Luke 1

Hungarian(i) 1 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek, 2 A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének: 3 Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál. 5 Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. 6 És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. 7 És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának. 8 Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt, 9 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen. 10 És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején; 11 Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl. 12 És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt. 13 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak. 14 És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén; 15 Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva. 16 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz. 17 És ez [Õ] elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. 18 És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idõs. 19 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. 20 És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben. 21 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik. 22 És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ [csak] integetett nékik, és néma maradt. 23 És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza. 24 E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván: 25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között. 26 A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret, 27 Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária. 28 És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. 29 Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?! 30 És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. 31 És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK. 32 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét; 33 És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen! 34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? 35 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. 36 És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak: 37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. 38 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal. 39 Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába; 40 És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. 41 És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; 42 És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. 43 És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? 44 Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben. 45 És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott. 46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, 47 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. 48 Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. 49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve! 50 És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik. 51 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat. 52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. 53 Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. 54 Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról. 55 (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké! 56 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére. 57 Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat. 58 És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele. 59 És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni. 60 És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék. 61 És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék. 62 És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni? 63 Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan. 64 És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent. 65 És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. 66 És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele. 67 És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván: 68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét, 69 És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában, 70 A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak, 71 Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek; 72 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl, 73 Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk, 74 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki. 75 Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban. 76 Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed; 77 És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában. 78 A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, 79 Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára! 80 A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.