Bible verses about "beggars" | Hungarian

⁴⁰ És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

¹ Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. ² A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. ³ Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti õket. ⁴ És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját. ⁵ Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. ⁶ Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de õk nem értették, mi az, a mit szól vala nékik. ⁷ Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. ⁸ Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. ⁹ Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál. ¹⁰ A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek. ¹¹ Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. ¹² A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. ¹³ A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. ¹⁴ Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim, ¹⁵ A miként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. ¹⁶ Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor. ¹⁷ Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. ¹⁸ Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. ¹⁹ Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt. ²⁰ És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá? ²¹ Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit? ²² Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala; ²³ És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala. ²⁴ Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! ²⁵ Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. ²⁶ De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek: ²⁷ Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem: ²⁸ És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl. ²⁹ Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezébõl. ³⁰ Én és az Atya egy vagyunk. ³¹ Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt. ³² Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? ³³ Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. ³⁴ Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? ³⁵ Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható), ³⁶ Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?! ³⁷ Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem; ³⁸ Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok. ³⁹ Ismét meg akarák azért õt fogni; de kiméne az õ kezökbõl. ⁴⁰ És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elõször keresztelt vala; és ott marada. ⁴¹ És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felõl mondott, igaz vala. ⁴² És sokan hivének ott õ benne.

⁸ Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; ⁹ Nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék.

⁶ Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek. ⁷ Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.

¹ Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre. ² És hoznak vala egy embert, ki az õ anyjának méhétõl fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba. ³ Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére õ tõlük alamizsnát. ⁴ Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! ⁵ Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tõlük. ⁶ Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!

⁴⁶ És Jerikóba érkezének: és mikor õ és az õ tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván. ⁴⁷ És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! ⁴⁸ És sokan feddik vala õt, hogy hallgasson; de õ annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! ⁴⁹ Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elõ. És elõhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. ⁵⁰ Az pedig felsõ ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne. ⁵¹ És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak. ⁵² Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.