Hungarian(i)
1 Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival.
2 Mert hívogaták a népet az õ isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit.
3 És odaszegõdék Izráel Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izráel ellen.
4 És monda az Úr Mózesnek: Vedd elõ e népnek minden fõemberét, és akasztasd fel õket az Úrnak fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izráeltõl.
5 Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az õ embereit, a kik odaszegõdtek Bál-Peórhoz.
6 És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az õ atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; õk pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyilásánál.
7 És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe.
8 És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettõjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között.
9 De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezeren.
10 Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
11 Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, elfordította az én haragomat Izráel fiaitól, mivelhogy az én bosszúmat megállotta õ közöttök; ezért nem pusztítom ki bosszúmban Izráel fiait.
12 Mondd azért: Ímé én az én szövetségemet, a békesség [szövetségét] adom õ néki.
13 És lészen õ nála és az õ magvánál õ utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az õ Istenéért, és engesztelést végze Izráel fiaiért.