Psalms 93:1-119:176 Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerõsítette a földet is, hogy meg ne induljon.

Hungarian⁽ⁱ⁾ ¹ Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerõsítette a földet is, hogy meg ne induljon. ² Állandó a te királyi széked eleitõl kezdve; öröktõl fogva vagy te! ³ A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak; ⁴ A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban. ⁵ A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig! ⁹⁴ ¹ Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg! ² Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek! ³ A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek? ⁴ Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi. ⁵ A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet. ⁶ Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják. ⁷ És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene! ⁸ Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre? ⁹ A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é? ¹⁰ A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja: ¹¹ Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók. ¹² Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre; ¹³ Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek! ¹⁴ Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét! ¹⁵ Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek. ¹⁶ Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen? ¹⁷ Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben. ¹⁸ Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. ¹⁹ Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet. ²⁰ Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? ²¹ Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét. ²² De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája; ²³ És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk. ⁹⁵ ¹ Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának! ² Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel. ³ Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. ⁴ A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. ⁵ A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták. ⁶ Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt! ⁷ Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát. ⁸ Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában: ⁹ A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. ¹⁰ Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat! ¹¹ A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.] ⁹⁶ ¹ Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld! ² Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az õ nevét; hirdessétek napról-napra az õ szabadítását. ³ Beszéljétek a népek között az õ dicsõségét, minden nemzet között az õ csodadolgait; ⁴ Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett. ⁵ Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. ⁶ Ékesség és fenség van elõtte; tisztesség és méltóság az õ szent helyén. ⁷ Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsõséget és tisztességet! ⁸ Adjátok az Úrnak neve dicsõségét; hozzatok ajándékot és jõjjetek be az õ tornáczaiba! ⁹ Hajoljatok meg az Úr elõtt szent ékességben; rettegjen elõtte az egész föld! ¹⁰ Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerõsítette a földet, hogy meg ne induljon; õ ítéli meg a népeket igazsággal. ¹¹ Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való! ¹² Viduljon a mezõ és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdõ minden fája is, ¹³ Az Úrnak orczája elõtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az õ hûségével. ⁹⁷ ¹ Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek. ² Felhõ és homályosság van körülte; igazság és jogosság az õ székének erõssége. ³ Tûz jár elõtte, és köröskörül elégeti az õ szorongatóit. ⁴ Megvilágosítják az õ villámai a világot; látja és megretteg a föld. ⁵ A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr elõtt, az egész földnek Ura elõtt. ⁶ Az egek hirdetik az õ igazságát, és minden nép látja az õ dicsõségét. ⁷ Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak elõtte mind az istenek. ⁸ Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram! ⁹ Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett! ¹⁰ A kik szeretitek az Urat, gyûlöljétek a gonoszt! Megõrzi õ az õ kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezébõl megszabadítja õket. ¹¹ Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívûekre öröm. ¹² Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az õ szentséges emlékezetét! ⁹⁸ ¹ Zsoltár. megsegítette õt az õ jobbkeze és az õ szentséges karja. ² Tudtul adta az Úr az õ szabadítását; a népek elõtt megjelentette az õ igazságát. ³ Megemlékezett az õ kegyelmérõl és Izráel házához való hûségérõl; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását. ⁴ Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek! ⁵ Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel; ⁶ Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr elõtt! ⁷ Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne. ⁸ A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek ⁹ Az Úr elõtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal. ⁹⁹ ¹ Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld! ² Nagy az Úr a Sionon, és magasságos õ minden nép felett. ³ Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, - szent az! ⁴ És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerõsítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban. ⁵ Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ lábainak zsámolya elé; szent õ! ⁶ Mózes és Áron az õ papjaival, és Sámuel az õ nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá õket. ⁷ Felhõ-oszlopban szólt vala hozzájok; megõrizték az õ bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik. ⁸ Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad õket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az õ hiábavalóságaik miatt. ⁹ Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk! ¹⁰⁰ ¹ Hálaadó zsoltár. ² Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal. ³ Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; õ alkotott minket és nem magunk; az õ népe és az õ legelõinek juhai vagyunk. ⁴ Menjetek be az õ kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az õ nevét! ⁵ Mert jó az Úr, örökkévaló az õ kegyelme, és nemzedékrõl nemzedékre való az õ hûsége! ¹⁰¹ ¹ Dávid zsoltára. te néked zengek éneket, Uram! ² Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban. ³ Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyûlölöm: nincs köze hozzám. ⁴ A csalárd szív távol van én tõlem, gonoszt nem ismerek. ⁵ A ki titkon rágalmazza az õ felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívût, azt el nem szenvedem. ⁶ Szemmel tartom a föld hûségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. ⁷ Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim elõtt. ⁸ Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevõt. ¹⁰² ¹ A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. ² Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! ³ Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! ⁴ Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök. ⁵ Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem. ⁶ Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. ⁷ Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. ⁸ Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn. ⁹ Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám. ¹⁰ Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem, ¹¹ A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem. ¹² Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam. ¹³ De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.] ¹⁴ Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ. ¹⁵ Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. ¹⁶ És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet; ¹⁷ Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében. ¹⁸ Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. ¹⁹ Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat. ²⁰ Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr. ²¹ Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait. ²² Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben. ²³ Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. ²⁴ Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat. ²⁵ Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.] ²⁶ Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. ²⁷ Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. ²⁸ De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ] ¹⁰³ ¹ A Dávidé. ² Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl. ³ A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet. ⁴ A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. ⁵ A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé. ⁶ Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. ⁷ Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit. ⁸ Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû. ⁹ Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. ¹⁰ Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. ¹¹ Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt. ¹² A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket. ¹³ A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt. ¹⁴ Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. ¹⁵ Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága. ¹⁶ Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé. ¹⁷ De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain; ¹⁸ Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. ¹⁹ Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat. ²⁰ Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára. ²¹ Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi! ²² Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat! ¹⁰⁴ ¹ Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! ² A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; ³ A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; ⁴ A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. ⁵ Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. ⁶ Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. ⁷ Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. ⁸ Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. ⁹ Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. ¹⁰ A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; ¹¹ Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. ¹² Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. ¹³ A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld. ¹⁴ A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl, ¹⁵ És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét. ¹⁶ Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; ¹⁷ A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. ¹⁸ A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. ¹⁹ Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. ²⁰ Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai; ²¹ Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket. ²² Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek; ²³ Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig. ²⁴ Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. ²⁵ Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. ²⁶ Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. ²⁷ Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben. ²⁸ Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. ²⁹ Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. ³⁰ Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. ³¹ Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben; ³² A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. ³³ Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! ³⁴ Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; ³⁵ Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! ¹⁰⁵ ¹ Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit! ² Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét. ³ Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat. ⁴ Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen. ⁵ Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl. ⁶ Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai! ⁷ Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete. ⁸ Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; ⁹ A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl. ¹⁰ És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, ¹¹ Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül. ¹² Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban, ¹³ És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez: ¹⁴ Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:] ¹⁵ Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok! ¹⁶ Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré, ¹⁷ Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el; ¹⁸ A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala, ¹⁹ Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt. ²⁰ Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt; ²¹ Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán; ²² Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá. ²³ És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék. ²⁴ És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál. ²⁵ Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival. ²⁶ Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala. ²⁷ Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén. ²⁸ Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek. ²⁹ Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat. ³⁰ Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.] ³¹ Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon. ³² Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre. ³³ És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit. ³⁴ Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár. ³⁵ És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté. ³⁶ És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét. ³⁷ És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges. ³⁸ Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket. ³⁹ Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel. ⁴⁰ Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket. ⁴¹ Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon. ⁴² Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának. ⁴³ Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal. ⁴⁴ És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét. ⁴⁵ Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat! ¹⁰⁶ ¹ Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme. ² Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét? ³ Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben. ⁴ Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal, ⁵ Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel! ⁶ Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk. ⁷ Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél. ⁸ De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét. ⁹ Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon. ¹⁰ És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl. ¹¹ Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük. ¹² És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét. ¹³ Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát! ¹⁴ Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon. ¹⁵ És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe. ¹⁶ És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen. ¹⁷ Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét. ¹⁸ És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat. ¹⁹ Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt. ²⁰ Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik. ²¹ Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban, ²² Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett. ²³ Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.] ²⁴ És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének. ²⁵ És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára. ²⁶ De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában; ²⁷ S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban. ²⁸ Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait. ²⁹ És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás. ³⁰ Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn. ³¹ És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké. ³² Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok, ³³ Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival. ³⁴ Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr. ³⁵ Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket. ³⁶ És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok. ³⁷ És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek, ³⁸ És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel. ³⁹ És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben. ⁴⁰ De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét. ⁴¹ És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok. ⁴² És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt! ⁴³ Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe. ⁴⁴ De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat; ⁴⁵ És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék. ⁴⁶ És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék. ⁴⁷ Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel. ⁴⁸ Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat. ¹⁰⁷ ¹ Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme. ² [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl; ³ És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl. ⁴ Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. ⁵ Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök. ⁶ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket. ⁷ És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. ⁸ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, ⁹ Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval! ¹⁰ A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; ¹¹ Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták; ¹² Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök. ¹³ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket. ¹⁴ Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá. ¹⁵ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, ¹⁶ Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé! ¹⁷ A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak. ¹⁸ Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének. ¹⁹ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket. ²⁰ Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl. ²¹ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, ²² És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel! ²³ A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak, ²⁴ Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben. ²⁵ Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. ²⁶ Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. ²⁷ Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. ²⁸ De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket. ²⁹ Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. ³⁰ És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára. ³¹ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért! ³² És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében! ³³ Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; ³⁴ Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. ³⁵ Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. ³⁶ És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek. ³⁷ És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. ³⁸ És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg. ³⁹ De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt. ⁴⁰ Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben. ⁴¹ De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. ⁴² Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját. ⁴³ A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét! ¹⁰⁸ ¹ Ének. Dávid zsoltára. ² Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.] ³ Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt! ⁴ Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! ⁵ Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod! ⁶ Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön! ⁷ Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem! ⁸ Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét. ⁹ Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm. ¹⁰ Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok. ¹¹ Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig? ¹² Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel? ¹³ Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ] ¹⁰⁹ ¹ Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. ² Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. ³ És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. ⁴ Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. ⁵ Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért. ⁶ Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl. ⁷ Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen. ⁸ Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. ⁹ Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. ¹⁰ És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.] ¹¹ Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. ¹² Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin! ¹³ Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! ¹⁴ Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék! ¹⁵ Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl, ¹⁶ A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje. ¹⁷ Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle. ¹⁸ Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj. ¹⁹ Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. ²⁰ Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. ²¹ De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! ²² Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. ²³ Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. ²⁴ Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl. ²⁵ Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. ²⁶ Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! ²⁷ Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! ²⁸ Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. ²⁹ Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! ³⁰ Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette! ³¹ Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét. ¹¹⁰ ¹ Dávidé; zsoltár. ² A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között! ³ A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja. ⁴ Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. ⁵ Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat; ⁶ Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt. ⁷ Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét. ¹¹¹ ¹ Dícsérjétek az Urat. ² Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban. ³ Dicsõség és méltóság az õ cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. ⁴ Emlékezetet szerzett az õ csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr. ⁵ Eledelt ad az õt félõknek; megemlékezik az õ szövetségérõl örökké. ⁶ Cselekedeteinek erejét tudtul adta az õ népének, nékik adván a pogányok örökségét. ⁷ Kezeinek cselekedetei hûség és igazság; minden õ végzése tökéletes. ⁸ Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségbõl és egyenességbõl származottak. ⁹ Váltságot küldött az õ népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az õ neve. ¹⁰ A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig. ¹¹² ¹ Dicsérjétek az Urat. ² Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. ³ Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. ⁴ Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz. ⁵ Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi. ⁶ Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz. ⁷ Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó. ⁸ Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz. ⁹ Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel. ¹⁰ Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz. ¹¹³ ¹ Dicsérjétek az Urat. ² Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké! ³ Napkelettõl fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve! ⁴ Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsõsége túl van az egeken. ⁵ Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik? ⁶ A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; ⁷ A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködõt kivonszsza a sárból, ⁸ Hogy odaültesse õket a fõemberek közé, az õ népének fõemberei közé; ⁹ A ki beülteti a meddõt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat! ¹¹⁴ ¹ Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül: ² Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága. ³ A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula. ⁴ A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai. ⁵ Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál? ⁶ Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai? ⁷ Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt, ⁸ A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává. ¹¹⁵ ¹ Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért! ² Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök? ³ Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi. ⁴ Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. ⁵ Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; ⁶ Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; ⁷ Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal. ⁸ Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök! ⁹ Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ. ¹⁰ Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ. ¹¹ A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ. ¹² Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát. ¹³ Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat. ¹⁴ Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat. ¹⁵ Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet. ¹⁶ Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta. ¹⁷ Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe. ¹⁸ De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat! ¹¹⁶ ¹ Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. ² Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben. ³ Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. ⁴ És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet! ⁵ Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. ⁶ Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. ⁷ Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. ⁸ Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl: ⁹ Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén. ¹⁰ Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék. ¹¹ Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug. ¹² Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? ¹³ A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. ¹⁴ Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt. ¹⁵ Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála. ¹⁶ Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet. ¹⁷ Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. ¹⁸ Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt, ¹⁹ Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat! ¹¹⁷ ¹ Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják õt mind a népek! ² Mert nagy az õ kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat! ¹¹⁸ ¹ Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme! ² Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az õ kegyelme! ³ Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az õ kegyelme! ⁴ Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az õ kegyelme! ⁵ Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott [és] tágas térre [tett] engem az Úr. ⁶ Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? ⁷ Velem van az Úr az én segítõim közt, és nézni fogok az én gyûlölõimre. ⁸ Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. ⁹ Jobb az Úrban bízni, mint fõemberekben reménykedni. ¹⁰ Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém õket. ¹¹ Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém õket. ¹² Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tûz, mert az Úr nevében elvesztém õket. ¹³ Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem. ¹⁴ Erõsségem és énekem az Úr, és õ lõn nékem szabadulásul. ¹⁵ Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! ¹⁶ Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! ¹⁷ Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! ¹⁸ Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak. ¹⁹ Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon [és] dicsérjem az Urat! ²⁰ Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon. ²¹ Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél! ²² A kõ a melyet az építõk megvetettek, szegeletkõvé lett! ²³ Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt! ²⁴ Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen! ²⁵ Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó elõmenetelt! ²⁶ Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok! ²⁷ Isten az Úr és õ világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához. ²⁸ Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged. ²⁹ Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme! ¹¹⁹ ¹ Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak. ² Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt. ³ És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak. ⁴ Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük. ⁵ Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére! ⁶ Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra! ⁷ Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire. ⁸ A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem! ⁹ Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? ¹⁰ Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! ¹¹ Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. ¹² Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre. ¹³ Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. ¹⁴ Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. ¹⁵ A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. ¹⁶ Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el. ¹⁷ Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. ¹⁸ Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. ¹⁹ Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat. ²⁰ Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt. ²¹ Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól. ²² Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat! ²³ Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik. ²⁴ A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim. ²⁵ Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint. ²⁶ Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre! ²⁷ Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról! ²⁸ Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint! ²⁹ A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem! ³⁰ Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem. ³¹ Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! ³² A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet! ³³ Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig. ³⁴ Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl. ³⁵ Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban. ³⁶ Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre. ³⁷ Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet. ³⁸ Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged. ³⁹ Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid. ⁴⁰ Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által. ⁴¹ És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted, ⁴² Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben! ⁴³ És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet! ⁴⁴ És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké. ⁴⁵ És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem. ⁴⁶ És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg. ⁴⁷ És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek. ⁴⁸ És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl. ⁴⁹ Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál! ⁵⁰ Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem. ⁵¹ A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl. ⁵² Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom. ⁵³ Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet. ⁵⁴ Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában. ⁵⁵ Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet. ⁵⁶ Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem. ⁵⁷ Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása. ⁵⁸ Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint! ⁵⁹ Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom. ⁶⁰ Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat. ⁶¹ Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem. ⁶² Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért. ⁶³ Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják. ⁶⁴ A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre! ⁶⁵ Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint. ⁶⁶ Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak. ⁶⁷ Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra. ⁶⁸ Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre. ⁶⁹ A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat. ⁷⁰ Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm. ⁷¹ Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. ⁷² A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst. ⁷³ A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat. ⁷⁴ A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem. ⁷⁵ Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem. ⁷⁶ Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint. ⁷⁷ Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm. ⁷⁸ Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom. ⁷⁹ Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat! ⁸⁰ Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek. ⁸¹ Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem. ⁸² A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem? ⁸³ Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem. ⁸⁴ Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett? ⁸⁵ Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.] ⁸⁶ Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem! ⁸⁷ Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat. ⁸⁸ A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait. ⁸⁹ Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben. ⁹⁰ Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az. ⁹¹ A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál. ⁹² Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. ⁹³ Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem. ⁹⁴ Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem. ⁹⁵ Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek. ⁹⁶ Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa. ⁹⁷ Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! ⁹⁸ Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. ⁹⁹ Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim. ¹⁰⁰ Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra. ¹⁰¹ Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet. ¹⁰² Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem. ¹⁰³ Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak! ¹⁰⁴ A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét. ¹⁰⁵ Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. ¹⁰⁶ Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit. ¹⁰⁷ Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint. ¹⁰⁸ Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre. ¹⁰⁹ Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem. ¹¹⁰ Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem. ¹¹¹ A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok. ¹¹² Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig. ¹¹³ Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem. ¹¹⁴ Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem. ¹¹⁵ Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait. ¹¹⁶ Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben. ¹¹⁷ Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen. ¹¹⁸ Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság. ¹¹⁹ Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat. ¹²⁰ Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl. ¹²¹ Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak! ¹²² Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem. ¹²³ Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után. ¹²⁴ Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem! ¹²⁵ Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat! ¹²⁶ Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet. ¹²⁷ Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat. ¹²⁸ Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm. ¹²⁹ Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat. ¹³⁰ A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket. ¹³¹ Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat. ¹³² Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin. ¹³³ Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam! ¹³⁴ Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat! ¹³⁵ A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre! ¹³⁶ Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet. ¹³⁷ Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos. ¹³⁸ A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben. ¹³⁹ Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim. ¹⁴⁰ Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt. ¹⁴¹ Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem. ¹⁴² A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz. ¹⁴³ Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem. ¹⁴⁴ A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek! ¹⁴⁵ Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet. ¹⁴⁶ Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat. ¹⁴⁷ Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem. ¹⁴⁸ Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam. ¹⁴⁹ Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint! ¹⁵⁰ Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak. ¹⁵¹ Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság. ¹⁵² Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted. ¹⁵³ Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el! ¹⁵⁴ Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem! ¹⁵⁵ Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel. ¹⁵⁶ Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem. ¹⁵⁷ Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól. ¹⁵⁸ Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják. ¹⁵⁹ Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem! ¹⁶⁰ A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló. ¹⁶¹ A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem. ¹⁶² Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált. ¹⁶³ A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem. ¹⁶⁴ Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért. ¹⁶⁵ A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk. ¹⁶⁶ Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem. ¹⁶⁷ Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem. ¹⁶⁸ Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted. ¹⁶⁹ Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint. ¹⁷⁰ Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem! ¹⁷¹ Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre. ¹⁷² Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz. ¹⁷³ Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam! ¹⁷⁴ Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem. ¹⁷⁵ Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam! ¹⁷⁶ Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!