Bible verses about "tamar" | Hungarian

¹ Ezek az Izráel fiai: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakhár és Zebulon; ² Dán, József, Benjámin, Nafthali, Gád és Áser. ³ Júdának fiai: Hér, Ónán és Séla; e három születék néki a Kanaánita Súahnak leányától. De Hér, Júdának elsõszülött [fia] gonosz vala az Úr szemei elõtt, és megölé õt az [Úr]. ⁴ Thámár pedig, az õ menye szülé néki Péreczet és Zerákhot. Júdának fiai mindnyájan öten [valának.] ⁵ Pérecz fiai: Kheczrón és Khámul. ⁶ Zerákh fiai pedig: Zimri és Ethán, Hémán, Kálkól és Dára; mindenestõl öten. ⁷ Kármi fiai: Ákán, Izráelnek megrontója, mivel lopott a zsákmányból. ⁸ Ethán fia: Azária. ⁹ Kheczrón fiai, kik születtenek néki: Jérakhméel, Rám és Kélubai. ¹⁰ Rám nemzé Amminádábot, Amminádáb pedig nemzé Nakhsont, a Júda fiainak fejedelmét. ¹¹ Nakhson nemzé Szálmát, Szálma pedig nemzé Boázt; ¹² Boáz nemzé Obedet; Obed nemzé Isait; ¹³ Isai pedig nemzé Eliábot, az õ elsõszülöttét, és Abinádábot, másodikat, Simeát, harmadikat. ¹⁴ Netanéelt, negyediket, és Raddait, ötödiket. ¹⁵ Osemet, hatodikat és Dávidot, a hetedik fiát; ¹⁶ És nõvéreiket, Séruját és Abigáilt. Sérujának pedig fiai voltak: Absai, Joáb és Asáel, e három. ¹⁷ Abigáil szülé Amasát; Amasának atyja pedig az Ismáel nemzetségébõl való Jéter vala. ¹⁸ Káleb pedig, a Kheczrón fia nemzett vala az õ Azuba nevû feleségétõl és Jérióttól; és ezek az õ fiai: Jéser, Sobáb és Ardon. ¹⁹ Azuba meghala, és Káleb vevé magának feleségül Efratát, és ez szülé néki Húrt. ²⁰ Húr nemzé Urit, Uri pedig nemzé Bésaléelt. ²¹ Azután beméne Kheczrón Mákirnak, Gileád atyjának leányához; mert õ ezt elvette vala hatvan esztendõs korában, és szülé néki Ségubot. ²² Ségub pedig nemzé Jáirt, kinek huszonhárom városa vala a Gileád földén. ²³ De Gesur és Árám elvették tõlük Jáir falvait, Kenáthot és mezõvárosait, hatvan várost. Mindezek Mákirnak, a Gileád atyjának fiaié. ²⁴ Minekutána pedig meghala Kheczrón Káleb-Efratában, akkor szülé néki Abija, a Kheczrón felesége, Ashúrt, Tékoa atyját. ²⁵ Jérakhméelnek, a Kheczrón elsõszülöttének fiai voltak: Rám, az elsõszülött, Búna, Orem, Osem és Akhija. ²⁶ Volt más felesége is Jérakhméelnek, Atára nevû; ez az Onám anyja. ²⁷ Rámnak, Jérakhméel elsõszülöttének pedig fiai voltak: Maás, Jámin és Héker. ²⁸ Onám fiai voltak: Sammai és Jáda; és Sammai fiai: Nádáb és Abisúr. ²⁹ Abisúr feleségének neve Abihail, a ki szülé néki Akhbánt és Mólidot. ³⁰ Nádáb fiai: Széled és Appaim: Széled magtalanul halt meg. ³¹ Appaim fia: Isi; Isi fia: Sésán; Sésán fia: Ahálai. ³² Jáda fiai, a ki Sammai testvére volt: Jéter és Jonathán; Jéter magtalanul halt meg. ³³ Jonathán fiai: Pélet és Záza. Ezek voltak a Jérakhméel fiai. ³⁴ Sésánnak nem voltak fiai, hanem csak leányai; de volt Sésánnak egy Égyiptombeli szolgája, Járha nevû. ³⁵ És adá Sésán e Járha nevû szolgájának az õ leányát feleségül, a ki szülé néki Athait. ³⁶ Athai pedig nemzé Nátánt; Nátán nemzé Zabádot; ³⁷ Zabád nemzé Eflált; Eflál nemzé Obedet; ³⁸ Obed nemzé Jéhut; Jéhu nemzé Azáriát. ³⁹ Azária nemzé Hélest; Héles nemzé Elását; ⁴⁰ Elása nemzé Sisémait; Sisémai nemzé Sallumot; ⁴¹ Sallum nemzé Jékámiát; Jékámia pedig nemzé Elisámát. ⁴² A Káleb fiai pedig, a ki Jérakhméel testvére vala: elsõszülötte Mésa; ez volt Zifnek és Marésa fiainak atyjok, Hebronnak atyja. ⁴³ Hebron fiai: Kórah, Tappuah, Rékem és Séma. ⁴⁴ Séma pedig nemzé Rahámot, a Jorkeám atyját; és Rékem nemzé Sammait, ⁴⁵ A Sammai fia pedig: Máon; ez a Máon [volt] a Bethsúr atyja. ⁴⁶ Efa pedig, a Káleb ágyastársa, szülé Háránt és Mósát és Gázezt; és Hárán nemzé Gázezt. ⁴⁷ Jaddai fiai pedig: Régem, Jotám, Gésán, Pelet, Héfa és Saáf. ⁴⁸ A Káleb ágyasa Maaka szülé Sébert és Tirhánát. ⁴⁹ És szülé Saáfot, Madmanna atyját, Sevát, a Makbéna atyját és Gibea atyját; és Aksza a Káleb leánya vala. ⁵⁰ Ezek voltak Káleb fiai, a ki Húrnak, az Efrata elsõszülöttének fia volt: Sobál, Kirját-Jeárim atyja. ⁵¹ Szálma, Bethlehem atyja; Háref, Bethgáder atyja. ⁵² Voltak pedig Sobálnak is, a Kirját-Jeárim atyjának fiai: Haroé, a fél Menuhót [ura]. ⁵³ A Kirját-Jeárim háznépei: Jitreusok, Puteusok, Sumateusok, Misraiteusok; ezektõl származának a Sorateusok és az Estaoliteusok. ⁵⁴ Szálma fiai, Bethlehem és a Netofátbeliek, Atróth, Beth-Joáb, a Czórabeli Manahateusok fele. ⁵⁵ És a Jábesben lakozó tudós emberek háznépei: a Tirateusok, Simateusok, Sukateusok. Ezek a Kineusok, a kik Hámáttól, a Rékáb házának atyjától származtak.

¹ Lõn ennekutána, hogy Absolonnak, Dávid fiának igen szép huga vala, kinek neve Támár vala; és Amnon, a Dávid fia megszereté õt. ² Igen nagy gyötrelemben vala pedig Amnon, úgy hogy beteggé lett az õ hugáért, Támárért; mert szûz vala, és Amnon elõtt lehetetlennek tünt fel, hogy rajta valamit elkövessen. ³ [Vala] azonban Amnonnak egy barátja, kinek Jonadáb vala neve, Simeának, Dávid testvérének fia; Jonadáb pedig igen eszes ember vala. ⁴ Ki monda néki: Mi az oka, hogy te naponként soványodol, királynak fia? Nem mondhatnád-é meg nékem? És monda néki Amnon: Támárt, Absolon öcsémnek hugát igen szeretem. ⁵ És monda néki Jonadáb: Feküdj le ágyadba, és tedd betegnek magadat. És ha eljön atyád, hogy meglátogasson, mondd azt néki: Jõjjön ide, kérlek, Támár, az én hugom, hadd adjon ennem; és itt szemem elõtt készítse el az ételt, hogy én is lássam, és az õ kezébõl egyem. ⁶ Lefeküvék azért Amnon, és tetteté, mintha beteg volna; mikor azután eljött a király, hogy õt meglátogassa, monda Amnon a királynak: Kérlek, hadd jõjjön ide hozzám Támár hugom, hadd csináljon elõttem egy pár bélest, és hadd egyem az õ kezébõl. ⁷ Elkülde azért Dávid a Támár házához, ezt izenvén: Eredj el mindjárt az Amnon bátyád házához, és készíts valami ennivalót néki. ⁸ Beméne azért Támár az Amnon bátyja házába, õ pedig fekszik vala. És lisztet vévén, meggyúrá és bélest csinála õ elõtte, és megfõzé a bélest. ⁹ Elõhozá annakutána a serpenyõt, és kitölté eleibe; de õ nem akara enni. És monda Amnon: Küldjetek ki mellõlem mindenkit; és kimenének mindnyájan elõle. ¹⁰ Akkor monda Amnon Támárnak: Hozd be a kamarába az étket, hadd egyem kezedbõl; vevé azért Támár a bélest, melyet készített vala, és bevivé Amnon bátyjának az ágyasházba. ¹¹ És eleibe vivé, hogy egyék, és megragadá õt, és monda néki: Jõjj, feküdj mellém, húgom. ¹² Õ pedig monda néki: Ne, bátyám, engem meg ne ronts, mert nem szoktak így cselekedni Izráelben, ne kövess el ilyen gyalázatot. ¹³ És én, ugyan hová vigyem szégyenemet? Te pedig olyan leszel Izráelben, mint egy bolond. Azért kérlek, szólj a királynak, mert nem fog megtagadni engem tõled. ¹⁴ Õ azonban nem akart szavára hallgatni, hanem erõsebb levén nála, erõt vett rajta, és vele feküvék. ¹⁵ És meggyûlölé õt Amnon felette igen, mert nagyobb lõn gyûlölete, melylyel gyûlölte õt, a szeretetnél, melylyel õt megszerette vala. És monda néki Amnon: Kelj fel, eredj dolgodra. ¹⁶ Ki felele néki: Ne kövess el nagyobb gonoszságot annál, a melyet rajtam véghezvittél, hogy elûzz engem. Õ azonban nem akart reá hallgatni, ¹⁷ Hanem beszólítá szolgáját, a ki néki szolgál vala, és monda: Ûzd ki õt gyorsan elõlem, és zárd be az ajtót utána. ¹⁸ Vala pedig õ rajta igen szép tarka szoknya, a milyenben a király leányai szoktak járni, míg szûzek valának. Kiûzé azért õt a szolga, és bezárá az ajtót utána. ¹⁹ Hamut hinte azért Támár az õ fejére, és a tarka szoknyát, mely rajta volt, meghasogatá, kezét pedig fejére tevén, jajgatva jár vala. ²⁰ És monda néki a bátyja, Absolon: Talán Amnon bátyád volt veled? Azért hallgass most, hugom, [mert] atyádfia, ne bánkódjál azon felettébb. Lakozék azért Támár nagy árvaságban az õ bátyjának, Absolonnak házában. ²¹ Dávid király pedig hallván mindezeket, felette igen megharaguvék. ²² Nem szóla pedig semmit felõle Absolon Amnonnak, sem jót, sem gonoszt; mert igen gyûlöli vala Absolon Amnont, mivelhogy megszeplõsítette az õ hugát, Támárt. ²³ És lõn két esztendõ mulva, mikor Absolonnak [juhait] nyírták Baál- Hásorban, mely Efraimban van, meghívá Absolon mind a király fiait. ²⁴ Beméne Absolon a királyhoz is, és monda: Ímé most nyírják a te szolgádnak [juhait, azért] jõjjön el kérem a király és az õ szolgái a te szolgáddal. ²⁵ Monda a király Absolonnak: Ne, fiam, ne menjünk el mindnyájan, hogy meg ne terheljünk téged. És ismét erõlteti vala õt, de nem akara elmenni, hanem megáldá õt. ²⁶ Monda mégis Absolon: Ha nem, úgy jõjjön el velünk Amnon, az én testvérem. Felele néki a király: Miért menne el veled? ²⁷ Mikor pedig erõltette õt Absolon, elbocsátá õ vele Amnont is és mind a király fiait. ²⁸ Parancsola pedig Absolon az õ szolgáinak, ezt mondván: Kérlek, vigyázzatok, és mikor Amnon a bortól jókedvû lesz és mondom néktek: akkor üssétek le Amnont és öljétek meg õt, semmit ne féljetek, hiszen én parancsoltam néktek, legyetek bátrak, ne féljetek. ²⁹ Úgy cselekedének azért az Absolon szolgái Amnonnal, a mint Absolon parancsolta vala. A király fiai pedig mindnyájan felkelének, és ki-ki öszvérére üle, és elszaladának. ³⁰ Mikor pedig még az útban voltak, a hír eljutott Dávidhoz, mondván: Mind megölte Absolon a király fiait, egy sem maradt meg közülök. ³¹ Akkor felkele a király, megszaggatá ruháit, és a földre feküvék, és az õ szolgái mindnyájan megszaggatott ruhában állanak vala elõtte. ³² Szóla pedig Jonadáb, Simeának, a Dávid testvérének fia, és monda: Ne mondja azt az én uram, hogy a királynak minden fiait megölték, mert csak Amnon halt meg egyedül; mert attól a naptól fogva, hogy az õ hugát megszeplõsítette, Absolonnak mindig szájában volt [ez a dolog]. ³³ Ne vegye azért szívére az én uram, a király, azt gondolván, hogy a királynak minden fiai meghaltak, mert csak Amnon halt meg egyedül. ³⁴ Absolon pedig elmenekült. És felemelvén az õrálló az õ szemeit, látá, hogy sok ember jõ az úton õ mögötte, a hegyoldalon. ³⁵ És monda Jonadáb a királynak: Ímé jõnek a király fiai; a mint a te szolgád mondá, úgy történt. ³⁶ És lõn, a mint megszünt beszélni, megérkezének a király fiai, és szavokat felemelvén, sírának; és maga a király is és az õ szolgái mindnyájan felette igen sírának. ³⁷ Absolon pedig elfuta, és méne Talmaihoz, Ammihur fiához, Gessurnak királyához. És [Dávid] minden nap siratá az õ fiát. ³⁸ Absolon pedig, minekutána elfutott és Gessurba ment, három esztendeig volt ott. ³⁹ Dávid király pedig felhagyott [azzal,] hogy Absolon ellen menjen, mert megvigasztalódott Amnon felõl, hogy meghalt.