Isaiah 26:1 Cross References - Hungarian

¹ Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erõs városunk van nékünk, szabadítását adta kõfal és bástya gyanánt!

² Erõsségem az Úr és énekem, szabadítómmá lõn nekem; ez az én Istenem, õt dicsérem, atyámnak Istene, õt magasztalom. ³ Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova. ⁴ A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe. ⁵ Elborították õket a hullámok, kõ módjára merültek a mélységbe. ⁶ Jobbod, Uram, erõ által dicsõül, jobbod, Uram, ellenséget összetör. ⁷ Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az õket mint tarlót. ⁸ Orrod lehelletétõl feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében. ⁹ Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom. ¹⁰ Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be õket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben. ¹¹ Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel dícsérendõ és csudatévõ? ¹² Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé õket a föld. ¹³ Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre. ¹⁴ Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el. ¹⁵ Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága. ¹⁶ Félelem és aggodalom lepi meg õket; karod hatalmától elnémulnak mint a kõ, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed. ¹⁷ Beviszed s megtelepíted õket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyûl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe. ¹⁸ Az Úr uralkodik mind örökkön örökké. ¹⁹ Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén. ²⁰ Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot võn kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva. ²¹ És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.

¹⁷ Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jõjj fel óh kút! énekeljetek néki!

¹ Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván: ² Hogy a vezérek vezettek Izráelben, ³ Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! ⁴ Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl: ⁵ A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt, ⁶ Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, ⁷ Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, ⁸ Új isteneket ha választott [a nép,] ⁹ Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, ¹⁰ Kik ültök fehér szamarakon, ¹¹ Az íjászok szavával a vízmerítõk között, ¹² Kelj fel, kelj fel Debora! ¹³ Akkor lejött a hõsök maradéka; ¹⁴ Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, ¹⁵ És Issakhár fejedelmei Deborával, ¹⁶ Miért [maradtál] ülve a hodályban? ¹⁷ Gileád a Jordánon túl pihen. ¹⁸ [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép, ¹⁹ Királyok jöttek, harczoltanak; ²⁰ Az égbõl harczoltak, ²¹ A Kison patakja seprette el õket; ²² Akkor csattogtak a lovak körmei ²³ Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - ²⁴ De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, ²⁵ [Az] vizet kért, õ tejet adott, ²⁶ Balját a szegre, ²⁷ Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, ²⁸ Kinézett az ablakon, és jajgatott ²⁹ Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; ³⁰ "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? ³¹ Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!

¹ Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá õt minden ellenségeinek kezébõl, és a Saul kezébõl. ² És monda: Az Úr az én kõsziklám és kõváram, és szabadítóm nékem. ³ Az Isten az én erõsségem, õ benne bízom én. ⁴ Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; ⁵ Mert halál hullámai vettek engem körül, ⁶ A pokol kötelei vettek körül, ⁷ Szükségemben az Urat hívtam, ⁸ Akkor rengett és remegett a föld, ⁹ Füst szállt fel orrából, ¹⁰ Lehajtá az eget és leszállt, ¹¹ A Khérubon ment és röpült, ¹² Sötétségbõl maga körül sátrakat emelt, ¹³ Az elõtte levõ fényességbõl ¹⁴ És dörgött az égbõl az Úr, ¹⁵ Ellövé nyilait és szétszórta azokat, ¹⁶ És meglátszottak a tenger örvényei, ¹⁷ Lenyúlt a magasságból és felvett engem, ¹⁸ Hatalmas ellenségimtõl megszabadított engem; ¹⁹ Reámtörtek nyomorúságom napján, ²⁰ Tágas helyre vitt ki engem, ²¹ Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, ²² Mert megõriztem az Úrnak utait, ²³ Mert ítéletei mind elõttem vannak, ²⁴ Tökéletes voltam elõtte, s õrizkedtem rosszaságomtól. ²⁵ Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, ²⁶ Az irgalmashoz irgalmas vagy, ²⁷ A tisztához tiszta vagy, ²⁸ Segítesz a nyomorult népen, ²⁹ Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, ³⁰ Mert veled harczi seregen is átfutok, ³¹ Az Istennek útja tökéletes; ³² Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? ³³ Isten az én erõs kõváram, ³⁴ Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, ³⁵ Kezeimet harczra tanítja, ³⁶ Idvességednek paizsát adtad nékem, ³⁷ Lépéseimet kiszélesítetted alattam. ³⁸ Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom õket, ³⁹ Megsemmisítem, eltiprom õket, hogy fel nem kelhetnek, ⁴⁰ Mert te erõvel öveztél fel engem a harczra, ⁴¹ Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, ⁴² Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, ⁴³ Szétmorzsolom õket, mint a föld porát, ⁴⁴ Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, ⁴⁵ Idegen fiak hizelkednek nékem, ⁴⁶ Idegen fiak elcsüggednek, ⁴⁷ Él az Úr és áldott az én kõsziklám. ⁴⁸ Isten az, ki bosszút áll értem, ⁴⁹ Ki megment engem ellenségeimtõl, ⁵⁰ Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, ⁵¹ Nagy segítséget ad az õ királyának,

¹¹ És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó, mert mindörökké van az õ irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!

²¹ Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.

¹² Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.

³ Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! ⁴ Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?!

¹¹ A kevély szemû közember megaláztatik, és a fõemberek magassága [porba] hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.

²⁰ Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok elõtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,

¹ Hadd énekelek kedvesemrõl, szerelmesemnek énekét az Õ szõlõjérõl! Kedvesemnek szõlõje van nagyon kövér hegyen;

¹ És így szólsz ama napon: Hálákat adok néked, oh Uram! mert jóllehet haragudtál reám, [de] elfordult haragod, és megvígasztaltál engemet!

²¹ És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön: ²² És összegyûjtve összegyûjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak. ²³ És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei elõtt dicsõség lészen.

⁹ És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!

¹ Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erõs kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringõ kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van. ² Ama napon a színború szõlõrõl énekeljetek:

¹⁸ Nem hallatik többé erõszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kõfalaidnak, és kapuidnak a dicsõséget.

¹¹ Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése õ elõtte!

¹¹ Örömnek szava és vígasság szava, võlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dícsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló az õ kegyelme; a kik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelõtte, azt mondja az Úr.

⁵ Én pedig, szól az Úr, tûz-fal leszek körülötte és megdicsõítem magamat õ benne!

¹⁸ De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kõsziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

¹⁹ Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak. ²⁰ Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.

¹ És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsõség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! ² Mert igazak és igazságosak az õ ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az õ paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az õ szolgáinak vérét annak kezén. ³ És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké. ⁴ És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja! ⁵ És a királyiszéktõl szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan õ szolgái, a kik félitek õt, kicsinyek és nagyok! ⁶ És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erõs mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. ⁷ Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsõséget néki, mert eljött a Bárány menyegzõje, és az õ felesége elkészítette magát,

¹² És nagy és magas kõfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének [nevei:] ¹³ Napkeletrõl három kapu; északról három kapu; délrõl három kapu: napnyugotról három kapu. ¹⁴ És a város kõfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei. ¹⁵ A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vesszõ, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kõfalát. ¹⁶ És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszõvel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlõ. ¹⁷ És megméré annak kõfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. ¹⁸ És kõfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. ¹⁹ És a város kõfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az elsõ alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd; ²⁰ Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist. ²¹ A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngybõl vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg. ²² És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.