Job 24:15 Cross References - Hungarian

¹⁵ A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

¹⁴ Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leûle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezetõ úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák õt annak feleségûl. ¹⁵ Meglátá pedig õt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orczáját.

¹⁴ Ne paráználkodjál.

⁴ Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá õt; ki beméne õ hozzá, és vele hála, mikor az õ tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az õ házához. ⁵ És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem! ⁶ Akkor Dávid izene Joábnak: Küldd [haza] hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz. ⁷ Mikor pedig eljutott Uriás õ hozzá, megkérdé õt Dávid Joábnak békessége felõl, a népnek békessége felõl és a harcz folyása felõl. ⁸ Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot külde utána. ⁹ Uriás azonban lefeküvék a királyi palota bejárata elõtt az õ urának minden szolgáival, és nem méne a maga házához. ¹⁰ És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az õ házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz? ¹¹ Felele Uriás Dávidnak: Az [Isten] ládája, Izráel és Júda [nemzetsége] sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyilt mezõn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt! ¹² Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott marada azért Uriás Jeruzsálemben az nap és más napra kelve is. ¹³ Ennekutána hivatá õt Dávid, és õ vele evék és ivék, és lerészegíté õt, és kiméne estve aludni az õ ágyára, az õ urának szolgáival együtt, de házához nem méne alá.

¹² Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel elõtt és napvilágnál cselekeszem azt.

¹³ És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? ¹⁴ Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.

¹¹ Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

¹⁸ Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

¹¹ És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

⁷ És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

³² A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt! ³³ Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik. ³⁴ Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján. ³⁵ Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.

⁹ Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben. ¹⁰ És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.

¹² És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia, Izráel házának vénei mit cselekesznek a sötétben, kiki az õ képes házában? mert azt mondják: Nem lát minket az Úr, elhagyta az Úr ezt a földet.

⁹ És mondá nékem: Izráel és Júda házának vétke felette nagy, mivelhogy tele a föld vérontással, és a város tele van igazságtalansággal, mert azt mondották: Elhagyta az Úr ezt a földet, és az Úr nem lát.