Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. ¹⁷ Azonképen a kié a kettõ vala, az is más kettõt nyere. ¹⁸ A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az õ urának pénzét. ¹⁹ Sok idõ múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. ²⁰ És elõjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. ²¹ Az õ ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. ²² Elõjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. ²³ Monda néki az õ ura: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. ²⁴ Elõjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; ²⁵ Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. ²⁶ Az õ ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; ²⁷ El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. ²⁸ Vegyétek el azért tõle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.

³³ Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

²³ És valamit tesztek, lélekbõl cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek;