Bible verses about "conformity" | Hungarian

Psalms 1:1-119:176

1 Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; 2 Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal. 3 És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. 4 Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél. 5 Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bûnösök az igazak gyülekezetében. 6 Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.

Psalms 2:1-119:176

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? 2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen: 3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! 4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket. 5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében: 6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! 7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. 8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. 9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt. 10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! 11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. 12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!

Psalms 3:1-119:176

1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor. 2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók! 3 Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela. 4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet. 5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela. 6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem. 7 Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem. 8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]

Psalms 4:1-119:176

1 Az éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. 2 Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat! 3 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela. 4 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok! 5 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela. 6 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban. 7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram! 8 Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk. [ (Psalms 4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. ]

Psalms 5:1-119:176

1 Az éneklõmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára. 2 Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat! 3 Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! 4 Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok. 5 Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz. 6 Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt. 7 Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr. 8 Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben. 9 Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elõttem a te útadat! 10 Mert nincsen az õ szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek. 11 Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened. 12 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. [ (Psalms 5:13) Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. ]

Psalms 6:1-119:176

1 Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. 2 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban. 3 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim! 4 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen? 5 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért; 6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged? 7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat. 8 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt. 9 Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát. 10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]

Psalms 7:1-119:176

1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt. 2 Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem, 3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító. 4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben. 5 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet: 6 [Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela. 7 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet! 8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba. 9 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint! 10 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket. 11 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívûeket. 12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik. 13 Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt. 14 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait. 15 Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül. 16 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált. 17 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága. [ (Psalms 7:18) Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének. ]

Psalms 8:1-119:176

1 Az éneklõmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. 2 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsõségedet. 3 A csecsemõk és csecsszopók szájával erõsítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyûlölködõt és bosszúállót elnémítsd. 4 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: 5 Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? 6 Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé az Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt! 7 Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; 8 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezõnek vadait is; 9 Az ég madarait és a tenger halait, [mindent], a mi a tenger ösvényein jár. [ (Psalms 8:10) Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön! ]

Psalms 9:1-119:176

1 Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. 2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet. 3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet; 4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt; 5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró. 6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted. 7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett. 8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét. 9 És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. 10 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején. 11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. 12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit. 13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról. 14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból; 15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban. 16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok. 17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela. 18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl. 19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre. 20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted! [ (Psalms 9:21) Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela. ]

Psalms 10:1-119:176

1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején? 2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak. 3 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. 4 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja. 5 Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét. 6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba. 7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. 8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. 9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. 10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak. 11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha! 12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl! 13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.] 14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. 15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz. 16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl. 17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel, 18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.

Psalms 11:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?! 2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek. 3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz? 4 Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait. 5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke. 6 Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök! 7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.

Psalms 12:1-119:176

1 Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. 2 Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül. 3 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak. 4 Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond. 5 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk? 6 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik. 7 Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva. 8 Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké. [ (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. ]

Psalms 13:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. 2 Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tõlem? 3 Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam? 4 Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra; 5 Hogy ne mondja ellenségem: meggyõztem õt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok. 6 Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

Psalms 14:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék. 2 Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ? 3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem. 4 Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják? 5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van! 6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma. 7 Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

Psalms 15:1-119:176

1 Dávid zsoltára. 2 A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az õ szívében. 3 Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak. 4 A megbélyegzett útálatos az õ szemeiben, de az Urat félõket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja. 5 Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.

Psalms 16:1-119:176

1 Dávid miktámja. 2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen. 3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem. 4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra. 5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. 6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. 7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. 8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök. 9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. 10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. 11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

Psalms 17:1-119:176

1 Dávid imádsága. 2 A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. 3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon. 4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire. 5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. 6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. 7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. 8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. 9 A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem. 10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. 11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. 12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz. 13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; 14 Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. 15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.

Psalms 18:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl. 2 És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem! 3 Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem. 4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl. 5 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem. 6 A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem. 7 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe. 8 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt. 9 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle. 10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt. 11 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant. 12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek. 13 Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén. 14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén. 15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat. 16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától. 17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl. 18 Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál. 19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom. 20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem. 21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; 22 Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl. 23 Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól. 24 És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl. 25 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van. 26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. 27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy. 28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod; 29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. 30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom. 31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne. 32 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül? 33 Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat: 34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem. 35 Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat. 36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem. 37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim. 38 Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek. 39 Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak. 40 Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket. 41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam. 42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik. 43 És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát. 44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem. 45 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem. 46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl. 47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene! 48 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám; 49 A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem. 50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké. ]

Psalms 19:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. 2 Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. 3 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. 4 Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható: 5 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort. 6 Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát. 7 Kijövetele az ég [egyik] szélétõl s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl. 8 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût. 9 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. 10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak. 11 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is. 12 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van. 13 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl tisztíts meg engemet. 14 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektõl. [ (Psalms 19:15) Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elõtted, legyenek, oh Uram, kõsziklám és megváltóm. ]

Psalms 20:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. 2 Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve. 3 Küldjön néked segítséget a szent helyrõl; és a Sionból támogasson téged. 4 Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égõáldozataidat találja kövéreknek. Szela. 5 Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat. 6 Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót [lobogtassunk:] teljesítse az Úr minden kérésedet! 7 Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja õt szent egeibõl jobbjának segítõ erejével. 8 Ezek szekerekben, amazok lovakban [bíznak;] mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevérõl emlékezünk meg. 9 Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. [ (Psalms 20:10) Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá. ]

Psalms 21:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. 2 Uram, a te erõsségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez. 3 Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela. 4 Sõt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére. 5 Életet kért tõled: adtál néki hosszú idõt, örökkévalót és végtelent. 6 Nagy az õ dicsõsége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája. 7 Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével. 8 Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme. 9 Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet. 10 Tüzes kemenczévé teszed õket megjelenésed idején; az Úr az õ haragjában elnyeli õket és tûz emészti meg õket. 11 Gyümölcsüket kiveszted e földrõl, és magvokat az emberek fiai közül. 12 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki; 13 Mert meghátráltatod õket, íved húrjait arczuknak feszíted. [ (Psalms 21:14) Emelkedjél fel Uram, a te erõddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat! ]

Psalms 22:1-119:176

1 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. 2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. 3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. 4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol. 5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket. 6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. 7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. 8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: 9 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne! 10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin. 11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem. 12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. 13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. 14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. 15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között. 16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. 17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. 18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám. 19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. 20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre. 21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl. 22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. 23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. 24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata! 25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. 26 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt. 27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké! 28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége. 29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. 30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. 31 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]

Psalms 23:1-119:176

1 Dávid zsoltára. nem szûkölködöm. 2 Fûves legelõkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem. 3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az õ nevéért. 4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem. 5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. 6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

Psalms 24:1-119:176

1 Dávid zsoltára. a föld kereksége s annak lakosai. 2 Mert õ alapította azt a tengereken, és a folyókon megerõsítette. 3 Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az õ szent helyén? 4 Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra. 5 Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétõl. 6 Ilyen az õt keresõk nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela. 7 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsõség királya. 8 Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr. 9 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsõség királya! 10 Kicsoda ez a dicsõség királya? A seregek Ura, õ a dicsõség királya. Szela.

Psalms 25:1-119:176

1 Dávidé. 2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. 3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled. 4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. 5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. 6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrõl, mert azok öröktõl fogva vannak. 7 Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram! 8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket. 9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az õ útjára tanítja meg az alázatosokat. 10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják. 11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az. 12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon. 13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. 14 Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket. 15 Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert õ húzza ki a tõrbõl lábamat. 16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. 17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem. 18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bûnömet. 19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyûlölséggel gyûlölnek engem. 20 Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. 21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak. 22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.

Psalms 26:1-119:176

1 Dávidé. 2 Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet. 3 Mert kegyelmed szemem elõtt van, és hûségedben járok-kelek. 4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam. 5 Gyûlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök. 6 Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram! 7 Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet. 8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsõséged hajlékának helyét. 9 Ne sorozd a bûnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé, 10 A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel. 11 Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam. 12 Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

Psalms 27:1-119:176

1 Dávidé. 2 Ha gonoszok jõnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - õk botlanak meg és hullanak el. 3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [õ benne] bízom én. 4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában. 5 Bizony elrejt engem az õ hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. 6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az õ sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. 7 Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! 8 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram! 9 Ne rejtsd el orczádat elõlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítõm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! 10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. 11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt. 12 Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erõszakot lihegnek. 13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élõknek földén! 14 Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.

Psalms 28:1-119:176

1 Dávidé. ne fordulj el szótlanul tõlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló. 2 Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé. 3 Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevõk közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben. 4 Fizess meg nékik az õ cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat! 5 Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja õket és föl nem építi õket. 6 Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát. 7 Az Úr az én erõm és paizsom, õ benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem õt. 8 Az Úr az õ népének ereje, és az õ fölkentjének megtartó erõssége. 9 Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel õket mindörökké!

Psalms 29:1-119:176

1 Dávid zsoltára. 2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben. 3 Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsõség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. 4 Az Úr szava erõs; az Úr szava fenséges. 5 Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is. 6 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. 7 Az Úr szava tûzlángokat szór. 8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. 9 Az Úr szava megborjaztatja a nõstény szarvasokat, lehántja az erdõket, és az õ hajlékában mindene azt mondja: dicsõ! 10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. 11 Az Úr ad erõt népének, az Úr megáldja népét békességgel.

Psalms 30:1-119:176

1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. 2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. 3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! 4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. 5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét. 6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm. 7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. 8 Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam. 9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! 10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? 11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! 12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ]

Psalms 31:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. 2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. 3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem. 4 Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. 5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem. 6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten. 7 Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én. 8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet; 9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat. 10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. 11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim. 12 Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem. 13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. 14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. 15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. 16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl. 17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. 18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba. 19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. 20 Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt. 21 Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl. 22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon! 23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. 24 Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]

Psalms 32:1-119:176

1 Dávid tanítása. 2 Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. 3 Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. 4 Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela. 5 Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela. 6 Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idõben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el õ hozzá. 7 Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela. 8 Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. 9 Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád. 10 Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. 11 Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek!

Psalms 33:1-119:176

1 Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret. 2 Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. 3 Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón. 4 Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hûséges. 5 Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld. 6 Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök. 7 Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlõbe; tárházakba rakja a hullámokat. 8 Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tõle minden földi lakó. 9 Mert õ szólt és meglett, õ parancsolt és elõállott. 10 Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait. 11 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékrõl-nemzedékre. 12 Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának. 13 Az égbõl letekint az Úr, látja az emberek minden fiát. 14 Székhelyérõl lenéz a föld minden lakosára. 15 Õ alkotta mindnyájok szivét, [és] jól tudja minden tettöket. 16 Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hõs sem menekül meg nagy erejével; 17 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg. 18 Ámde az Úr szemmel tartja az õt félõket, az õ kegyelmében bízókat, 19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa õket. 20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk õ. 21 Csak õ benne vigad a mi szívünk, csak az õ szent nevében bízunk! 22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.

Psalms 34:1-119:176

1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment. 2 Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van! 3 Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek. 4 Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét! 5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem. 6 A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul. 7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt. 8 Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket. 9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik. 10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk. 11 Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. 12 Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére! 13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? 14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl. 15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt. 16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán; 17 Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl. 18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket. 19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. 20 Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr. 21 Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból. 22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat. [ (Psalms 34:23) Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik. ]

Psalms 35:1-119:176

1 Dávidé. harczolj a velem harczolókkal. 2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre. 3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged. 4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják. 5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket]. 6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket. 7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. 8 Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe. 9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. 10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától. 11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok. 12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. 13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. 14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva: 15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak, 16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám. 17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet. 18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged. 19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám. 20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak. 21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. 22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem! 23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. 24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam! 25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt! 26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem. 27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét. 28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.

Psalms 36:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. 2 A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem; 3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik. 4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni. 5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat. 6 Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig! 7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! 8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. 9 Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl. 10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot. 11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre. 12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. [ (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! ]

Psalms 37:1-119:176

1 Dávidé. 2 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak. 3 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj. 4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. 5 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti. 6 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. 7 Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ. 8 Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne! 9 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet. 10 Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. 11 A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. 12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá: 13 Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja. 14 Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket; 15 [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik. 16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága. 17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr. 18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz. 19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban. 20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el. 21 Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó. 22 Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok. 23 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. 24 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével. 25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé. 26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott. 27 Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké. 28 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja. 29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak. 30 Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól. 31 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. 32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt; 33 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik. 34 Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok. 35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa; 36 De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található. 37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé. 38 De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás. 39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején. 40 Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.

Psalms 38:1-119:176

1 Dávid zsoltára emlékeztetõül. 2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem! 3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült. 4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt. 5 Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett. 6 Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt. 7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok. 8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen. 9 Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok. 10 Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem! 11 Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem. 12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak. 13 De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap. 14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját. 15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás. 16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem! 17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem! 18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van. 19 Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt. 20 De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim, 21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem. 22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ]

Psalms 39:1-119:176

1 Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. 2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen. 3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. 4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel: 5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. 6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. 7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! 8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. 9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává! 10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. 11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én. 12 Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela. 13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm. [ (Psalms 39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé! ]

Psalms 40:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. 2 Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. 3 És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat, megerõsítvén lépteimet. 4 És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban. 5 Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez! 6 Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, [de] többek, semhogy elszámlálhatnám. 7 Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égõáldozatot és bûnért való áldozatot sem kívántál. 8 Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felõlem, 9 Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van. 10 Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram! 11 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hûségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben. 12 Te, Uram, ne tartsd vissza tõlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem. 13 Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bûneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem [is] elhagyott engem. 14 Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre! 15 Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják. 16 Pusztuljanak el az õ gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé! 17 Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat. [ (Psalms 40:18) Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél! ]

Psalms 41:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. 2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. 3 Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának. 4 Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében. 5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened! 6 Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve? 7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél. 8 Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem: 9 Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé! 10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem. 11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik! 12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem; 13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen! ]

Psalms 42:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; Kóráh fiainak tanítása. 2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! 3 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elõtt? 4 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?" 5 Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig. 6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az õ orczájának szabadításáért. 7 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl. 8 Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem! 9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. 10 Hadd mondjam Istennek, az én kõszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? 11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? [ (Psalms 42:12) Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. ]

Psalms 43:1-119:176

1 Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertõl szabadíts meg engem. 2 Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? 3 Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. 4 Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem! 5 Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Psalms 44:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. 2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. 3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted. 4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket. 5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! 6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. 7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; 8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg. 9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. 10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. 11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak. 12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. 13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. 14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek. 15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. 16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem. 17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. 18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. 19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl: 20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. 21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: 22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait. 23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. 24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké! 25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? 26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]

Psalms 45:1-119:176

1 Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl. 2 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. 3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. 4 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet. 5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. 6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében. 7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája. 8 Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. 9 Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged. 10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban. 11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. 12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki! 13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked. 14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája. 15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket. 16 Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. 17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön. [ (Psalms 45:18) Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! ]

Psalms 46:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra. 2 Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. 3 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: 4 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela. 5 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. 6 Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor. 7 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld. 8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela. 9 Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön; 10 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben. 11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. [ (Psalms 46:12) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela. ]

Psalms 47:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. 2 Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval. 3 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön. 4 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá. 5 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsõségét, a kit szeret. Szela. 6 Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr. 7 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek! 8 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel. 9 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az õ szentségének trónján. [ (Psalms 47:10) Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos õ igen! ]

Psalms 48:1-119:176

1 A Kóráh fiainak zsoltáréneke. 2 Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén. 3 Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsõ észak felé, a nagy királynak városa. 4 Isten van az õ palotáiban, ismeretes ott, mint menedék. 5 Mert ímé, a királyok összegyûltek, de tovatüntek együttesen. 6 Meglátták õk, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak. 7 Rémület fogta el ott õket, fájdalom, a milyen a szülõasszonyé; 8 A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit. 9 A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerõsítette azt az Isten! Szela. 10 A te kegyelmedrõl elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében. 11 A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod. 12 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért. 13 Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait. 14 Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendõ nemzedéknek: [ (Psalms 48:15) Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, õ vezet minket mindhalálig! ]

Psalms 49:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. 2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói! 3 Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény. 4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány. 5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet. 6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül, 7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? 8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. 9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre; 10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört. 11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják. 12 Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön. 13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. 14 Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela. 15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól. 16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela. 17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége; 18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána. 19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal: 20 [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. [ (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. ]

Psalms 50:1-119:176

1 Asáf zsoltára. 2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. 3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél. 4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: 5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet! 6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela. 7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. 8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak. 9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; 10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. 11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam. 12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. 13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? 14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! 15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem. 16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet? 17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! 18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. 19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ. 20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. 21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.] 22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: 23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Psalms 51:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára; 2 Mikor õ hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett. 3 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bûneimet! 4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbõl tisztíts ki engemet; 5 Mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem [forog.] 6 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid elõtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben. 7 Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám. 8 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensõmben bölcseségre tanítasz engem. 9 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál. 10 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél. 11 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtõl, és töröld el minden álnokságomat. 12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erõs lelket újítsd meg bennem. 13 Ne vess el engem a te orczád elõl, és a te szent lelkedet ne vedd el tõlem. 14 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem. 15 Hadd tanítsam a bûnösöket a te útaidra, hogy a vétkezõk megtérjenek hozzád. 16 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat. 17 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet. 18 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl. 19 Isten elõtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bûnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! [ (Psalms 51:20) Tégy jól a te kegyelmedbõl a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kõfalait. ] [ (Psalms 51:21) Akkor kedvesek lesznek elõtted az igazságnak áldozatai; az égõ és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal. ]

Psalms 52:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; Dávid tanítása; 2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be. 3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való! 4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere! 5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela. 6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet. 7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela. 8 És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta: 9 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt! [ (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. ] [ (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt. ]

Psalms 53:1-119:176

1 Az éneklõmesternek a mahalathra, Dávid tanítása. 2 Ezt mondta a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék. 3 Isten letekint a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ? 4 Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. 5 Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvõiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják? 6 Ott félnek [nagy] félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti õket. [ (Psalms 53:7) Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az õ népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel! ]

Psalms 54:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása; 2 Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid? 3 Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem! 4 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire. 5 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela. 6 Ímé, Isten segítõm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója. 7 Bosszút áll az utánam leselkedõkön; a te igazságod által rontsd meg õket. [ (Psalms 54:8) Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó. ] [ (Psalms 54:9) Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen. ]

Psalms 55:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. 2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl; 3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! 4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem. 5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem. 6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. 7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám. 8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela. 9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl. 10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban. 11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban. 12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság. 13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl: 14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm, 15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. 16 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. 17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. 18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat. 19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. 20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. 21 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét. 22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. 23 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]

Psalms 56:1-119:176

1 Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban. 2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem! 3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!] 4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned. 5 Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem? 6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra. 7 Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet. 8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket! 9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát? 10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten. 11 Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért. 12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem? 13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]

Psalms 57:1-119:176

1 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült. 2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek. 3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem. 4 Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét. 5 Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya. 6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged! 7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela. 8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! 9 Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! 10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. 11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged. [ (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged! ]

Psalms 58:1-119:176

1 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja. 2 Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai? 3 Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön. 4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve. 5 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja. 6 A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas. 7 Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram! 8 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok. 9 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot. 10 Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél. 11 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. [ (Psalms 58:12) És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön! ]

Psalms 59:1-119:176

1 Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt. 2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! 3 Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet; 4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! 5 Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!] 6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela. 7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost. 8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg? 9 Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet. 10 Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram. 11 Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.] 12 Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk! 13 Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. 14 Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela. 15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost. 16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak. 17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. [ (Psalms 59:18) Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem! ]

Psalms 60:1-119:176

1 Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; 2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. 3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket! 4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult. 5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket. 6 Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela. 7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket! 8 Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét: 9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm. 10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj! 11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem? 12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel? [ (Psalms 60:13) Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló. ] [ (Psalms 60:14) Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket. ]

Psalms 61:1-119:176

1 Az éneklõmesternek hangszerre: Dávidé. 2 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre. 3 E föld szélérõl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok. 4 Mert te vagy az én menedékem, s erõs tornyom az ellenség ellen. 5 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela. 6 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem. 7 Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre [nyujtsd.] 8 Isten elõtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy õrizzék meg õt. [ (Psalms 61:9) Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon. ]

Psalms 62:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára. 2 Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom. 3 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb. 4 Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen? 5 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela. 6 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem. 7 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg. 8 Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van. 9 Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela. 10 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél. 11 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok; 12 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. [ (Psalms 62:13) Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint! ]

Psalms 63:1-119:176

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. 2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize; 3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet. 4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. 5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet. 6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam! 7 Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem; 8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. 9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem. 10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak. 11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]

Psalms 64:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. 2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet. 3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl. 4 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket. 5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek. 6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket? 7 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan. 8 De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet. 9 És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja. 10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. ]

Psalms 65:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; zsoltár; Dávid éneke. 2 Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást. 3 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test. 4 Bûneim erõt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg. 5 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével! 6 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma; 7 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal; 8 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását. 9 Félnek is jeleidtõl a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted. 10 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt. 11 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesõvel meglágyítod azt, termését megáldod. 12 Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad; 13 Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi. [ (Psalms 65:14) A legelõk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek. ]

Psalms 66:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; zsoltár, ének. 2 Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét! 3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid. 4 Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela. 5 Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain. 6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne. 7 A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela. 8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát. 9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak. 10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt. 11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. 12 Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre. 13 Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat, 14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban. 15 Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela. 16 Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel! 17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt. 18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. 19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára. 20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.

Psalms 67:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. 2 Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az õ orczáját rajtunk. Szela. 3 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat. 4 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. 5 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela. 6 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. 7 A föld megadta az õ gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk; [ (Psalms 67:8) Megáld minket az Isten, és féli õt a földnek minden határa! ]

Psalms 68:1-119:176

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke. 2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi. 3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl; 4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel. 5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte. 6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában. 7 Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen. 8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela. 9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt. 10 Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala. 11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten! 12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának. 13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat. 14 Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek. 15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon. 16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye; 17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké! 18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban. 19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten! 20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela. 21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól. 22 Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját. 23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak, 24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék. 25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe. 26 Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok. 27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók! 28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei. 29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél! 30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat. 31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek. 32 Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez. 33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela. 34 A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval. 35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ]

Psalms 69:1-119:176

1 Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé. 2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. 3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. 4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. 5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! 6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted: 7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! 8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat. 9 Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé. 10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. 11 Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik. 12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. 13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. 14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel. 15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl; 16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! 17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; 18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! 19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. 20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. 21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. 22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. 23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá. 24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá. 25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket. 26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos; 27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg. 28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. 29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak. 30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! 31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. 32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál. 33 Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek! 34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg. 35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! 36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]

Psalms 70:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre. 2 Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess! 3 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje õket, a kik bajomat kivánják. 4 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé! 5 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten! [ (Psalms 70:6) Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél! ]

Psalms 71:1-119:176

1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha. 2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem. 3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te. 4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából! 5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva! 6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen. 7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam. 8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel. 9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem! 10 Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak, 11 Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa. 12 Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre! 13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek! 14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet. 15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom. 16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem! 17 Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. 18 Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet. 19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?! 20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket. 21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem. 22 Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje! 23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál. 24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

Psalms 72:1-119:176

1 Salamoné. 2 Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal. 3 Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot. 4 Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szûkölködõnek fiain, és törje össze az erõszakoskodót. 5 Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékrõl nemzedékre. 6 Szálljon alá, mint esõ a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet. 7 Virágozzék az õ idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold. 8 És uralkodjék egyik tengertõl a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig. 9 Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. 10 Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé. 11 Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki. 12 Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje. 13 Könyörül a szegényen és szûkölködõn, s a szûkölködõk lelkét megszabadítja; 14 Az elnyomástól és erõszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az õ szemében. 15 És éljen õ és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják õt minden napon. 16 Bõ gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. 17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt. 18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül! 19 Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld. Ámen! Ámen! 20 Itt végzõdnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.

Psalms 73:1-119:176

1 Aszáf zsoltára. 2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. 3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. 4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó. 5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. 6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket. 7 A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. 8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. 9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. 10 Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek; 11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? 12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek! 13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; 14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! 15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. 16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. 17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. 18 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket. 19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl. 20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket. 21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: 22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. 23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. 24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem. 25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! 26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! 27 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled. 28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

Psalms 74:1-119:176

1 Aszáf tanítása. 2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol! 3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! 4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké. 5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira. 6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel. 7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették. 8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. 9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?] 10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? 11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz! 12 Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette. 13 Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben. 14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. 15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat. 16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. 17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad. 18 Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. 19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen! 20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. 21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet. 22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond! 23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

Psalms 75:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. 2 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid. 3 Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek. 4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela. 5 A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! 6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; 7 Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás; 8 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal! 9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje. 10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. [ (Psalms 75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ]

Psalms 76:1-119:176

1 Az éneklõmesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének. 2 Ismeretes az Isten Júdában, nagy az õ neve Izráelben. 3 Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban. 4 Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela. 5 Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek. 6 Kifosztattak a bátor szívûek, álmukat aluszszák, és minden hõs kezének ereje veszett. 7 A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló. 8 Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád elõtt, mikor haragszol? 9 Az egekbõl jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett, 10 Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela. 11 Mert az emberek haragja megdicsõít téged, miután felövezed végsõ haragodat. 12 Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik õ körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek. [ (Psalms 76:13) Mert a fejedelmek gõgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz. ]

Psalms 77:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. 2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám. 3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni. 4 Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela. 5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok. 6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl. 7 Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: 8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró? 9 Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre? 10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela. 11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. 12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról; 13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom. 14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? 15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. 16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela. 17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának. 18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak. 19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld. 20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]

Psalms 78:1-119:176

1 Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. 2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl. 3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, 4 Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. 5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; 6 Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak; 7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák. 8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt. 9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; 10 Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében; 11 Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. 12 Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. 13 Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt. 14 Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában. 15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl. 16 Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: 17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; 18 És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint. 19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? 20 Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének? 21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; 22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében, 23 És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. 24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. 25 Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget, 26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; 27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. 28 És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül. 29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. 30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: 31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá; 32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban. 33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. 34 Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. 35 És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok; 36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. 37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez; 38 Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. 39 Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza. 40 Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?! 41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. 42 Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól; 43 Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. 44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. 45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket. 46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. 47 Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel. 48 Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek. 49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. 50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. 51 És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban. 52 Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában. 53 És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. 54 És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével. 55 És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. 56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait; 57 Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. 58 Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. 59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá. 60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között; 61 Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe. 62 És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede. 63 Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg. 64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást. 65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz; 66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok. 67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; 68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret. 69 És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált. 70 És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból. 71 A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét. 72 És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.

Psalms 79:1-119:176

1 Aszáf zsoltára. 2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. 3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna õket. 4 Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak. 5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz? 6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; 7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították. 8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elõdeink vétkérõl; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. 9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. 10 Minek mondanák a pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. 11 Jusson elõdbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; 12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! 13 Mi pedig, a te néped és a te legelõd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!

Psalms 80:1-119:176

1 Az éneklõmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. 2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel! 3 Efraim, Benjámin és Manasse elõtt támaszd fel a te hatalmadat, és jõjj el, hogy szabadíts meg minket! 4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk. 5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére? 6 Könyhullatásnak kenyerével éteted õket, s könyhullatások árjával itatod meg õket. 7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. 8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! 9 Égyiptomból szõlõt hozál ki, kiûzéd a pogányokat és azt elültetéd. 10 Helyet egyengettél elõtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet. 11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái. 12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig. 13 Miért rontottad el annak gyepûit, hogy szaggathassa minden járókelõ? 14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad. 15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekbõl és lásd és tekintsd meg e szõlõtõt! 16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél! 17 Elégett a tûzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek. 18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerõsítettél magadnak, 19 Hogy el ne térjünk tõled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. [ (Psalms 80:20) Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! ]

Psalms 81:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé. 2 Örvendezzetek Istennek, a mi erõsségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének! 3 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörû hárfát cziterával együtt. 4 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján; 5 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése. 6 Bizonyságul tette õ a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam. 7 Megszabadítottam a tehertõl az õ vállát, kezei megmenekültek a kosártól. 8 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela. 9 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem! 10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elõtt meg ne hajolj! 11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt. 12 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem. 13 Ott hagytam azért õt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint. 14 Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna! 15 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem. 16 Az Úrnak gyûlölõi hízelegnének néki, és örökkévaló volna az õ idejök. [ (Psalms 81:17) És õ megelégítené õt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! ]

Psalms 82:1-119:176

1 Aszáf zsoltára. 2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela. 3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot! 4 Mentsétek meg a szegényt és szûkölködõt; a gonoszok kezébõl szabadítsátok ki. 5 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog. 6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: 7 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely fõember. 8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.

Psalms 83:1-119:176

1 Ének; Aszáf zsoltára. 2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten! 3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik. 4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek. 5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét! 6 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened: 7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok; 8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt. 9 Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela. 10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál! 11 A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek. 12 Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel, 13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! 14 Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt; 15 Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket. 16 Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket! 17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet! 18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, [ (Psalms 83:19) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön. ]

Psalms 84:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. 2 Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! 3 Kivánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé. 4 A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! 5 Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela. 6 Boldog ember az, a kinek te vagy erõssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében. 7 Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai esõ. 8 Erõrõl erõre jutnak, [míg] megjelennek Isten elõtt a Sionon. 9 Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela. 10 Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját! 11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában! 12 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. [ (Psalms 84:13) Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. ]

Psalms 85:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, Kóráh fiainak zsoltára. 2 Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób [nemzetségébõl ] való foglyokat. 3 Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bûnüket. Szela. 4 Elhárítottad [róluk] minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését. 5 Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat! 6 Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékrõl nemzedékre tartod-é haragod? 7 Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned? 8 Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk! 9 Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az õ népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra. 10 Bizonyára közel van az õ szabadítása az õt félõkhöz, hogy dicsõség lakozzék a mi földünkön. 11 Irgalmasság és hûség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást. 12 Hûség sarjad a földbõl, és igazság tekint alá az égbõl. 13 Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. [ (Psalms 85:14) Igazság jár elõtte és követi õt az õ lépéseinek útján. ]

Psalms 86:1-119:176

1 Dávid imádsága. 2 Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned. 3 Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon! 4 Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet. 5 Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak. 6 Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát! 7 Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. 8 Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz! 9 Eljõnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak elõtted Uram, és dicsõítik a te nevedet. 10 Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül! 11 Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, [és] teljes szívvel féljem nevedet. 12 Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívembõl, és dicsõítem a te nevedet örökké! 13 Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból. 14 Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, [a kik] meg sem gondolnak téged. 15 De te Uram, könyörülõ és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmû és igazságú! 16 Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erõdet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát! 17 Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyûlölõim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.

Psalms 87:1-119:176

1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. 2 Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát. 3 Dicsõséges dolgokat beszélnek felõled, te Istennek városa! Szela. 4 Elõszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerõimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született. 5 És ezt mondják a Sion felõl: Mind ez, mind amaz ott született, és õ, a Felséges, erõsíti azt. 6 Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela. 7 És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.

Psalms 88:1-119:176

1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. 2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok: 3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! 4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. 5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. 6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl. 7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. 8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. 9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. 10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet. 11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. 12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén? 13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén? 14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom: 15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem? 16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. 17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. 18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. [ (Psalms 88:19) Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség. ]

Psalms 89:1-119:176

1 Az Ezrahita Ethán tanítása. 2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal! 3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:] 4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak: 5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela. 6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében. 7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között? 8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak. 9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged. 10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat. 11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet. 12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad. 13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek. 14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos. 15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt. 16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram! 17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. 18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. 19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk. 20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat; 21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt, 22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt. 23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt; 24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit. 25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva. 26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre. 27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája! 28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál. 29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele. 30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait. 31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; 32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat: 33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat; 34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom. 35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom. 36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot? 37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap. 38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela. 39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre. 40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját. 41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit. 42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt. 43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét. 44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban. 45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted. 46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela. 47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz? 48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait! 49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela. 50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra! 51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben, 52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]

Psalms 90:1-119:176

1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. 2 Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten. 3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! 4 Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel. 5 Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad; 6 Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad. 7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk! 8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé. 9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. 10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk. 11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? 12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. 13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon. 14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben. 15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. 16 Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain. 17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

Psalms 91:1-119:176

1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az. 2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom! 3 Mert õ szabadít meg téged a madarásznak tõrébõl, a veszedelmes dögvésztõl. 4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az õ hûsége. 5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstõl, a repülõ nyíltól nappal; 6 A dögvésztõl, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít. 7 Elesnek mellõled ezeren, és jobb kezed felõl tízezeren; és hozzád nem is közelít. 8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését! 9 Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: 10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz; 11 Mert az õ angyalainak parancsolt felõled, hogy õrizzenek téged minden útadban. 12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kõbe. 13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt. 14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom õt, felmagasztalom õt, mert ismeri az én nevemet! 15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom õt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsõítem õt. 16 Hosszú élettel elégítem meg õt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

Psalms 92:1-119:176

1 Zsoltár, ének szombat napra. 2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! 3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat. 4 Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. 5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem. 6 Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid! 7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt: 8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk; 9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké! 10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk! 11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal. 12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem. 13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon. 14 Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak. 15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek; [ (Psalms 92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne! ]

Psalms 93:1-119:176

1 Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerõsítette a földet is, hogy meg ne induljon. 2 Állandó a te királyi széked eleitõl kezdve; öröktõl fogva vagy te! 3 A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak; 4 A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban. 5 A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig!

Psalms 94:1-119:176

1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg! 2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek! 3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek? 4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi. 5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet. 6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják. 7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene! 8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre? 9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é? 10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja: 11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók. 12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre; 13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek! 14 Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét! 15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek. 16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen? 17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben. 18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. 19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet. 20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? 21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét. 22 De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája; 23 És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.

Psalms 95:1-119:176

1 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának! 2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel. 3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. 4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. 5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták. 6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt! 7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát. 8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában: 9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. 10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat! 11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]

Psalms 96:1-119:176

1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld! 2 Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az õ nevét; hirdessétek napról-napra az õ szabadítását. 3 Beszéljétek a népek között az õ dicsõségét, minden nemzet között az õ csodadolgait; 4 Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett. 5 Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. 6 Ékesség és fenség van elõtte; tisztesség és méltóság az õ szent helyén. 7 Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsõséget és tisztességet! 8 Adjátok az Úrnak neve dicsõségét; hozzatok ajándékot és jõjjetek be az õ tornáczaiba! 9 Hajoljatok meg az Úr elõtt szent ékességben; rettegjen elõtte az egész föld! 10 Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerõsítette a földet, hogy meg ne induljon; õ ítéli meg a népeket igazsággal. 11 Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való! 12 Viduljon a mezõ és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdõ minden fája is, 13 Az Úrnak orczája elõtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az õ hûségével.

Psalms 97:1-119:176

1 Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek. 2 Felhõ és homályosság van körülte; igazság és jogosság az õ székének erõssége. 3 Tûz jár elõtte, és köröskörül elégeti az õ szorongatóit. 4 Megvilágosítják az õ villámai a világot; látja és megretteg a föld. 5 A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr elõtt, az egész földnek Ura elõtt. 6 Az egek hirdetik az õ igazságát, és minden nép látja az õ dicsõségét. 7 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak elõtte mind az istenek. 8 Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram! 9 Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett! 10 A kik szeretitek az Urat, gyûlöljétek a gonoszt! Megõrzi õ az õ kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezébõl megszabadítja õket. 11 Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívûekre öröm. 12 Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az õ szentséges emlékezetét!

Psalms 98:1-119:176

1 Zsoltár. megsegítette õt az õ jobbkeze és az õ szentséges karja. 2 Tudtul adta az Úr az õ szabadítását; a népek elõtt megjelentette az õ igazságát. 3 Megemlékezett az õ kegyelmérõl és Izráel házához való hûségérõl; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását. 4 Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek! 5 Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel; 6 Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr elõtt! 7 Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne. 8 A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek 9 Az Úr elõtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.

Psalms 99:1-119:176

1 Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld! 2 Nagy az Úr a Sionon, és magasságos õ minden nép felett. 3 Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, - szent az! 4 És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerõsítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban. 5 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ lábainak zsámolya elé; szent õ! 6 Mózes és Áron az õ papjaival, és Sámuel az õ nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá õket. 7 Felhõ-oszlopban szólt vala hozzájok; megõrizték az õ bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik. 8 Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad õket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az õ hiábavalóságaik miatt. 9 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!

Psalms 100:1-119:176

1 Hálaadó zsoltár. 2 Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal. 3 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; õ alkotott minket és nem magunk; az õ népe és az õ legelõinek juhai vagyunk. 4 Menjetek be az õ kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az õ nevét! 5 Mert jó az Úr, örökkévaló az õ kegyelme, és nemzedékrõl nemzedékre való az õ hûsége!

Psalms 101:1-119:176

1 Dávid zsoltára. te néked zengek éneket, Uram! 2 Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban. 3 Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyûlölöm: nincs köze hozzám. 4 A csalárd szív távol van én tõlem, gonoszt nem ismerek. 5 A ki titkon rágalmazza az õ felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívût, azt el nem szenvedem. 6 Szemmel tartom a föld hûségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. 7 Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim elõtt. 8 Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevõt.

Psalms 102:1-119:176

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. 2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! 3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! 4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök. 5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem. 6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. 7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. 8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn. 9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám. 10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem, 11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem. 12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam. 13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.] 14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ. 15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. 16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet; 17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében. 18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. 19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat. 20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr. 21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait. 22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben. 23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. 24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat. 25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.] 26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. 27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. 28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]

Psalms 103:1-119:176

1 A Dávidé. 2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl. 3 A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet. 4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. 5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé. 6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. 7 Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit. 8 Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû. 9 Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. 10 Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. 11 Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt. 12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket. 13 A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt. 14 Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. 15 Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága. 16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé. 17 De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain; 18 Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. 19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat. 20 Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára. 21 Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi! 22 Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

Psalms 104:1-119:176

1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! 2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; 3 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; 4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. 5 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. 6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. 7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. 8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. 9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. 10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; 11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. 12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. 13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld. 14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl, 15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét. 16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; 17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. 18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. 19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. 20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai; 21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket. 22 Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek; 23 Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig. 24 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. 25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. 26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. 27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben. 28 Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. 29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. 30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. 31 Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben; 32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. 33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! 34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; 35 Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

Psalms 105:1-119:176

1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit! 2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét. 3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat. 4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen. 5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl. 6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai! 7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete. 8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; 9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl. 10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, 11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül. 12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban, 13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez: 14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:] 15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok! 16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré, 17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el; 18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala, 19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt. 20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt; 21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán; 22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá. 23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék. 24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál. 25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival. 26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala. 27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén. 28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek. 29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat. 30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.] 31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon. 32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre. 33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit. 34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár. 35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté. 36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét. 37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges. 38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket. 39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel. 40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket. 41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon. 42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának. 43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal. 44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét. 45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!

Psalms 106:1-119:176

1 Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme. 2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét? 3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben. 4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal, 5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel! 6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk. 7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél. 8 De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét. 9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon. 10 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl. 11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük. 12 És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét. 13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát! 14 Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon. 15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe. 16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen. 17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét. 18 És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat. 19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt. 20 Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik. 21 Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban, 22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett. 23 Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.] 24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének. 25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára. 26 De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában; 27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban. 28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait. 29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás. 30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn. 31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké. 32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok, 33 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival. 34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr. 35 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket. 36 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok. 37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek, 38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel. 39 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben. 40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét. 41 És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok. 42 És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt! 43 Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe. 44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat; 45 És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék. 46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék. 47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel. 48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.

Psalms 107:1-119:176

1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme. 2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl; 3 És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl. 4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. 5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök. 6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket. 7 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. 8 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, 9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval! 10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; 11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták; 12 Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök. 13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket. 14 Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá. 15 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, 16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé! 17 A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak. 18 Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének. 19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket. 20 Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl. 21 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, 22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel! 23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak, 24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben. 25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. 26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. 27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. 28 De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket. 29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. 30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára. 31 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért! 32 És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében! 33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; 34 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. 35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. 36 És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek. 37 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. 38 És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg. 39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt. 40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben. 41 De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. 42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját. 43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

Psalms 108:1-119:176

1 Ének. Dávid zsoltára. 2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.] 3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt! 4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! 5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod! 6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön! 7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem! 8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét. 9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm. 10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok. 11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig? 12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel? 13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]

Psalms 109:1-119:176

1 Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. 2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. 3 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. 4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. 5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért. 6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl. 7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen. 8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.] 11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin! 13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék! 15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl, 16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje. 17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle. 18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj. 19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl. 25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette! 31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

Psalms 110:1-119:176

1 Dávidé; zsoltár. 2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között! 3 A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja. 4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. 5 Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat; 6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt. 7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét.

Psalms 111:1-119:176

1 Dícsérjétek az Urat. 2 Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban. 3 Dicsõség és méltóság az õ cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. 4 Emlékezetet szerzett az õ csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr. 5 Eledelt ad az õt félõknek; megemlékezik az õ szövetségérõl örökké. 6 Cselekedeteinek erejét tudtul adta az õ népének, nékik adván a pogányok örökségét. 7 Kezeinek cselekedetei hûség és igazság; minden õ végzése tökéletes. 8 Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségbõl és egyenességbõl származottak. 9 Váltságot küldött az õ népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az õ neve. 10 A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.

Psalms 112:1-119:176

1 Dicsérjétek az Urat. 2 Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. 3 Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. 4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz. 5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi. 6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz. 7 Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó. 8 Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz. 9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel. 10 Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Psalms 113:1-119:176

1 Dicsérjétek az Urat. 2 Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké! 3 Napkelettõl fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve! 4 Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsõsége túl van az egeken. 5 Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik? 6 A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; 7 A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködõt kivonszsza a sárból, 8 Hogy odaültesse õket a fõemberek közé, az õ népének fõemberei közé; 9 A ki beülteti a meddõt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!

Psalms 114:1-119:176

1 Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül: 2 Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága. 3 A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula. 4 A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai. 5 Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál? 6 Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai? 7 Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt, 8 A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.

Psalms 115:1-119:176

1 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért! 2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök? 3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi. 4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. 5 Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; 6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; 7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal. 8 Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök! 9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ. 10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ. 11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ. 12 Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát. 13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat. 14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat. 15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet. 16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta. 17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe. 18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

Psalms 116:1-119:176

1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. 2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben. 3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. 4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet! 5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. 6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. 7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. 8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl: 9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén. 10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék. 11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug. 12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? 13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. 14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt. 15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála. 16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet. 17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. 18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt, 19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

Psalms 117:1-119:176

1 Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják õt mind a népek! 2 Mert nagy az õ kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!

Psalms 118:1-119:176

1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme! 2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az õ kegyelme! 3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az õ kegyelme! 4 Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az õ kegyelme! 5 Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott [és] tágas térre [tett] engem az Úr. 6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? 7 Velem van az Úr az én segítõim közt, és nézni fogok az én gyûlölõimre. 8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. 9 Jobb az Úrban bízni, mint fõemberekben reménykedni. 10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém õket. 11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém õket. 12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tûz, mert az Úr nevében elvesztém õket. 13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem. 14 Erõsségem és énekem az Úr, és õ lõn nékem szabadulásul. 15 Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! 16 Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! 17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! 18 Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak. 19 Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon [és] dicsérjem az Urat! 20 Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon. 21 Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél! 22 A kõ a melyet az építõk megvetettek, szegeletkõvé lett! 23 Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt! 24 Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen! 25 Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó elõmenetelt! 26 Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok! 27 Isten az Úr és õ világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához. 28 Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged. 29 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme!

Psalms 119:1-176

1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak. 2 Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt. 3 És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak. 4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük. 5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére! 6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra! 7 Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire. 8 A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem! 9 Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? 10 Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! 11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. 12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre. 13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. 14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. 15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. 16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el. 17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. 18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. 19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat. 20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt. 21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól. 22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat! 23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik. 24 A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim. 25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint. 26 Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre! 27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról! 28 Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint! 29 A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem! 30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem. 31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! 32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet! 33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig. 34 Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl. 35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban. 36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre. 37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet. 38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged. 39 Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid. 40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által. 41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted, 42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben! 43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet! 44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké. 45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem. 46 És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg. 47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek. 48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl. 49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál! 50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem. 51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl. 52 Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom. 53 Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet. 54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában. 55 Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet. 56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem. 57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása. 58 Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint! 59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom. 60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat. 61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem. 62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért. 63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják. 64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre! 65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint. 66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak. 67 Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra. 68 Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre. 69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat. 70 Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm. 71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. 72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst. 73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat. 74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem. 75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem. 76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint. 77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm. 78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom. 79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat! 80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek. 81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem. 82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem? 83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem. 84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett? 85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.] 86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem! 87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat. 88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait. 89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben. 90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az. 91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál. 92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. 93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem. 94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem. 95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek. 96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa. 97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! 98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. 99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim. 100 Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra. 101 Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet. 102 Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem. 103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak! 104 A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét. 105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. 106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit. 107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint. 108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre. 109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem. 110 Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem. 111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok. 112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig. 113 Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem. 114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem. 115 Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait. 116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben. 117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen. 118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság. 119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat. 120 Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl. 121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak! 122 Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem. 123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után. 124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem! 125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat! 126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet. 127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat. 128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm. 129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat. 130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket. 131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat. 132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin. 133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam! 134 Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat! 135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre! 136 Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet. 137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos. 138 A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben. 139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim. 140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt. 141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem. 142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz. 143 Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem. 144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek! 145 Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet. 146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat. 147 Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem. 148 Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam. 149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint! 150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak. 151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság. 152 Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted. 153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el! 154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem! 155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel. 156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem. 157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól. 158 Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják. 159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem! 160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló. 161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem. 162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált. 163 A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem. 164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért. 165 A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk. 166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem. 167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem. 168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted. 169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint. 170 Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem! 171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre. 172 Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz. 173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam! 174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem. 175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam! 176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

Psalms 119:1-176

1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak. 2 Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt. 3 És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak. 4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük. 5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére! 6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra! 7 Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire. 8 A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem! 9 Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? 10 Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! 11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. 12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre. 13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. 14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. 15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. 16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el. 17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. 18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. 19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat. 20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt. 21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól. 22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat! 23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik. 24 A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim. 25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint. 26 Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre! 27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról! 28 Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint! 29 A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem! 30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem. 31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! 32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet! 33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig. 34 Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl. 35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban. 36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre. 37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet. 38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged. 39 Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid. 40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által. 41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted, 42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben! 43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet! 44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké. 45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem. 46 És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg. 47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek. 48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl. 49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál! 50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem. 51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl. 52 Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom. 53 Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet. 54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában. 55 Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet. 56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem. 57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása. 58 Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint! 59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom. 60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat. 61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem. 62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért. 63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják. 64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre! 65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint. 66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak. 67 Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra. 68 Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre. 69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat. 70 Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm. 71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. 72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst. 73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat. 74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem. 75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem. 76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint. 77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm. 78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom. 79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat! 80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek. 81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem. 82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem? 83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem. 84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett? 85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.] 86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem! 87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat. 88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait. 89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben. 90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az. 91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál. 92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. 93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem. 94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem. 95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek. 96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa. 97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! 98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. 99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim. 100 Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra. 101 Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet. 102 Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem. 103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak! 104 A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét. 105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. 106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit. 107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint. 108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre. 109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem. 110 Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem. 111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok. 112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig. 113 Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem. 114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem. 115 Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait. 116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben. 117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen. 118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság. 119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat. 120 Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl. 121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak! 122 Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem. 123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után. 124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem! 125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat! 126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet. 127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat. 128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm. 129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat. 130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket. 131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat. 132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin. 133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam! 134 Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat! 135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre! 136 Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet. 137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos. 138 A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben. 139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim. 140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt. 141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem. 142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz. 143 Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem. 144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek! 145 Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet. 146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat. 147 Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem. 148 Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam. 149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint! 150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak. 151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság. 152 Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted. 153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el! 154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem! 155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel. 156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem. 157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól. 158 Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják. 159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem! 160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló. 161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem. 162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált. 163 A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem. 164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért. 165 A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk. 166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem. 167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem. 168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted. 169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint. 170 Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem! 171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre. 172 Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz. 173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam! 174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem. 175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam! 176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

Romans 12:1

1 Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. 2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Proverbs 14:15

15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

John 15:18-19

18 Ha gyûlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyûlölt ti nálatoknál. 19 Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyûlöl titeket a világ.

James 4:4

4 Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.

Exodus 23:2

2 Ne indulj a sokaság után a gonoszra, és peres ügyben ne vallj a sokasággal tartva, annak elfordítására.

Leviticus 18:3

3 Ne cselekedjetek úgy, a mint Égyiptom földén cselekesznek, a hol laktatok; úgy se cselekedjetek, a mint Kanaán földén cselekesznek, a hová beviszlek titeket; se azoknak rendtartásai szerint ne járjatok.

Romans 13:1-5

1 Minden lélek engedelmeskedjék a felsõ hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentõl: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentõl rendeltettek. 2 Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek. 3 Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól. 4 Mert Isten szolgája õ a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik. 5 Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.

Psalms 1:1-6

1 Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; 2 Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal. 3 És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. 4 Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél. 5 Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bûnösök az igazak gyülekezetében. 6 Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.

1 John 4:1

1 Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentõl vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.

1 John 2:15-17

15 Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. 16 Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. 17 És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

1 Peter 1:14

14 Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti elõbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;

Romans 12:1-2

1 Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. 2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Topical data is from OpenBible.info, retrieved November 11, 2013, and licensed under a Creative Commons Attribution License.