Psalms 120:1 Cross References - Hungarian

¹ Grádicsok éneke.

⁶ A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

⁷ Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. ⁸ Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

¹⁵ És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

² Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

¹³ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.

³ Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. ⁴ És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

⁵ Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott [és] tágas térre [tett] engem az Úr.

¹ Grádicsok éneke.

¹ Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

¹ Grádicsok éneke.

¹ Grádicsok éneke, Dávidtól.

¹ Grádicsok éneke.

¹ Grádicsok éneke.

¹ Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ.

¹ Grádicsok éneke. a ki az õ útaiban jár!

¹ Grádicsok éneke.

¹ Grádicsok éneke.

¹ Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;

¹ Grádicsok éneke.

¹ Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!

¹ Grádicsok éneke.

³ Kik mondának néki: Így szól Ezékiás: nyomornak, büntetésnek és káromlásnak napja e nap, mert szülésig jutottak a fiak, és erõ nincs a szüléshez! ⁴ Talán meghallja az Úr, a te Istened, a Rabsaké beszédeit, a kit elküldött az õ ura, az assiriai király, hogy káromolja az élõ Istent, és szidalmazza azon beszédekkel, a melyeket hallott az Úr, a te Istened; és te könyörögj a maradékért, a mely megvan!

¹⁴ És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezébõl, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az Úr elõtt. ¹⁵ És könyörge Ezékiás az Úrhoz, mondván: ¹⁶ Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet. ¹⁷ Hajtsd ide Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédit, a melyeket izent az élõ Isten káromlására! ¹⁸ Bizony, Uram, Assiria királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét, ¹⁹ És isteneiket tûzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kõ; így veszthették el azokat. ²⁰ És most Uram, mi Istenünk! szabadíts meg minket az õ kezébõl, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül.

² És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak, ³ És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én elõtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó elõtted, azt mûveltem! és sírt Ezékiás keservesen. ⁴ És lõn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván: ⁵ Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendõt adok.

² És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.

⁴⁴ És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az õ verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.

⁷ Ki az õ testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erõs kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani õt a halálból, és meghallgattatott az õ istenfélelméért,